IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Harmadik rész

- Úgy sajnálom, hogy a késő délutánom azzal ment el, hogy pakolnom kellett és nem lehettünk kettesben. - mondtam, miközben szorosan öleltem magamhoz Patrick-et.

- Semmi baj. Tényleg nincs baj. - válaszolta kedvesen.

- Add majd át az üdvözletemet Joseph-nek, Daniel-nek és Dina-nak. Tőlük már sajnos nem tudom elköszönni. - kértem tőle.

- Persze, egyértelmű. Nagyon szeretlek. - mondta Patrick majd adott egy szenvedélyes csókot.

- Én is szeretlek. Gyere utánam amilyen gyorsan csak tudsz. - még egyszer adtam neki egy csókot, megöleltem, majd átléptem a fotocellás ajtó küszöbét, magam mögött húzva két bőröndömet, hátamon egy kisebb hátitáskával. Nem is olyan messze észre vettem Lisa-t és Theo-t amint engem várnak. - Sziasztok! - mondtam, mikor oda sétáltam melléjük.

- Szia Csajszi. Képzeld a Star filmstúdió egy saját magánrepülőgépet küldött értünk. - mondta lelkesedve Lisa.

- Micsoda, tényleg? - döbbentem le.

- Bizony. Az út pedig 7 óra. Átrepüljük az egész óceánt. - erősitette meg Theo Lisa mondandóját.

- Jézusom. Még nem is repültem. Vagyis de egyszer, de akkor max egy órát és akkor még kicsi voltam. - néztem rájuk kétségeesve.

- Ne parázz nem lesz semmi baj. - simított egyet a vállamon Lisa. - Na gyere menjünk mert pár perc és szállunk fel. - azzal ismét megfogtam a bőröndjeim nyeleit és megindultunk kifelé, és szembe találtam magam egy nagy magángéppel.

- Hű. - ámuldoztam, mire oda jött egy ember és elvette a csomagjaimat, hogy elrakja, igazából fogalmam sincs hogy hová. Remegő lábakkal felszálltam a gépre, és szembe találtam magam Dave-el, Sonja-val és Betty-vel.
- Sziasztok!

- Szia Miaaa! - állt fel David kezében egy pezsgős pohárral.

- Te iszol? - kérdeztem tőle èrtetlen fejet vágva.

- Ja, egy magángépen mindenki iszik. - felelte a kérdésemre. - Kérsz?

- Naná! Olyan ideges vagyok mint az állat. - mondtam majd leültem melléjük. - 7 óran keresztül leszünk itt, és átrepülünk az óceán felett. Mi lesz ha lezuhanunk?!

- Nem fogunk Mia, ne foss már be. Inkább igyál. - nyomott Sonja a kezembe egy poharat majd töltött bele pezsgőt, amit szinte egy húzóra megittam.

- Mennyi is az időeltolódás? - kérdeztem.

- Nos Párizsbab, 6 órával több van, mint New York-ban. Ami azt jelenti, hogy este 10-re érünk oda. - világosított fel Betty.

- Szuper.

- Gyerekek, kössétek be magatokat, indulunk! - mondta Lisa, úgyhogy mindenki bekötötte magát, én viszont még gyors megittam a maradék egy korty pezsgőmet.

Szóval igen. Tényleg este 10-kor landolt a gép. Milyen fura, nálunk ilyenkor még csak délután négy óra van, így fogalmam sincs, hogy fogok aludni. Amint landolt a gép felálltunk és kinyújtóztattuk magunkat. Hét óra út, az mégiscsak hét óra út. Megvártuk míg készhez kaptuk a csomagjainkat, majd egy limuzik várt ránk, hogy elvigyen minket a villáig.

- Itt vagyunk! - mondta visongva Betty. - És holnap találkozok Nathan Blanc-al.

- Olyasmi. - mondtam. - Uristen, 4 hónapig itt leszünk. - mondtam, majd ismét készhez kaptam a bőröndöket, és megindultunk be a villába. Na igen, az is teljes ámulat volt. Nem az a túl nagy villa, de négyünknek pont jó volt. Mindenki választott magának egy szobát és neki álltunk berendezkedni. Ha már itteni idő szerint fél 11 van. Szóval neki álltunk kipakolni, majd mikor ezzel megvoltunk, valami kaja után kutattunk, de szomorúan konstáltuk, hogy vízen kívül nincs semmi más a lakásban.