Két nap telt el a csókos eset óta. Így most kimondva, nem tűnik sok időnek, mégis annyi minden fordult a feje tetejére egy szempillantás alatt, hogy a még én sem tudom felfogni a körülöttem zajló dolgokat. Másnap az egész suliban szálló igeként ment végig az a tény, hogy Calum Thomas Hood összejött az évfolyamtársával, Peach Davissel. Hallottam olyan pletykát is, hogy mi csak kavarunk, de olyat is, hogy csak egy új szex társa lettem Calumnak. Nos, mit mondjak? Ez felettébb érdekes, ugyanis a csók után semmilyen olyan interakcióban nem voltunk, ami azt jelezte volna a többiek felé, hogy mi egy párt alkotunk, egy-két dolgot leszámítva. Nyilván, ugyanúgy együtt ebédeltünk, és a kezdetleges barátságunk megmaradt, attól függetlenül, hogy Calum lekapott a suli folyosóján Lindsey szemei előtt. Bár Lindseynek elég nagy hangja tud lenni, így simán szét tudná kürtölni azt a tényt, hogy én szerelmes vagyok Michaelbe, mégsem hinne neki senki, bár mennyire próbálkozna. És hogy miért? Hood akkora népszerűséggel bír (meg sem lepődöm amúgy), hogyha ő most velem csókolózott mindenki előtt, arról nem is beszélve, hogy néha a derekamra, vagy éppen a fenekemre rakja a kezét, amikor nyilvános helyen sétálunk el, akkor mindenki szemében annyit jelent ez, hogy mi kavarunk, vagy együtt vagyunk. Nos, akkor kérdezem, ki hinne Lindseynek? Peach szerelmes Michaelbe, de közben Clifford haverjával enyelgett? Kicsit hülyén jönne ki a dolog. Calumtól ez egy okos húzás volt, azért ezt valljuk be, de így örökre elfelejthetem azt, hogy Michael valaha is rám néz majd. Fájdalmas érzés, hisz első óta epekedek utána, és már csak annyiért odaadnám az egyik karomat, ha az ajkai a homlokomhoz érnének. Milyen fordulatos, és ironikus a sors, nem?
Miközben ezen gondolkozok, és az elmém fogaskerekei ezen kattognak, hagyom, hogy a The Thommy's Fashion sminkese nyugodtan csinálhassa a sminkemet, és próbálkozom, hogy egyetlen egyszer se mozgassam el a fejemet, még véletlenül sem. Lehet Xenia, a sminkesem, beleszúrná a szemembe az ecseteit bosszúból. Szóval még próbálkozni sem próbálkozom a haragja kivívásával.
- Mondtam már, hogy rohadt jó téged sminkelni? – teszi fel ezt a kérdést tíz perc leforgása alatt harmadjára. Halkan elnevetem magam.
- Azt hiszem, hogy igen – mosolygok. Xenia egy eléggé szókimondó, vagány csajszi. Mindkét karja ki van varrva, és az orrában piercing ékeskedik. Haja fekete, de mióta az arcomat festi ki, már átbeszéltük az összes haj variációt, amit már kipróbált az élete során.
- Akkor jó, de most elmondtam legalább megint – kuncogja. – Na de hamarosan készen is vagyunk, remélem tetszeni fog a végeredmény.
- Biztos vagyok benne – nyugtatom meg.
Ma van az első komolyabb fotózásom. Nem mondom azt, hogy nagyon nyugodt vagyok, mert akkor hazudnék, de nem is izgulok annyira. Most van az első alkalom, hogy kisminkelnek, és még ruhát is adnak rám. A fotózás témája az ősz, így a tükörbe belenézve tapasztalom, hogy a szemhéjaim egy halványabb barna árnyalatot viselnek, és az ajkaim ombre hatással vannak kikenve kettő nude színnel. Elismerően biccentek Xeniának, de mielőtt megszólalhatnék, hirtelen Maggie rohan be a terembe.
- Kész vagy már? – fújja ki magát. – Oh, hála az Istennek! Gyere, vegyed fel a ruhákat és menjünk, mert Kate már így is ideges – siettet idegeskedve. Megrémülve bólintok egyet, felállok és átrohanok az öltöző részleghez. Maggie segít felvenni a ruháimat, hogy a sminkem ne sérüljön. Egy fekete passzos farmer kerül rám, egy fehér tapadós ujjatlan toppal ami picit nagy is rám, és ráveszek egy szürke szőrmés kabátot. Biztos, hogy le fogok rohadni ebben a szettben a megvilágított teremben, ahol ezernyi lámpa fogja fényessé tenni a fejem. Maggie a hátam mögött a ruhákat kis csipesszel igazítja a testemhez megfelelően, majd amint ezzel készen vagyunk, már rohanunk is át Kaitlynhez.
YOU ARE READING
lonely heart ↳ cth | ✓
Fanfiction"nem a szerelem könyörtelen, mi vagyunk azok. a szerelem nem játék, mi csináltunk játékot belőle." [befejezett] brabesz©2020