IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Huszonhatodik rész

A legszebb az egészben az volt, hogy Patrick-nek is el kell mondanom mindent. Aki ezek után, lehet véglegesen lefújja a lánykérést, és elküld melegebb éghajlatra, amit teljesen megértenék. Így is, amióta együtt vagyunk, állandóan az életünkben van a hírnevemmel járó következmények, mint például a sajtó, és a paparazzik, azaz, a lesifotósok. Mindig meg kell gondolni mit, és hogyan cselekszik egy híresség. Amikor pedig Patrick és én összejöttünk, ez rá is kihatott. Őt nem zavarta, azt mondta értem ez csak egy kisebb kellemetlenség, én pedig megígértem neki, hogy nem hagyom, hogy a hírnevem közénk álljon. De most elbuktam a fogadalmamat. Mert igenis a hírnév győzött, és elveheti tőlem azt az embert, akivel már több mint két éve boldog vagyok. Akivel képes lennék leélni az életemet. 

Reggel nyolc óra van. Otthoni idő szerint még csak hajnali egy. Fél órán belül a menedzserek bejelentik a médiának, hogy igaz a hír, miszerint Mark és én ismét egy párt alkotunk. Szeretném, ha Patrick tőlem tudná meg, és nem abból, hogy reggel bekapcsolja a tv-t. Bár hiába hívom, nem veszi fel a telefont, és kezdek kicsit kiakadni. A mai naptól fogva minden teljesen meg fog változni. A sajtó, az újságírók, a lesifotósok még jobban ki fognak éleződni rám, még jobban a nyakamba fognak lihegni, és teljesen beleássák magukat a magánéletembe. Ami jelenleg is, egy hatalmas nagy hazugság. Ismét megpróbáltam felhívni Patrick-et, aki ezúttal sikeresen fel is vette a telefonját. 

- Szia! Bocsi csak még nem szoktam hozzá az új időzónához, így elaludtam egy kicsit. - mondta álmos hangon. 

- Nem leszel késésben a barátodhoz? Tegnap még azt mondtad, hogy korán elindulsz hozzá. - kérdeztem remegő hangon.

 - Igen, de aztán inkább ő jön Párizsba. Több értelme van, mert mondtam neki, hogy nem ismerem a környéket, és úgyis elaludnék, ami be is következett. - mesélte nevetve. 

- Értem. Figyelj Patrick, el kell mondanom valami nagyon komoly dolgot. - kezdtem bele. 

- Hú, hát ez nem hangzik túl jól. Nagy a baj? - a hangján már cseppet sem véltem felfedezni álmatlanságot, vagy szórakozott jókedvet. Komoly volt a hangja. 

- Igen. Nagyon nagy. - sírtam el magam. 

- Hé, Mia! Ne sírj! Bármi is az, együtt megoldjuk! - kezdett el vigasztalni. 

- Ezt nem tudjuk! El foglak veszíteni... 

- Soha nem hagylak magadra. A menyasszonyom vagy. Szeretlek. Mond el kérlek, mi a baj. - kérlelt kedvesen. 

- Amikor Mark és én... azon az egy estén... Mi lebuktunk. Lefotóztak minket, és már a média is tud róla. Antoine szerint pedig nem tagadhatjuk le, mert ha eljátszuk, hogy Mark és én egy pár vagyunk, az nagy siker lesz a sorozatnak is Amerikában. Theo és Lisa mindenáron  próbálta megkerülni, de sajnos Mark is, és én is aláírtuk a szerződést, amiben ez is benne volt. Csak egyikünk sem olvasta el. - meséltem el röviden a történetet. Patrick viszont nem szólt egy szót sem. Vagy három percig csak néma csendben tartottuk a telefont, amikor megelégeltem a dolgot, és ismét megszólaltam. - Tudom, hogy ez neked már sok. Ha lefújod az esküvőt, én megértem és elfogadom. 

- Meddig fog ez tartani? - kérdezte hirtelen. 

- Hát maximum a forgatás végéig, ami még kb. 3 hónap. - válaszoltam halkan. 

- Nem mondom le a jegyességet. Szeretlek Mia, és ez sem állhat közénk. Letudjuk ezt a három hónapot, és még a turné előtt összeházasodunk. - mondta. 

- De nem úgy volt, hogy a turné után tartjuk meg az esküvőt, a családunk körében, és nászútra megyünk? 

- Igen tudom. De nászútra elmehetünk a turné után is! Az esküvő pedig csak rólunk kell, hogy szóljon nem igaz? Csak ketten lennénk! Mit szólsz? - kérdezte izgatottan. 

- Annyira örülök, hogy így gondolod! És igen, a forgatás után, hozzád megyek! 

- Szeretlek Mia! 

- Én is téged Patrick! De most tudod, hogy nem nagyon találkozhatunk... nem akarok az így is óriási botrányból, egy még nagyobbat kavarni. - mondtam szomorúan. 

- Igen, ezt megértem. Figyelj, találkozok ma a haverommal, holnap pedig én megyek hozzá. Holnapután pedig hazarepülök. Három hónap múlva, amikor vége ennek a szarnak, a reptéren foglak várni téged, és megyünk összeházasodni. 

- Így lesz ígérem. Mindennap facetime-olunk. Becsület szavamra. - ígértem meg. 

- Ajánlom is jövendő Mrs. Losh. - azzal bontotta a vonalat. Nos, ez jobban ment mint az vártam. 

Eszembe jutott, hogy nem csak én szenvedek most a botrány alatt. Vajon Mark min mehet keresztül? Neki mennyire fáj ez az egész? Hiszen, a tudtat, hogy úgy vagy együtt a szerelmeddel, hogy közben nem is, és ráadásul még jegyben is jár, kicsinálná az ember lelkét. Az enyémet legalábbis kicsinálná. Hirtelen felindulásból ismét a kezembe vettem a telefonom, és tárcsáztam Zack számát. 

- Szia Mius, hogy vagy? - vette fel szinte első csöngésre a telefont. 

- Jól vagyok, nemrég beszéltem Patrick-el. - mondtam. 

- Na és? Hogy reagált? - kérdezte. 

- Szerencsére jól. Minden marad a régiben. 

- Ennek örülök. Egyébként miért hívtál? - érdeklődött. 

- Igazából érdekelne, hogy ő hogy van? - kérdeztem halkan. 

- Mármint Mark? 

- Aha... 

- Mióta hajnalok hajnalán eljöttünk tőletek, ki se jött a szobájából. Dalt ír. Megállás nélkül azt csinálja. Megmondom őszintén kicsit már zavar, nem tudok aludni. - mondta durcásan.

- Zack, figyelj oda rá... Kérlek... Elég sok nehézség érte már az élet alatt. 

- Ne aggódj Dark. Vigyázok rá, és támogatom. De ezen is túl fog jutni. Ahogy te is. Ez csak egy kis átmeneti időszak. De meg fog oldódni. Most viszont mennem kell. Szólok neki, hogy hagyja már abba, és feküdjünk le aludni. - mondta bíztatóan Zack, majd lerakta a telefont.