lonely heart ↳ cth | ✓

19.

- Beszélj vele – javasolja Hailey, aki nem rég érkezett meg hozzám, azzal a tervvel, hogy kirángat az önmarcangolásomból és feléleszti az elhalt lelkemet.

Egy hét telt el azóta, hogy megláttam Calumot és Lindseyt összemelegedve a Bál napján, az iskolánk folyosóján, mindkettő fél megfeledkezve arról, hogy a fiúnak barátnője van. Vagyis volt. És történetesen én. Egy hete nem eszek rendesen, egy hete nem mozdultam ki a lakásból és még a családom tagjaival sem voltam hajlandó beszélni, csak akkor, ha nagyon muszáj volt. Teljesen eltávolodtam az emberi kapcsolataimtól, akik nyilván elfogadták, hogy az életem azon szakaszán vagyok, amikor nincsen senkire sem szükségem. Ugyanis egyáltalán nem voltam boldog, és egyedül akartam lenni. Azóta nem beszéltem Calummal, és szerencsére nem is volt esélyünk találkozni, hiszen elkezdődött a szünet, így az iskola sem tudott minket összezárni. Persze azóta megannyiszor jött el hozzánk, hívott, írt, de egy szóra sem méltattam egyik próbálkozását sem. Megbántott, megalázott és a szívemet tépte ki a helyéről. Ezt nem tudom neki megbocsátani, legalábbis most képtelen lennék rá. Nagyon megbántva érzem magam és szerintem teljesen jogosan.

- Kivel? – kérdezek vissza, miközben egy újabb kanál karamellás fagyit tolok bele a számba. Fincsi! Ez az egyetlen dolog, ami életben tart jelenleg. Hét nap alatt kivégeztem egy csokis, egy vaníliás, egy pisztáciás és egy madártejes fagylaltos dobozt. Most a karamellás volt a soron. A következő pedig robbanócukorkás lesz.

- Add azt ide! – kapja ki idegesen a kezemből Hailey az életmentő édességem, mire felkiáltok.

- Hé! – nyúlok érte azonnal. – Add vissza! Nem teheted ezt velem! – hisztizek megsértődve.

- Te nem teheted ezt magaddal! – kiabál rám. Azonnal befogom a szám. Hailey nagyon idegesnek tűnik. – Nézz már magadra, Davis! Egy fiú miatt csinálod ezt! Egy hím miatt! Hallod ezt? – hangszínét nem csökkenti, ezzel keltve bennem megbánást. Most úgy érzem magam, mint egy rossz óvodás, akit leszidott az óvó néni.

- Megcsalt – kötöm az ebet a karóhoz. – Szerinted ezek után ne legyek magam alatt?

- Nem ezt mondtam – villannak rám a szemei, miközben kanalaz egyet a fagyimból. Még van mersze! – Fúj! Mi a franc ez? – vág fancsali pofát és megnézi a fagylaltos doboz külsejét. – Karamellás? Hát neked tényleg bajok vannak ott bent! – és ezzel vissza is dobja nekem a fagyimat. Egy mosoly kúszik az arcomra. Visszakaptam a fagyimat!

- Végre – motyogom elégedetten és folytatom az evést. – A fagyi legalább nem töri ketté a szívemet!

- Hallod Peach – mondja Hailey, így ránézek. Követem a tekintetét. A barátnőm szemei az éjjeli szekrényemet vizslatják. – Az az a szendvics, amit egy hete hoztam neked?

- Hm? – baszki. – Ja, nem, ezt anya hozta reggel – kamuzom és inkább a fagyimnak szentelem a maradék figyelmemet. Hailey átnyúl rajtam és megkaparintja az egy hete ott álló szalámis szendvicset, ami valószínűleg már meg is romlott. Nem voltam éhes, így nem ettem meg. Most ebben mi a probléma?

- Itt van a dátum rajta, hogy mikor készítették – nyomja az orrom alá, így kénytelen vagyok Hailyre nézni. – Ettél valami normális kaját, ezen a szar fagyin kívül? Ne hazudj! – kérdésére a fejemet rázom. – Te teljesen hülye vagy!

- Lehet – vonom meg a vállamat hanyagul.

- Tudtam, hogy ezt fogod csinálni – mérges rám, és meg is értem, így nem szólok vissza neki. – Lukeal fogadtunk, hogy egy hét alatt mennyit fogsz fogyni.

- Te Lukeal rólam beszélsz? Visszamondja Calumnak! – kerekednek ki a szemeim és levágom magam mellé a dobozt. – Hailey!

- Jól van már – morogja. – Semmi olyat nem mondtam rólad, inkább ő mesél Calumról.