lonely heart ↳ cth | ✓

04.

- Te hülye vagy – a vállamról levéve a táskát, az ölembe csúsztatva, behuppanok Calum mellé, az anyósülésre. Jól átgondoltam én ezt? Mert szerintem nem.

Az álmatlan éjszakáimon azon szoktam gondolkodni, hogy vajon mit csináltam ami miatt a sors úgy gondolta, hogy most ezzel jóra tanít engem. Bár ezen nem csak a forgolódásaim közepette szoktam, hanem egész nap, de ezek mellett van egy ami néha-néha felvillan az agyamba; Lehet nem kéne ennyire ellenségesnek lennem Calummal, elfogadni a helyzetem, megbarátkozni vele, aztán kihozni a jó oldalát a kialakult szituációnak. Makacs természetem ellenére, megtettem az első lépést, és ez számomra haladás. Ez lesz az első olyan program Calummal, amit muszáj lesz élveznem. Nem fogok arra gondolni, hogy megzsarolt. Nem fogok arra gondolni, hogy miatta Lindsey még jobban meg fog utálni. Sok mindenre nem fogok gondolni, innentől kezdve, az elkövetkezendő egy-két órában. És ez mostantól, ettől a másodperctől kezdődik.

- Haló! Föld hívja Peachyt! – Calum az egyik kezével a szemeim előtt integet, ami ki is szakít a bambulásomból.

Jól van, nem lesz ez olyan rossz. Hajrá, Peach! Menni fog!

- Bocs, elgondolkodtam – rázom meg a fejemet és Calumra vezetem a tekintetem. Végigpásztázom oldalról az arcát, amiért a lányok milliói odáig meg vissza vannak. Igazából Hood tényleg helyes, nem mondom azt, hogy nem az, de szerintem a lányok a gimiben, kicsit túl nagy szerepet kerítenek Calum kinézetének. Helyes, kész ennyi, semmi több. A haja most kisebb fürtökben ül a feje tetején, és mintha megérezné, hogy a haját elemzem, beletúr az egyik kezével a dús tincsei közé. Követem a tekintetemmel a kezét, amit végül visszavezet a kormányra és megfogja azt. Kézfején tetkó díszeleg, ami jobb összhatást kelt a karján lévő többi tetkóval.

- Le akarsz festeni, hogy ennyire megnézed minden négyzetcentiméterem? Ha kell akkor modellt állok neked, Peachy.

- Haha – kapom el a fejemet és inkább vissza sem nézek Calumra. – Nem tudok festeni.

- Akkor már okod sincs arra, hogy miért bámultál perceken keresztül.

- De ha tudnék festeni akkor sem festenélek le, csak bemocskolnám a vásznat – vágom vissza reflexből. – Inkább akkor már Ashtont.

- Ez fájt – teszi a szívére az egyik kezét, a másikkal tovább fogja a kormányt. – Akarod mondani, inkább akkor már Michaelt, nem? – húzza egy sejtelmes vigyorra a száját.

- Most, hogy mondod – húzom össze résnyire a szemeimet, és úgy nézek rá Hoodra. Calum nevetni kezd, így megjelennek a nevető ráncai amik a szeme környékén húzódnak végig. Édes. Akarom mondani undorító. Undorítóan édes. – Hova megyünk? – terelem a témát.

- Megmutatom neked a kedvenc helyemet.

- A városban?

- A városon kívül van, de nyugi mert mindjárt odaérünk – pillant rám, aztán ismét visszanéz az útra.

- Kiviszel, kidobsz a kocsiból és ott hagysz. Ez a terved, Hood. Ne is tagadd – rosszallóan csóválom meg a fejem miközben magamban elmosolyodok.

- Basszus! Rájöttél – hirtelen kanyart vesz be ami miatt meg kell kapaszkodnom, majd tovább hajt egyenesen egy emelkedő útszakaszon. Mivel egyre magasabban vagyunk a fülem is bedugul, de szerencsére hamarosan már meg is érkezünk Calum Hood titkos kedvenc helyére ami nem más mint egy nagy domb szakasz, ahonnan az egész várost be lehet látni. Azonnal kipattanok az autóból és a domb szélére futok, hogy átnézzem alaposan a kilátást. Csodaszép. A magasabb épületek szépen emelkednek ki a többi kicsik közül, míg az utakat is gyönyörűen be lehet látni. Azon gondolkozok, hogy ez az egész kép előttem milyen lehet este mikor csak a fények villognak. Calum mintha a gondolataimban járna, megszólal közvetlen mögöttem.