IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Huszonegyedik rész

Sziasztok Bogárkák! Meg hoztam az új részt, tudom, hogy késve, de egyszerűen nem jött az ihlet, és összecsapott munkával nem akartam elétek állni, mert nem ezt érdemlitek! Remélem, hogy ez a rész elnyeri a tetszéseteket. Csók: Vika <3

- Annyira szeretlek Mia! - súgta a fülembe, mire a hátamon végig szaladt egy kellemes borzongás, és mégjobban a karjaiba simultam.

- Én is szeretlek. - feleltem automatikusan. - Most mi lesz ezután? - kérdeztem nagy szemekkel.

- Hát, gondolom sok mindenről szeretnél beszélni. Én legalábbis igen. - mondta, miközben megvonta a vállát.

- Igen, de egyenlőre nem akarom, hogy a többiek tudjanak kettőnkről. Szeretném előbb veled teljesen rendbe rakni a dolgokat, meg persze a körülöttem lévőkkel. - mondtam.

- Patrick-re gondolsz? - vonta fel a szemöldökét.

- Igen. Két évig voltunk együtt, megérdemli az igazságot Mark. - mondtam szomorúan, mert ha csak belegondolok, hogy mind ezt telefonon kell közöljem vele, összeszorul a torkom. Ő nem ezt érdemli. Annyira jó volt hozzám, szeretett, vigyázott rám, mellettem volt mindig. Furcsa lesz ezek után az élet nélküle. A karrierem fellendülése óta, ő végig velem volt. Bűntudatom van, hogy ezt kell tennem vele, de egyszerűen nem tehetek mást. Nem tudok tovább uralkodni az érzéseim felett. Mark-ot szeretem, mindig is őt szerettem.

- Akkor átjössz hozzám? Beszéljünk inkább nálam? - kérdezte, mire akaratlanul is mosolyogni kezdtem. Eszembe jutottak azok az idők, amikor nála laktam. Ketten laktunk.

- Aha, menjünk. - mondtam, mire ő csak elmosolyodott, majd ismét szenvedélyesen megcsókolt.

Csendben, elindultunk kifelé a stúdióból, mert nyilván nem szerettük volna, ha kézen fogva vesznek észre minket. Mark kocsija szerencsére nem parkolt messze, így csak behuppantunk, majd elindultunk. A telefonom pedig abban a pillanatban csörögni kezdett, és Sonja neve villogott a kijelzőn.

- Felveszed? - kérdezte Mark, miközben csak egy pillanatra vette le a tekintetét az útról, hogy rám nézzen, aztán már újra az aszfaltra terelte a tekintetét.

- Nem. Majd dobok egy üzenetet, hogy minden rendben van, csak ma nem megyek haza. Ennyi. - mondtam vállat vonogatva.

- Pedig ő biztosan megértené. Tudod, ő Sonja. - bíztatott, hogy legalább neki mondjam el az igazat.

- Nem... öhm, jobb ez így. Tényleg majd valahogy megoldom. - mondtam.

Nemsokkal később meg is érkeztünk a házához. Beparkolt a garázsba, majd udvariasan átsétált a másik oldalra, és kinyitotta nekem az ajtót. Mosolyogva megköszöntem, majd kézen fogva bevezetett a lakásba.

- Éhes vagy? - kérdezte. - Csinálhatok spagettit.

- Aha, jó lenne farkas éhes vagyok. Órákon keresztül forgattunk, így enni sem volt időm, de ezzel szerintem te is tudsz azonosulni. - válaszoltam. Amíg Mark a konyhában főzőcskézett, én csak ültem az étkező asztalnál, és néztem, ahogy sürög forog. A spagetti volt a specialitása. Olyan istenire meg tudja csinálni, hogy az éttermek is megirigyelnék őt. Amikor már nála laktam, és rossz kedvem volt, vagy összevesztünk mindig spagettit csinált nekem, mert tudta, hogy azzal bármikor képes levenni a lábamról. - Eszembe jut, mikor még együtt laktunk Kanses-ben. Szinte mindig spagettit ettünk. - mondtam kuncogva. 

- Igen, az egyik randinkra is ezt csináltam. - mosolyodott el ő is, miközben tálalta az ételt. - Engem a hajad emlékeztet a régi időkre. Mikor szinte agyon festetted színezőkkel. 

- Igen, utána fogtam is a fejem, hogy az újabb adag festék nem fedi el az előzőt, meg az az előttit. - nevettem el magam. 

- Imádtam, hogy a színes hajad mindig befonva volt. Az iskolába is így szúrtalak ki. - ecsetelte, majd bekapott egy falat tésztát. 

- Már szinte alig fonom be a hajam. - húztam el a számat. - A hajamat is azóta, hogy elváltunk, most festettem be először. Próbáltam ráállni az eredeti hajszínemre. - Te viszont szinte semmit sem változtál. 

- Hát igen. Maradok a megszokottnál. Na és anyukádék, hogy vannak? - kérdezte. 

- Jól vannak. Bár kicsit nehéz nekik, hogy mind a ketten távol vagyunk. Először én mentem New York-ba, majd Ben is követett. De a balesetem óta, apa teljesen megváltozott. Mármint jó irányba. Már munkát is váltott, így anya mellett van otthon. Úgy hiszem ez kettejük kapcsolatának is jót tett. - mondtam, majd a villámra feltekertem egy adag tésztát, és jóízűen megettem. 

- Tényleg, és Alison-al és Ben-el mi a helyzet? Ali is ment vele New York-ba? 

- Nem sajnos. Ali otthon akart maradni, viszont Ben mindenáron New York-i filmművészetin akart tanulni. Így szakítottak. Egy ideig még beszéltem vele, tartottuk a kapcsolatot, de a szakítás után mind a ketten teljesen kifordultak önmagukból. Ben szobájából minden nap másik lány távozott, Ali pedig azonnal össze is jött valaki mással. Úgyhogy ez lett az ő sorsuk. - húztam el szomorúan a számat. 

- Kár... Ha Ali nem lett volna, lehet, hogy Ben még mindig azokkal a drogosokkal haverkodna. - mondta Mark. 

- Hát igen. Az biztos, hogy epikus volt a szerelmük. 

- Mint a miénk. - mosolygott rám kedvesen. 

- Igen, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy vissza talál élete nagy szerelméhez.  - mondtam, mire Mark áthajolt az asztalon, megcsókolt, majd evett tovább. Mikor befejeztük a kajálást, bepakoltam a mosogatógépbe a szennyes edényeket. - Na és most mi lesz? - néztem rá nagy szemekkel. 

- Hát nézhetünk valami filmet, vagy beszélgethetünk is. - felelte. 

- Az a helyzet... - mondtam miközben felé lépdeltem, majd a kezeimet a nyaka köré kulcsoltam - hogy nekem más valami jutott eszembe. - Mark szinte azonnal vette az adást, magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. A karjai közé kapott, és bevitt a hálószobába.