lonely heart ↳ cth | ✓

03.

Sosem voltam egy kávézós típus, mindig az egészségesebb dolgokat részesítettem előnybe, de ez egy száznyolcvan fokos fordulatot vett az életemben az utolsó két hétben. Eszméletlen, hogy mennyi minden tud változni akár ilyen rövid idő leforgása alatt. Nem csak az, hogy egyik pillanatról a másikra koffein függő lettem a folyamatos kialvatlanságom miatt, ami a nyárzáró buli óta szerves része lett az életemnek. Nincs olyan reggel, amikor úgy kelnék fel, hogy végre öt órát egy huzamban végig aludtam. Szép is lenne, örülök ha két óra sikerül. Nos, a baráti köröm mondhatni teljesen a fejetetejére fordult. Lindsey és a barátai undorodva pillantanak rám, minden egyes alkalomkor, amikor szembe megyek velük. Mondhatni, hogy körülbelül mindig, mivel osztálytársak vagyunk és így napi nyolc órában meg kell lennünk egymás társaságában. Hailey, aki az évfolyamtársam (sajnos) azóta is próbálja kiszedni belőlem a Calumos ügy titkait, de jelenleg még nem telt annyi idő, hogy fel tudjam fogni normálisan a helyzetet. Viszont örök hálám üldözni fogja életem végéig, amiatt hogy befogadott a kis két létszámból álló csapatába. Pontosabban most már hárman vagyunk. Hailey, Jayden és én, Peach. Jayden és Hailey lassan egy tizenöt éves barátságot tudhatnak a hátuk mögött, ami meg is látszik rajtuk. És most jön az egész gimnáziumot felbolygató tény, hogy Peach Davis jóba lett a suli egyik nagymenőjével, Calum Hooddal. Az a hír terjeng az iskolában, hogy Lindsey és én azért vesztünk össze mert rámentem a kiszemeltjére. Pedig, pont hogy az ellentéte történt, de azt nyilván senki sem tudja, talán még Lindsey sem. De mivel Lindsey nyíltan vállalja a Calum iránt érzett rajongását, ezért teljesen „jogos" lehet az emberek szemében a megsértődésének az oka, így én lettem a mumus a történetben. Peach a rossz barátnő, aki rámegy mindenki crushjára. Valószínű.

A koffein hiányomnak eleget téve lépek be a sulihoz közeli kávézóban, ahol azonnal beállok a sorba. Nincsenek sokan, ketten állnak előttem, az asztaloknál pedig csak pár ember foglal helyet. Felsóhajtok, és mielőtt még felvennék a rendelésem, kitalálom a mai kávém különleges ízesítés. Reggeli apró örömök. Egy fehércsokis mandulás latte mellett döntök, így amikor kikérem, már alig várom, hogy a kezeim között foghassam a forró életmentő folyadékot. Egyedül ácsorogva várok, hogy kikapjam a rendelésem, amikor halk füttyögésre leszek figyelmes. A hang irányába nézek, így sikerül kiszúrnom a sarokban lévő asztalnál Haileyt és Jaydent. Hailey nagy mosollyal az arcán integet nekem a mellette ülő fiúval együtt aki az előbb füttyentett nekem. Elmosolyodom én is, és amikor kikapom a gőzölgő kávém, az asztaluk felé veszem az irányt.

- Jó reggelt – köszönök amikor leülök velük szembe. – Mit isztok?

- Valami szart amire Hailey beszélt rá engem – fújtat fel Jay, amire el kell hogy nevessem magam.

- Nem is szar! Az a kedvencem! Hülye – löki oldalba a haverját ő is már nevetve. – Egy mentás kávét szürcsölgetek éppen.

- Mentás? – fintorodom el. – Fúj, miből vagy te?

- Mennyi minden jóból maradtál ki míg Lindseyvel barátkoztál! Kóstold meg! – tolja elém. Figyelmen kívül hagyom a megjegyzését, de belül igazat adok neki. Óvatosan belekortyolok a folyadékba, nehogy visszahányjam. A ránc a homlokomon azonnal kisimul, amikor megérzem, hogy milyen rohadt finom ez a mentás kávé. Egyáltalán nem olyan mint amire számítottam.

- Ez nagyon durva, Hailey! – lopok még egy kortyot majd visszacsúsztatom elé a poharat. – Nagyon finom!

- Ilyen is ritkán történik – jegyzi meg Jayden. Hailey egy szúrós pillantással jutalmazza meg a barátját a megjegyzése miatt. Elnevetem magam a jeleneten, ami nagyon jól esik mert ritkán nevetek az utóbbi két hétben, de amikor velük vagyok, azt nem úszom meg egy cseppnyi jó kedv nélkül. Nem mintha nem örülnék ennek.