IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Harmincötödik rész

- Az igazság az, hogy  én is írtam egy dalt. Amit eddig senki nem hallott. - szólaltam meg, miután a második pohár borunkat is elfogyasztottuk. 

- Valóban? - nézett rám csodálkozva. Ez a viselkedés nem megszokott volt tőlem, ugyanis régen sem volt szokásom véka alá rejteni a dalaimat, hiszen amikor még a banda élt és létezett, többségben az én számaimat alakítottuk át és adtuk elő a koncerteken, vettük fel a youtube-ra. Amikor pedig befutott énekesnő lettem, nem is volt kérdés, hogy minden dalom feléneklésre kerül. Ezt az egyet viszont mégis megtartottam magamnak, hosszú heteken és hónapokon át. Ebben benne van minden, ami én és Mark vagyunk, az elmúlt három év nehézségei, fájdalmai, szenvedélyei és örömei. A terv pedig továbbra is az, hogy a zene nem fog nyilvánosság elé kerülni. 

- Igen. Nem akartam és most sem akarom kiadni. Túl személyes. - magyaráztam. 

- Miről szól? - kíváncsiskodott. 

- Rólunk, hát persze, hogy rólunk. - mosolyogtam rá. - Mindig is te voltál a legnagyobb inspirációm Mark Winslow. - kacsintottam rá, mire neki fülig érő vigyor terült el az arcán. 

- Na és esetleg hallhatnám ezt a remekművet, a nagyszerű Amelia Dark-tól, aki meghódította Amerikát a lenyűgöző hangjával? - húzta az agyamat. 

- Ha már ilyen szépen felvezetted, miért ne. Legalább elmondhatja a tehetséges Mark Winslow, hogy min kellene javítanom, hiszen ő olyan ügyes és zseniális a szakmában. - viccelődtem tovább. 

- Na jó, most már tényleg hallani szeretném azt a dalt. - jegyezte meg. - Mi a címe? - kérdezte. 

- Vissza hozzád. - feleltem. 

- Ígéretesnek hangzik. - kuncogta, mire én elővettem a telefonomat és elindítottam rajta az alapot, pont ahogy Mark is csinálta az előbb, és elkezdtem énekelni. 

- Gondolkodás nélkül belevágtam

Azt hittem üldözhetlek a hideg éjszakában

Hagytam, hogy ez a pár év elnyomja, hogy érzek irántad

De valahányszor beszéltünk

Minden egyes szó ehhez a pillanathoz vezetett

S most győzködöm magam, hogy nem akarom, pedig csak erre vágyom 

Kettétörheted a szívem

De amikor begyógyul, ismét érted ver

Tudom, hogy igen előreszaladtam, de ez az igazság 

Ölelni akarlak, amikor nem szabadna

Mikor valaki más mellett fekszem

A fejembe férkőztél, s nem tudlak kiverni onnan

Ha mindent újrakezdhetnék

Tudom, hogy visszamennék hozzád 

Tudom, hogy visszamennék hozzád 

Tudom, hogy visszamennék hozzád 

Mindig volt valami, amit elrontottam

Visszapörgetem a régi beszélgetéseinket

Minden szót túlgondolok és ezt utálom

Mert nem vall rám

Mi értelme elrejtőzni?

Mindenki tudja, hogy befejezetlen ügyünk van egymással

S bánnám, ha nem mondanám ki, ennek nem így kellene lennie 

Visszamennék hozzád

Visszamennék hozzád

Tudom, azt mondtam, nem vagyok benne biztos

De visszamennék hozzád

Tudom, hogy visszamennék hozzád

Nem fogok hazudni, visszamennék hozzád

Szárnyra kaptak a gondolataim

Te teszed ezt velem

Harcolhatnék ellene, de mi értelme lenne

Tudom, hogy visszamennék hozzád - énekeltem, ahogy a torkomon kifért, beleadtam mindent, ami számított, minden érzést, minden emléket, miközben le sem vettem a szemem Mark-ról. Ő végig csodálva, csillogó szemekkel nézett, mintha valami csodalény állna előtte. Valószínűleg én is így néztem rá, amikor ő énekelt nekem. 

- Ezt mégis mikor írtad? - kérdezte tátott szájjal. 

- Amikor megtudtam, hogy te fogod alakítani a férfi főszereplőt a sorozatban. - feleltem zavartan. - Tetszett? 

- Hogy tetszett e? Imádtam Mia! Az egyik leglenyűgözőbb dalod, amit valaha írtál! - áradozott. 

- Régen is ezt mondtad, minden egyes dalomra. - emlékeztettem, hogy három évvel ezelőtt, mindegy milyen számot kreáltam, ő odáig volt érte. Még akkor is, amikor haragban voltunk. 

- Mert szerelmes vagyok a hangodba és a tehetségedbe. - felelte azonnal. 

- Te sem panaszkodhatsz. - álltam fel. - Táncolunk? 

- A férfi szokta felkérni a nőt Dark. - állt fel ő is. - Szóval, Ms. Dark, lenne oly' kegyes, hogy nekem adja ezt a táncot? - nyújtotta felém a kezét, mire én nevetve belecsaptam. 

- Örömmel! - szóltam. Mark elindított valami lassú dallamú zenét, átkulcsolta a derekamat az erős karjaival, én a nyakát karoltam át, miközben a fejemet a mellkasára hajtottam, hallgatva a szívdobogását. 

- Csak érted dobog a szívem Mia. Mindig így volt és mindig is így lesz. - mondta halkan, miközben egymást átölelve lassúztunk az Eiffel torony tetején.