lonely heart ↳ cth | ✓

18.

A bál napja olyan hamar eljött, hogy szinte csak akkor eszmélek fel, amikor Hailey péntek hajnali fél kettőkor, amikor amúgy már rég aludnom kéne, FaceTime videóhívást indít, ezzel felrázva engem. Hunyorgok, pislogok párat a fényes kijelzőre, majd ásítva egyet rányomok a zöld körre.

- Hála az égnek, hogy nem alszol! – kezdi azonnal, miközben belehajol a képernyőbe. Szemei vörösségben úsznak, és a haja össze-vissza áll.

- Calummal beszéltem, azért nem alszok... – motyogom. – De veled meg mi történt?

- Bekrepált a hajsütővasam! – zokog fel hisztérikusan. Én ezt nem fogom egyedül bírni, főleg úgy, hogy alig bírom már nyitva tartani a szemeimet. Sunnyogva, belerakom a hívásba Jaydent és abban reménykedem, hogy ő sem alszik még. Bár szinte biztos vagyok abban, hogy az összes diák a sulinkban (rajtunk kívül persze), már rég az igazak álmát alussza, hogy kipihentek legyenek az esti bálra.

- Hogy érted? – ráncolom a homlokom. Jobban szemügyre veszem Hailey haját. Borzadalom.

- Tudom, hogy egy borzadalom! – visít fel. Upsz, ezt hangosan kimondtam? Na mindegy.

- Miért göndörítetted a hajad hajnali fél kettőkor?

- Mi a tököm van már? Azt ugye tudjátok, hogy már aludtam? – jelenik meg a képernyőn az alsó sorban Jay feje is. Köszönöm Istenem!

- Haileynek hiszti rohama van – fordulok át a másik oldalamra, és a párnába nyomva a fejemet, kémlelem a barátaim arcát.

- Némítsd le a telefonodat, ha nem akarod, hogy felkeltsenek az éjszaka közepén, te fasz! – dorgálja le a lány a haveromat. Magamban elnevetem magam. – Meg akartam nézni, hogy milyen lehet a hajam göndören, hogy ne a bál előtt legyen vele gondom, ha esetleg mégsem állna jól.

- És ez tegnap nem jutott eszedbe? – ajajj Jay, most kapni fogsz.

- Bekussolsz? Köszi – fortyog Hailey. – De egyszer csak kikapcsolt magától ez a fos, és leégettem az egyik tincsemet is! – nyög fel, és a kamerába mutatja a négy centis tincsét. Juj!

- Nekem van göndörítőm! És meg tudom neked csinálni a hajad, ha szeretnéd... nem is értem, miért nem kérdezted meg hamarabb.

- Mert makacs – vágja rá kapásból Jay. – Meg önfejű – teszi hozzá.

- Te meg egy fostalicska vagy, az jobb? – dühöng a barátnőm, majd felém intézi a szavait. – Nagyon örülnék, ha megcsinálnád a hajam az estére, P!

- Nem telik semmibe – mosolyodom el. – Majd gyere át hatra hozzánk. Calum azt mondta, hogy értem jön, de akkor megmondom neki, hogy hozza magával Lukeot is!

- Uh, okés! Nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm, te vagy a legjobb barát a világon! – ujjong Hailey, és az arcára immáron egy mosoly terül szét.

- Hékás, én is itt vagyok! – szólal fel Jayden.

- Téged most utállak!

- Nyugi, én szeretlek – mondom a fiúnak.

- Köszi Peach, én is téged – mosolyodik el. – Na én lépek aludni, majd a kapunál várjatok meg este fél nyolckor!

- Okés – bólintok, már amennyire a párna lehetővé teszi nekem ezt a cselekvést. – Nem leszel holnap suliban?

- Nem, nincs kedvem bemenni, majd a bálon tali – vonja meg a vállait a fiú, majd eltűnik a feje a képernyőmről.

- Mekkora mákja van, hogy az anyja engedi neki, hogy ne menjen be az órákra. Az én anyám kitérne a hitéből – csicsergi a lány. – Na de, hagylak aludni!