lonely heart ↳ cth | ✓

02.

A buli utáni napom szörnyen telt. Nem túlzok, borzalmas volt. Szüleim egész nap azt kérdezgették tőlem, hogy miért van ennyire bepuffadva az arcom, a szemeim miért úsznak vérben. Általánosságban megosztok velük mindent ami történik velem, de ezt nem akartam. Nem akartam, mert nem tudtam, hogy ez a helyzet fog-e még változni Lindseyyel. Egész nap azt vártam, hogy majd felhív vagy majd rám dob ez üzenetet de ő a sértődöttet játszotta amiatt, hogy én a buliban Calummal sörpongoztam. De a várt üzenet helyett egy jelölést kaptam facebookon Calum Hoodtól, ezzel erősen emlékeztetve engem arra, hogy a hétfői napon muszáj lesz választ adnom neki. Sokat agyaltam rajta. Menjek bele? De annak mégis mi értelme lenne? Én nem vagyok egy bosszúálló természetű ember. Fájt, amit Linds csinált, de hogy én is megtegyem vele, csak azért, hogy én jól érezzem magam? Kizártnak tartottam. Viszont ott van ezek mögött Calum bunkó oldala is. Nem szeretném ha az egész iskola megtudná, hogy én halálosan bele vagyok esve Michaelbe. Így hát a válaszom az igenre esett. Belemegyek Calum kis játékába, hogy megtartsa a féltett titkomat, már ha bízhatok benne.

De ezek a gondolatok nem csak a vasárnapomat töltötték be. Hanem jelenleg a sulihoz vezető utamon is ezen agyalok, pedig szerintem a lehető legjobb döntést hoztam meg, a saját magam érdekében. Néha önzőnek is kell lenni, nem? A busz úton, az ablakon át nézelődve rágódok továbbra a szombati bulin. Bármikor a szemeim elé kúszik Lindsey és Michael nyálcseréje, könnybe lábad a szemem. Hogy csinálhatta ezt? Egyáltalán eszébe jutottam miközben lekapta Michaelt? Vagy Michael kezdeményezett?

Mire feleszmélek, már a gimi előtti buszmegállóban áll meg a busz, így azonnal felpattanok a helyemről és leszállok. Meglepődök amikor megpillantom Calumot a suli bejáratánál. Egy fekete szaggatott farmert visel, kék pólóval. Göndör fürtjei össze-vissza lógnak bele a homlokába, és amikor észrevesz beletúr a hajába, úgy fordul felém egy halvány mosollyal az arcán.

- Remélem helyesen döntöttél, Peach, mert a barátnőd már megint nekem kellette magát pedig még csak reggel hét óra van. Már az idegeimre megy – zsebébe csúsztatja a kezét, míg a másikkal a kerítésnek dől. – Na?

- Neked is jó reggelt – motyogom. – Elsőnek, nem a barátnőm. Barátnők nem csókolóznak a másik fél kiszemeltjével. Másodjára, nem döntöttem helyesen ha úgy vesszük, de belemegyek a hülye játékodba. De nem azért, hogy Lindseyt féltékennyé tegyem.

- Áh, gondolhattam volna. Neked többet ér, hogy a kis titkod biztonságba maradjon. Nem baj, bennem megbízhatsz, P – ellöki magát a kerítéstől, majd mellém jön és az egyik karját átveti a nyakamon, ezzel teljesen magához húzva.

- Érdekes, hogy eddig egyszer sem mutatkoztál velem, de most hirtelen igen – forgatom a szemeimet és elindulok Calummal a suli épületébe. – Senkinek nem lesz fura és feltűnő!

- Mit mondjak erre? Jót buliztunk együtt Peteréknél, na meg az a vasárnapi nap amikor reggel palacsintát sütöttél nekem... Hmm, mennyei volt! – idézi fel a meg nem történt elmúlt két napot. – Peachy most mondd, hogy nem leszünk jóba.

- De nagyon jóba leszünk – motyogom. Calum elenged, kinyitja nekem a gimi ajtaját, és előre enged az előtérbe. Azonnal a hátsó udvarra igyekezünk, de mielőtt kilépnénk a szabad levegőre ismét, megint átkarolja a nyakam, így már legjobb barátokként lépünk ki az üvegajtón. Néhány gyerek összesúg a hátunk mögött, de ez most nem tud érdekelni. Lindseyt keresem a szemeimmel, akit azonnal meg is találok. Az egyik szőke hajú lány mellett áll, és amikor érzékeli a jelenlétem, rám vezeti a tekintetét. A szája összepréselődik és úgy mér végig minket. Calum direkt nem néz rá, közben pedig az én fülembe suttog.

- Fhú, de megnézném a fejét, de azzal csak elrontanám a belépőnket – mondja. – Megleszel egyedül, vagy inkább odajössz hozzánk? – elenged és a háta mögé bök, ahol a baráti társasága áll. Michael, Ashton és Luke. Megrázom a fejemet.