IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Ötödik rész

Sziasztok! Tudom, hogy régen volt már rész, de a múlt hét és ez a hetem teljes káosz! Vizsgaidőszak van, témazárók és javítások! Szerintem ezzel nem csak egyedül szenvedek, úgyhogy kérlek benneteket értsétek meg, hogy jövőheten legkorábban hétvégén fogom tudni hozni az új részt. Viszont utána teljes erő bedobással, igyekszem lehozni a lemaradásomat. És remélem ez a rész is tetszeni fog nektek😊❤ Illetve felmerült bennem egy olyan ötlet, hogy ne írjak ez mellé a két könyvem mellé egy amolyan "testvérkönyvet" ami Jenna-ról azaz Mia nővéréről szólna. Kérlek írjátok meg kommentben, hogy mi erről a véleményetek. Csók: Vika❤

A sorozat első jelenete, természetesen a legelső részlet volt, ami megjelenik a sorozatból. Ezt a szöveget már be kellett tanulnom a repülőn. Szerencsére a rendezők ránk bízták mit is fogunk pontosan mondani, csak nagyjából egyezzen a forgatókönyvvel.

- Mia, te állj be oda középre. - utasított Antoine. - Képzeld el, hogy ez életed nagy utazása, minden vágyad. Tükröződjön az arcodon a boldogság. - mondta, én pedig csak bólintottam. Egy nagy zöld háttér volt mögöttünk, és egy félig felszerelt kis repülő. A jelenet nem más volt, mint mikor felszállok az osztálytársaimmal, a kísérő tanárral a Párizsba tartó repülőre. - Készen álltok? - kérdezte utoljára Antoine, mire mi bólintottunk. - Rendben. És forog! - én pedig elkezdtem a repülő gép előtt sétálni, hátamon egy kis hátizsákkal.

- El sem hiszem, hogy mindez megtörténik. - néztem körbe. - Molly, te elhiszed ezt? - forogtam körbe, mire a mellettem álló fiatal színésznő, aki nem más volt mint a híres Zoè Leroy, szintén körbe nézett. Ő alakította Molly-t Laurel legjobb barátnőjét.

- Ne is mond Laurel. Komolyan, még mindig felfoghatatlan számomra, hogy mind ez velünk történik meg! - majd utána boldogan a nyakamba ugrott.

- Lányok, ideje felszállni a gépre! - szólt ránk a Mrs. Edison-t alakító tanárnő. - A csomagjaitok rendben vannak? - kérdezte.

- Igen. - mondta Molly. - Gyere szálljunk fel.

- Menj csak előre. Én még egyszer körbe nézek. - feleltem. Molly csak biccentett és felszállt a gépre. A fejemet az ég felé fordítottam, és lehunytam a szememet. Vettem egy nagy levegőt, és még egyszer alaposan megnéztem a felszállópályát. Bele véstem az agyamba minden egyes kis képét, és jól elraktároztam. Ezek után elindultam a repülőhöz. Ám a kis lépcsőkön megcsúsztam - ezt kellett csinálnom - mire két erős kezet éreztem meg a derekamon. Élesen szívtam be a levegőt. Három éve nem éreztem, ahogy az ő bőre az enyémhez simul.

- Minden rendben? - hallottam meg a mély hangját közvetlen a fülem mellől. A hideg is kirázott, ahogy a meleg lehellete csiklandozta a nyakamat. Óvatosan megfordultam, és szinte csak pár centire volt tőlem. A kezei még mindig a derekamon pihentek. Olyan közel voltak hozzám a hatalmas sötét szemei, hogy szinte egybe olvadt az én szemeimmel.

- Azt hiszem. - feleltem a kérdésére. - Bár a térdemet kicsit felhorzsoltam, de nem vészes.

- Akkor nincs baj. - mosolygott rám. Baszki az a rohadt mosoly. Annó abba szerettem bele elsőnek.

- Laurel Grey vagyok. - mutatkoztam be.

- Simon Edison, örülök a találkozásnak Laurel. - nyújtotta felém a kezét, mert már végre levette a derekamról, szóval kezet tudtam fogni vele.

- Edison? Te vagy Mrs. Edison fia, aki jön Párizsba? - kérdeztem elkerekedett szemekkel.

- Én volnék, igen.

- És, ennyi! - kiáltotta el magát Antoine. - Srácok ez fantasztikus volt komolyan! Mintha nem is tudom, évek óta együtt dolgoznátok. Varázslatos! - és akkor ugyan ezt elmondta franciául is.

- Rendben emberek akkor egy kis pihenő, és utána a biztosnág kedvéért felvesszük még egyszer. - mondta az egyik stábtag, mire mindenki szétszéledt.

- Jól játszottál M. - mondta Molly azaz Zoè Mark-nak.

- Köszi Z, te is remek voltál. - kacsintott rá. Z? M?

- Ti ismeritek egymást? - néztem rájuk értetlenül.

- Ja igen. Mikor tavaly fél évig Los Angeles-ben laktam egy film miatt, Mark és én nagyon jóba lettünk. - mondta Zoè. - Te is ügyes voltál Mia.

- Köszi. - azzal sarkon fordult és elment.

- Miért érdekelt hogy jóban vagyok e Zoè-val? - kérdezte tőlem Mark, miközben keresztezte maga előtt a karjait.

- Csak megkérdeztem, ebben nincs semmi. - tártam szét a karomat, mire Mark arca hirtelen megrándult, és elkapta a bal csuklómat. - Hé, mi a francot csinálsz? - sziszegtem. Ám mikor megláttam mit is néz pontosan, bennem megállt az ütő. A középső ujjamon ékeskedő ezüst violin kulcsot formáló gyűrűt nézte, amit három éve le sem vettem magamról.

- Még mindig hordod? - tette fel a költői kérdést, amire mád úgyis tudta a választ, suttogva.

- Nyilván nem dobtam ki a kukába. - feleltem kínos nevetéssel. Úgy nézett rám, mint mikor három éve elküldtem őt magam mellől, mert nem volt képes elfogadni a karrieremet. A szemeiben ugyan az a megtörtség csillogott, mint akkor. Amibe majdnem belehasadt a szívem, akár csak most is, de nem engedhettem utat a gyengeségemnek. Éreztem, ahogy az ujjai lazábbak lesznek a csuklóm körül, én pedig kaptam az alkalmon, és kirántottam a kezem. - Folytatnunk kell a forgatást. - mondtam felszegett fejjel. - Megyek, megkérdezem Sonja-t, nem kell e igazítani valamit a sminkemen. - mondtam hadarva, majd hátat fordítottam neki, és elkezdtem futni a lakókocsim felé.

Ha tetszett ne felejts el csillagozni, és kommentelni, szép délutánt!😊💕