lonely heart ↳ cth | ✓

07.

- Meccs? Már megint? – hüledezek a telefonba, amikor meghallom Calumtól a bűvös mondatot. – Hát, de nem rég volt meccsetek!

- Peachy, az a nem rég, már lassan két hete volt, és még a múlt heti is elmaradt – Hood hangja nyugodt, és szinte lelki szemeim előtt látom, ahogy a szobájában fekszik és élvezi, hogy az idegeimre mehet. Nem mondom azt, hogy ezalatt a két hét alatt olyan sok minden változott, mert akkor hazudnék. Igenis, azért jó pár dolgon vagyunk túl, ami őszintén szólva, engem is meglepett.

- És miért az utolsó pillanatban szólsz? – mérgelődök. – Csütörtök este van, Hood.

- Igen, és holnap péntek. Meccs este hatkor.

- Ez az utolsó pillanat, te idióta! – hirtelen a kezem ügyébe akadt párnát, megfogom, majd elhajítom a szobám legvégébe.

- Nekem az utolsó pillanat, az a holnap este öt óra ötvenöt perc lett volna – beszél továbbra is teljesen nyugodt hanggal a telefonba. Egyszer kinyírom. – Most mondd, hogy nem jó Michaelt látni leizzadtan a pályán, miközben beletúr a hajába, majd egy érzéki pillantást vet rád, egyenesen a lelátóra. Jó helyetek lesz, Peach! Még engem is tudsz majd stírölni.

- Téged nem akarlak – fintorodom el. – De Michael már jól hangzik.

- Akkora egy hazug vagy, Davis! Te magad is tudod, hogy engem jobb nézegetni, mint Cliffordot!

- Calum te nem jössz be, Michael meg igen! – nos, ez az egyik dolog, ami változott. Nyíltan tudok már beszélni neki Michaelről, és közben nem is kell félnem attól, hogy Mike fülébe jutnának vissza ezek a dolgok. Azt hiszem itt kezdődnek az igaz barátságok... bár ez még távol van attól.

- Mi az, hogy nem jövök be? – háborodik fel. Szinte hallom, ahogy felül az ágyban. – Vagyok olyan jó pasi mint Michael – jelenti ki hirtelen.

- Te tudod – hagyom rá vigyorogva. Élvezem a helyzetet. Élvezem idegesíteni Calumot. Egyfajta hobbimmá vált ez a tevékenység.

- Mi az, hogy én tudom? Te bolond vagy!

- Jól van, Hood! Nyugodjál le, menjél aludni! – nevetem el magam, és felállok az ágyamról. – De most komolyan, én is már aludnék, csak nem hagysz békén!

- Még csak nyolc óra van, hova alszol még?

- Fel kell készülnöm a holnapi meccsedre – hadarom el, majd mielőtt reagálhatna a kijelentésemre valamit, gyorsan elköszönve, kinyomom a hívást. Lerakom magam mellé a telefont, és miközben felöltözök a pizsamámba, kétszer is felvillan a képernyőm. Ahogy átvettem a pizsi felsőm is, kezembe veszem a telefont és megnézem Hood üzenetét.

"Kösz, hogy eljössz"

Aprót mosolygok az elküldött soron, majd ismét lezárom a készüléket, és gyorsan feldugom töltőre. Még utoljára kimegyek a szüleimhez a nappaliba, de rá nem sokra el is köszönök tőlük, mert nem bírok tovább fent maradni és egyre jobban csukódnak lefele a szemeim. Fáradt vagyok, semmi másra nem vágyok, csak is az alvásra.

Másnap reggel a szokásosnál hamarabb készülök el, ugyanis Haileyvel napokkal ezelőtt megbeszéltük, hogy a péntek reggelt a kávézóban kezdjük, egy jó bő órás beszélgetéssel indítva a napot. Igazából már elég sokszor elgondolkodtam azon, hogy most már beavatom a dolgaimba, és úgy döntöttem, hogy ezt a mai napon el is kezdem. Pontosabban a Michaeles témával, mert még mindig azt hiszi, hogy Calum belém van esve. Ami teljesen nyilvánvaló, hogy nem igaz. Kiszaladok a szobámból, felkapom magamra a farmerdzsekimet és lehajolok a cipő tárolóhoz, hogy megkeressem az egyik Vans cipőmet. Nem vagyok egy Vans imádó, de azt a cipőmet kivételesen nagyon szeretem. Épp húzom fel a bal lábamra az egyiket, amikor dudálást hallok a házunk elől. Összehúzom a szemöldökeimet, gyorsan magamra rángatom a jobb cipőmet is, majd megfogom a kilincset, és kirántom magam előtt az ajtót. Calum autója veri ki a szemeimet, szinte levegőt is elfelejtek venni hirtelen. Ordítok egyet anyának, hogy elmentem, felkapom a vállamra a táskám, és kirontok a feljáróra, ahol Hood parkol jelenleg.