Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡30♡

Elindultam a hűtőhöz azzal a gondolattal, hogy eszek valamit.

- Előbb ebédelek! -mondtam neki egy tál spagettivel a kezemben- Te nem kérsz? -kérdeztem miközben a mikróhoz lépkedtem.

- Nem kérek, köszi. -mondta mosolyogva.

- Utána mehetünk beszélni. -pillantottam rá.

Megvártam még elkészül, aztán nekitámaszkodtam a pultnak és állva ettem.

Bucky velem szemben támaszkodott az ajtófélfának és nézett rám.

Miért néz így rám?

Én fogtam magam és megfordultam inkább, mert nem bírtam, hogy nézi ahogy eszek.

- Még most is utálod, ha nézlek evés közben... -mondta nevetgélve.

Erre nem válaszoltam csak magamba tömtem még egy falatot.

Megettem gyorsan, aztán betettem a mosogatóba a tányért, majd elindultam felé.

Mikor odaértem csak elkuncogta magát.

Ennyire vicces lennék?

- Mi az? -kérdeztem mosolyogva.

- Szószos vagy. -mosolygott- Várj, segítek -lökte el magát az ajtótól és közelebb jött.

Felemelte a kezét és letörölte az arcomat a hüvelykujjával.

Én csak álltam előtte lefagyva a szemeit nézve és vártam, hogy mit tesz ez után.

Amikor végzett leeresztette a kezét, oldalra döntötte a fejét és féloldalasan elmosolyodott.

Megráztam a fejem, hogy feleszméljek majd megszólaltam.

- Mehetünk? -kérdeztem suttogva.

Hova tűnt a hangom?

- Persze. -mondta győzedelmes mosollyal.

Tud valamit...

Elindultunk le a lépcsőn.

- Egyébként a többiek még nem szóltak neked, de elköltözünk innen egy másik, hasonló helyre. -mondta séta közbe.

- És mikor megyünk? -kérdeztem és ránéztem.

Ő nagyot mosolygott mintha eszébe jutott volna valami.

- Ma akartunk, de szerintem holnap fogunk inkább. Túl sok volt az izgalomból mára... -mondta.

- Értem. -motyogtam.

- Tudod amikor ezt legutóbb beszéltük nagyon fel- itt megállt és elgondolkozott- húztál engem. -mondta rám nézve.

Felhúztam?

- Hogy érted hogy felhúztalak? Mivel? -kérdeztem tőle.

- Szerintem idővel eszedbe fog jutni. -mondta kacsintva mikor elértünk az ajtómhoz.