lonely heart ↳ cth | ✓

10.

- Mi van? – kapom fel a fejemet, a hangomat a kelleténél kicsit hangosabbra felemelve. A suli előtti parkjánál ülve, mindenki, ismétlem: mindenki ránk kapja a fejét, és furcsán méregetve fürkészik át a rémült tekintetem. Vagyis inkább mérges, mint rémült. Részlet kérdés.

- Nézd – nyomja bele a telefonját Hailey a kezembe. – Nem tudom, hogy ki fotózhatta, de be kell valljam, elég ügyesen elkapott kép lett – biccent elismerően a barátnőm, mire a maradék szendvicsem erősen hozzávágom. – Hé!

- Feljelentem! – mérgelődve nyomkodom a készülék képernyőjét. – Nem lehet igaz!

- Drágám, naponta harmincan jelentik fel ezt a pletyis oldalt, mégsem törölték még le egyszer sem.

- Még! Ezen van a hangsúly – felül rányomok a feljelentésre, és kiválasztom, hogy miért akarom megtenni ezt a lépést. – Ah Hailey, már kilencvenheten lájkolták!

- Nézd a jó oldalát...

- Ennek nincs jó oldala! – vágok bele Hailey szavába. – Istenem!

- Hallgass már meg! – csap az asztalra a lány. Ismét az összes szempár ránk szegeződik. – Rohadt szexis kép lett. Jól nézel ki rajta, de akkor Hoodot már meg sem említem. Konkrétan ránézek a képre, és elgondolkozom azon, hogy milyen egy szerencsés ribi vagy te.

- Akkor lennék szerencsés, ha Michaellel smárolnék, nem pedig vele – sziszegem idegesen. Újra ránézek a képre, majd megvonom a vállaimat. – Tényleg jól nézek ki.

- Na látod – vigyorodik el elégedetten Hailey.

- Hé Davis! – szólal meg egy mély hang a hátam mögül. A szemeimet forgatom. Oliver. – Nekem is adnál egy olyan romantikus csókot, amilyet Hood kapott?

- Ne foglalkozz vele – szólal meg Hailey. – Csak fel akar bosszantani, de nem ő lesz az egyedüli. Lindsey szerintem a puszta tekintetével le fog téged gyilkolni.

- Linds nem érdekel. Michael annál jobban izgatja a fantáziámat, hisz most már az a cseppnyi esélyem is elszállt ami volt. Már ha volt... – sóhajtok fel. Ránézek a barátnőmre, akinek a szemei óriásira kerekednek másodpercek leforgása alatt, én pedig kíváncsi létemre, megfordulok, hogy megnézzem mit figyel annyira. Calum Thomas Hood közeledik felém, aki természetesen megint rohadt jól néz ki abban a zöld pulcsijában és fekete farmerjában. A háta mögött a fiúk egy csapatban összegyűlve figyelik őt, míg ide nem ér hozzám. Az egyik kezét a vállamra rakja, ezzel jobban kifordítva magához, lerakja a csinos kis seggét a padra mellém, majd pedig az ajkait az enyémekre tapassza óvatosan, mintha az ellenkezésemet várná. De mivel nem ellenkezek, ezért egyre szenvedélyesebben mélyíti el a csókunkat, amit nagy meglepetésemre viszonzok is. Mi a fene ütött belém?

- Bocs Peachy, de a fiúk nem hitték el a hétvégi képünket – kacsint, majd egy szempillantás alatt feláll, és ott hagy engem egyedül a padnál. Végignézem a távolodó alakját, majd lesokkolódva fordulok vissza Haileyhez.

- Ez mi a franc volt?

- Én is ezt szeretném megtudni – motyogom az orrom alatt, majd a kezeimbe temetem az arcomat. – Az gáz, ha élveztem?

- Mi? Nem hallottam jól!

- Az gáz, ha élveztem? – mormogom hangosabban a kezeimbe.

- Tudod, ha elvennéd a kezedet a szádtól, talán jobban hallanám amit mondani akarsz.

- AZ GÁZ HA ÉLVEZTEM? – nézek fel rá, és felemelve a hangomat, megismétlem a kérdésem. Ismét az összes kiguvadt szempár ránk szegeződik. Bár azok már Calum felbukkanása óta is engem néznek, szinte biztos vagyok benne.