Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡13♡

Nem is tudom mennyi ideig olvashattam, de egy kicsit muszáj volt abbahagynom, mert megfájdult a fejem és el is fáradtam.

Szomjas is vagyok...

Az órám szerint ideje lenne vacsizni is ugyanis felnézve rá fél hatot mutatott.

Felálltam a fotelemből, viszont annyi ideig ültem egy helybe, hogy elkezdett zsibbadni a lábam így lassan kibicegtem a szobám ajtaján közben nevettem a saját bénaságomon.

A lift felé vettem az irányt.

Félúton végre elmúlt a zsibbadás, úgyhogy újra járóképes lettem.

Elértem a liftet és felhívtam majd vártam amíg fel nem ér.

Amikor kinyílt az igéző szempárral találtam szembe magam.

Oh...

Ahogy meglátott rám mosolygott és elsötétedett tekintete.

Úgy tudtam, hogy neki sem volt elég...

Előrelépett, megfogta a kezemet és behúzott a liftbe megfogta a derekam és nekinyomott a falnak mire a vérnyomásom rögtön az egekbe járt.

Megállás nélkül az arcomat fürkészte.

- Még mindig el akarsz menni arra a randira? -hangjában hallatszódott a gúny.

Beszökött az orromba a parfümjének az illata, ami teljesen elkábított de hamar észhez tértem.

Gondoltam húzom az agyát egy kicsit.

- Ez csak egy randi. -motyogtam somolyogva és vállat rántva.

Erre ő mordult egyet és lecsapott ajkaimra gyengéden, de mégis szenvedélyesen.

Felemelt a derekamnál fogva, így én rákulcsoltam a lábamat a derekára.

Elkezdte csókolgatni a nyakamat ezzel egy sóhajt kiváltva belőlem.

Alig pár órája voltunk ugyanígy a konyhába...

A lift időközbe leért a megfelelő szintre és kinyílt az ajtó.

Szerintem egyikünk sem érzékelte a külvilágot mert mi csak egymással foglalkoztunk.

- Bocsánat, ha megzavartam valamit. -köhintett egyet Steve.

Bucky rám nézett, elmosolyogott majd leengedett a földre és megfordult.

- Ez nem az, aminek látszik! -mondtam Stevenek, aki mosolyogva méregetett minket.

Az arcom megint a skarlát színt ütötte meg.

- Ebben biztos vagyok... -mondta jókedvűen.

Mi kilépkedtünk a liftből én pedig megállítottam az éppen liftbe tartó Kapitányt.

- Kérlek ne szólj Natashának erről! Én akarom neki elmondani. -sutyorogtam.

Steve válaszul csak mosolyogva bólintott egyet, majd elindult a liftbe, én pedig elindultam, hogy igyak végre valami folyadékot mert már sivatag van a gyomromban.

Bucky csak mögöttem sétált csöndesen.

Amint beértem a konyhába töltöttem egy pohár vizet, amit egy mozdulattal le is húztam.

Gondoltam megint csinálok valami kaját úgyis itt lesznek a többiek.

Bucky leült az egyik székre és engem figyelt.

Lehúztam a pulcsimat mert nagyon melegem volt.

Nem is tudom mitől...

Ahogy ezt megtettem hátra néztem mire azt láttam ő lassan végignézett rajtam, csillogó szemekkel.

- Srácok! Mit csin...- jött be Sam, de el is akadt a szava amint meglátta mit csinálok- Öhm, elnézést a zavarásért, már itt sem vagyok! -tette fel a kezeit és kilépdelt a helyiségből.

Egymásra néztünk és felnevettünk aztán csak merengtünk egymás íriszeibe.

Vajon képes vagyok még tovább húzni az agyát?

Gondolkoztam és rájöttem, hogy mi fog a legjobban hatni.

Visszafordultam és elindultam a pulthoz.

Ledobtam a pulcsit a kezemből és elkezdtem felmászni a pultra.

Mivel a serpenyők fent vannak a polc tetején, így szándékoztam levenni.

Amikor felhúztam magam direkt kinyomtam a csípőmet.

Hasonló mozdulat volt, mint amit a strandon szoktak csinálni azok a tipikus feltűnési viszketegségben szenvedő lánykák.

Amikor levettem leugrottam a pultról és rápillantottam.

Ő fogta a fejét és idegesen beletúrt a hajába.

Anyám...mennyire jól áll neki ez a haj...

Ahogy ezen gondolkoztam beharaptam az alsó ajkamat.

Ő egy nagy, akadozott sóhajt hallatott mire rávigyorogtam mint a kisördög ő meg csak megrázta a fejét hitetlenkedve.

Hirtelen betoppant Wanda.

- Hali csajszi! Jöttem segíteni főzni! -mondta, de mikor meglátta Buckyt és azt, hogy csak mi vagyunk itt, egyből előjött a perverz feje mire én csak megforgattam a szememet.

- Ne forgasd, még kiesik! -mosolygott továbbra is - Na de, főzzünk!