Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡27♡

Vasárnap

~Bucky szemszöge~

Hajnalban megint felriadtam a rémálmaim miatt.

Mindent amit tettem, újra álmodom esténként.

Mióta csütörtökön hajnalba Lina járt nálam, nem voltak álmaim.

Vagyis rémálmaim nem.

Linával viszont álmodtam.

Nem is egyszer.

A szobájában történtek után minden este álmodom róla.

Annyira jó volt végre megérinteni és az ő érintésétől is még mindig borsódzik a hátam.

Jelenleg itt ülök kora reggel a konyhába egy kávé társaságába és bámulom a konyhapultot.

Bárcsak itt lenne most mellettem...

- Szia Buck! -monda egy hang a hátam mögül amit rögtön felismertem.

- Szia Steve... -motyogtam, majd belekortyoltam a koffeinembe.

Elém sétált és megszólalt.

- Hogy vagy? -kérdezte, bár láthatta, hogy nem festek túl jól.

- Ramatyul... -nevettem fel szánalmasan.

- Jó reggelt! Nem láttátok Linát? Nincs a szobájában pedig azt hittem hazajön. -jött be Natasha.

- Tegnap óta nem... -motyogtam és elhúztam a számat.

Nagyon aggódtam érte.

- Nem tudom elérni. Lehet csak elfogalt. -mondta Nat sunyi mosollyal, mire mindketten fel kaptuk a fejünket.

- Hova ment tegnap? -kérdezte Steve megelőzve engem.

- Adammel találkozott. -motyogta Natasha félve rámnézve.

A vérnyomásom az egekbe szökött.

Ha az a kis nyápic, szaros kölyök hozzáért azt nagyon megkeserüli.

Éreztem, hogy teljesen átjár a düh.

Megfogtam a bögrémet és nekidobtam a falnak, ami ezer darabra tört szét.

- És te elengedted? - kérdeztem dühtől fortyogva.

- Annyira el akart menni, hogy nem akartam visszatartani! -mondta Nat nyugodt hangon -Azt mondta visszajön, de azóta sem látta senki... -halkult el.

- És most hogy a fracba fogjuk megtalálni? -kérdeztem idegesen.

- Fogalmam sincs... -motyogta Natasha.

- Mi a fene ez a nagy ricsaj idekint? -jött be Tony majd lenézett az üvegdrabokra- Már megint? -pirosodott a feje és rámnézett.

- Lina eltűnt. Hívtam ezerszer de nem válaszol semmire. -mondta Nat könnyeivel küszködve.

- Gyertek utánam. -mondta határozottan, majd elsiettünk a liftig.

Lementünk az alagsorba, ahol már nagyba ment a pakolás a költözködés miatt.

Elértünk egy géphez, majd Tony megszólalt.

- JARVIS, kérlek mutasd meg nekem Lina helyzetét.

- Máris, Uram! -mondta majd elkezdett bemérni egy pontot- Kicsit zavaros a jel de megtaláltam uram! A város másik szélén van egy elhagyatott helyen.

- Elég elhagyatott hely lehet, mert nincs ott semmi... -motyogta Sam.

- Azért, mert a föld alatt van. -motyogtam, mire mindeki rám nézett- Ez egy HYDRA bázis...

- Akkor sietnünk kell, mert Lina nagy veszélyben lehet.

Vasárnap reggel

~Elina szemszöge~

Álomba sírtam magam hajnalba.

Arra keltem, hogy megint nyílik az ajtóm.

Belépett rajta két katona, mire én teljesen berezeltem.

Felvették a láncaimat és elkezdtek kirángatni a helyiségből.

Nagyon féltem, hogy mit fognak velem tenni de elhatároztam, hogy erős maradok és belőlem nem szednek ki semmit.

Elértünk egy vasajtóhoz, amin kopogtak kettőt.

Kinyílt és egy orvosi ruhába öltözött ember nyitott ajtót.

Miért érzem, hogy nem gyerekorvos...

Bevittek és leraktak egy székbe majd lecsatolták a lábaimat és a kezeimet is

Levették a láncokat rólam.

Pierce előlépett az árnyékos sarokból, elém lépett és megszólalt.

- Nos, mivel a kellő információkat meg akarjuk szerezni olyanná teszünk mint a kis barátod. -mondta Pierce vigyorogva.

Tél Katonája leszek?

- Ne aggódj kicsi lány! Csak egy kicsit fog fájni! -mosolygott rám ördögien a doki.

Aha, biztos csak egy kicsit...

Az orvos közelebb jött egy fogvédővel amit a bokszokban használnak, hogy ne harapják le a nyelvüket a bokszolók.

Összeszorítottam a számat, de ő elkapta az orromat és befogta.

Levegőhiány miatt ki kellet nyitnom, így bele tudta rakni.

Ráhajtottak a fejemre valamilyen gépet majd megéreztem egy olyan mértékű fájdalmat, amit egész eddigi életembe soha.

Felsikítottam tőle.

Az emlékeim elsuhantak a szemem előtt.

Lepörgött előttem az egész életem.

Mintha meghalnék...