IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Huszonharmadik rész

Ugyan késve kicsit, de nagyon boldog újévet szeretnék kívánni nektek! Remélem minden vágyatok valóra válik! És azt is remélem, hogy ez a rész el fogja nyerni a tetszéseteket. Csók: Vika<3

- Szerinted? Egy hete nem válaszolsz a hívásaimra, a barátaid pedig folyamatosan lekoptatnak azzal, hogy majd biztosan visszahívsz! Amint befejeztem az utolsó vizsgámat is, indultam a reptérre! - nézett rám mérgesen.

- Sajnálom Patrick tényleg! Éppen ma akartalak felhívni, de még nem volt időm. - kezdtem el szabadkozni. 

- Sajnálod, Mia ezzel nem oldod meg! - kiabált rám, mire Mark automatikusan megfogta a kezemet. Patrick szeme az összekulcsolt szemeinkre tévedt, majd felnézett, és meglátta Mark-ot. Olyan fejet vágott, mint akit arcon csapott a felismerés. - Mark Winslow? - kérdezte tátott szájjal. - Ő is játszik a filmben? - nézett most rám. 

- Ő játsza a férfi főszerepet. - szegtem le a fejemet. 

- Másfél hónapja vagy itt, és nem voltál képes elmondani nekem? - a szemeibe könnyek gyűltek, és az arcára kitükröződött amit érzett. Az, hogy teljesen átverték, kijátszották a bizalmát és a szerelmét. Mark ujjai szorosabban fonódtak a kézfejemre, de én ebben a pillanatban legszívesebben elsüllyedtem volna. 

- Patrick kérlek... - nyúltam felé, de ő csak hátra lépett egyet. 

- Együtt vagytok? - kérdezte. Nem voltam képes válaszolni. Csak a könnyek folytak le az arcomon. 

- Igen. - felelte helyettem Mark, mire Patrick csak gúnyosan elnevette magát, majd lendítette a karját, és behúzott egyet Mark-nak. Mivel fogta a kezemet, mind a ketten hátratántorodottunk az ütést követően. Amint Mark visszaszerezte az egyensúlyát, vissza akart ütni, de beálltam kettőjük közé. 

- Mark ne! Kérlek! - néztem rá kérlelően, mire ő megadóan feltette a kezét. - Kamerák vannak, mindenhol. Elég legyen! - figyelmeztettem őket szigorúan. 

- Hogy voltál képes visszamenni hozzá? Azok után amit veled tett? Azok után, amin ketten mentünk át Mia? Mindenemet neked adtam! Teljes szívemből szerettelek, és te elárultál! Tudod, mindenki mondta, hogy hírességgel összejönni kemény meló lesz. De én bevállaltam érted a rengeteg kamerát, a turnékat, mindent ami ezzel járt! Te viszont egész végig csak kihasználtál! - vágta a fejemhez. 

- Nem, ez nem igaz! - mentegetőztem. 

- Tessék! A tiéd lett volna, miután vége van a forgatásnak. - nyúlt a zsebébe, majd a kezembe nyomott egy vörös kis bársonydobozt. - De már nem tudok vele mit kezdeni vele, úgyhogy tartsd meg. Soha többé nem akarlak látni! - azzal fogta magát, megfordult és elindult a kijárat felé. Kinyitottam a dobozt, és egy eljegyzési gyűrűvel találtam szembe magam. A könnyeim ekkor már megállíthatatlanul potyogtak. Levegőt is alig voltam képes venni. Patrick meg akarta kérni a kezem! Velem tervezte a jövőjét, engem akart! Én pedig átvertem és elárultam. Hogy tehettem ezt? A kijárat felé fordítottam a tekintetemet, de Patrick teste már csak egy hangya méretére hasonlított, olyan távol volt. 

- Mia... - simított egyet Mark a hátamon. 

- Hogy tehettem ezt...? - kérdeztem a sírástól csukladozva, a kis dobozt pedig erősen a mellkasomhoz szorítottam. Ránéztem Mark-ra. Az ő szemei is könnyesek voltak. Mert ő már tudta mit fogok tenni. - Utána kell mennem... Vele kell lennem! 

- Ne feledd el Mia, ha szánalomból maradsz valaki mellett, azzal nem fogsz rajta segíteni, csak rontod a helyzetet. Emlékezz Zack-re. 

- Ez más Mark, mert Patrick-el két évig voltunk együtt. Jóban rosszban velem volt! Szerettem őt, még most is szeretem. - próbáltam magam és őt is meggyőzni arról, hogy ez most más mint a múltkori. Mint ami három évvel ezelőtt volt Zack-el. 

- Ne hagyj el Mia, kérlek! - fogta meg a kezeimet, amire rácsöppentek a könnyei. - Csak most kaptalak vissza, nem bírnám ki, ha megint elveszítenélek. Te vagy az életem, a szerelmem, a fényem! Ez a gyűrű nem változtat semmin! 

- De Mark. Ez sajnos mindent megváltoztat. - mondtam, azzal kirántottam a kezeimet az övéből, és elkezdtem Patrick után szaladni.

 A kültéri parkolóban értem utol, épp szállt volna be egy taxiba.

 - Patrick, kérlek várj! - kiabáltam utána, de ő ugyanúgy beszállt a taxiba, így nem volt más választásom, beültem mellé én is, a kocsi pedig elindult. 

- Mi a frászt csinálsz? Nem voltam elég egyértelmű, hogy nem akarlak látni? - nézett rám úgy, hogyha szemmel ölni lehetne, én már halott lennék. 

- Mindenben igazad van! Mindenedet feláldoztad értem, a szerelmünkért, és ezért nem ezt érdemled meg! 

- Mia, nem kell a sajnálatod oké? Csak hagyj békén! 

- Hatalmas hibát követtem el, hogy lefeküdtem Mark-al. Életem legnagyobb hibáját! Egy percig sem bántam meg, hogy beléptél az életembe Patrick, mert te hoztad el a fényt, ami segített kikeverednem a sötétségből! A sötétségből, amit Mark okozott. Ha pedig most újra együtt lennék vele, ugyan ott kötnék ki! Én téged szeretlek! Te vagy az, akivel le akarom élni az életem hátra lévő részét! Ha képes vagy tovább lépni ezen a botlásomon, akkor megígérem neked, hogy hátra lévő életemben azon fogok munkálkodni, hogy bebizonyítsam, téged akarlak! Csakis téged. - adtam a kezébe a dobozt, ami a nekem szánt eljegyzési gyűrűt rejtegette. 

- Képes lennél ezek után így forgatni? Vele? - kérdezte úgy, hogy rám sem nézett. 

- Érted bármire képes lennék Patrick, mert te is bármit megtennél értem! - simítottam egyet az arcélén. 

- Szeretlek Amelia. Teljes szívemből! Leszel a feleségem? - nyitotta ki a dobozt, majd a kezébe vette a gyűrűt. 

- Én is szeretlek, és igen! Ezerszer is igen! - mondtam, mire ő mosolyogva felhúzta a gyűrűt az ujjamra, majd megcsókolt, amit én boldogan viszonoztam. A szívem belül mégis zokogott, mert bár Patrick az a férfi, akivel tényleg képes vagyok elképzelni az életemet, minden sejtemmel, idegszálammal és csontommal Mark-ot szeretem igazán. Talán mindig is őt fogom...