IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Huszonötödik rész

Sziasztok! Itt is lenne hát akkor az új rész. Remélem elnyeri a tetszéseteket! :) Azt is nagyon remélem, hogy vigyáztok magatokra, és a lehető legkevesebbet járkáltok ki. Tudom, hogy már a csapból is ez folyik, de nem lehet elégszer elmondani! Értsétek meg, ez a mi jövőnk, a mi érdekünk, a mi életünk! Nekünk kell megvédeni! Azt is tudom, hogy nagyon nehéz. Én pl. hétfő óta nem láttam a családomon kívül más embereket, és már az udvarunkra se tudok kimenni, mert ismét eljött a rossz idő. Hosszú lesz ez az időszak mindenki számára. Embert próbáló, mivel még csak most jön a neheze. De nem adhatjuk fel! Én hiszek bennetek, bennünk! Szánjátok az otthon töltött időt értékes dolgokra. Legyetek minél többet a családotokkal, olvassatok sokat, művelődjetek. Azok akik pedig még iskolások, tanuljatok! Magatoknak fogjátok a későbbiekben megnehezíteni, ha most nem segítitek a digitális oktatást. Én is 11.-es vagyok, itthon kell felkészülnöm a vizsgákra. De semmi sem lehetetlen! Együtt mindenre képesek vagyunk! Vigyázzunk egymásra, és magunkra! Én is megpróbálok több részt írni, hogy legalább ezzel is a kedvetekre tegyek ;) Természetesen a facebook csoportunkba és az instagram oldalunkon is többet fogok jelentkezni, hogy elvonjam a figyelmeteket. Facebook: Vika Blogjai instagram: vika_blogjai Puszi nektek, és jó olvasást <3

Ülök a szobámban, az ágyamon, egyedül az éjjeli szekrényemen árválkodó kis lámpa adott némi fényt a szobának. Hallottam, ahogy a hangok kintről vegyültek egymással, miközben telefonáltak. Szinte már különbséget se tudtam tenni, melyik hang kihez is tartozik. Még mindig nem tértem magamhoz. Láttak minket. Mark-ot és engem együtt. Több kép is készült rólunk, köztük olyanok is voltak amiken csókolóztunk. Nem fért a fejembe... Ennyire óvatlanok lettünk volna? Ennyire magával ragadott volna minket a heves érzelemáradat, hogy nem is figyeltünk a körülöttünk lévőkre? Képtelenség... Amióta csak befutott énekesként szerepelek, a magánéletemre mindig oda figyeltem. Nem éltem tagadásban, de sosem terítettem ki az életemet a való világ felé. Próbáltam mindent úgy csinálni, hogy megmaradjon a normális életformám. Ez pedig a környezetemre, és a körülöttem lévő emberekre is igaz volt. Össz-vissz egy estét és egy reggelt töltöttem együtt Mark-al, és máris botrány lett belőle! Mit fogok mondani Patrick-nek? A szüleimnek? Nem nem! Ezt valahogy sürgősen rendbe kell hozni. Mintha villám csapott volna belém, ugrottam fel az ágyról, és nyitottam ki az ajtót. Ám lépést kifele már nem tudtam tenni, mert előttem valaki eltakarta a kijáratot. 

- Öhm, bocsi nem tudtam, hogy jössz... - mondta Mark a fejét vakarva. - Csak órák óta bent vagy, gondoltam rád nézek. 

- Köszi, ez rendes tőled... - mondtam szinte már suttogva. - Igazából csak meg akartam kérdezni, hogy hogyan áll a helyzet elsimítása. 

- Hát szinte megállás nélkül telefonálgatnak. Idegesek, és próbálnak mindent megtenni de... - itt viszont elcsuklott a hangja. 

- De? 

- Mi bábok vagyunk ebben az egészben Mia... A sorozatnak ez hatalmas fogás lenne, mivel így már Amerikában is elterjedne a sorozat híre. Theo-ék és az én menedzserem is hiába próbálkoznak, az az érzésem, hogy ezen ők sem fognak tudni változtatni. - mondta lesütött szemekkel. 

- Ezzel mégis mire akarsz kilyukadni Winslow?! - ráncoltam össze értetlenül a homlokomat. Ekkor viszont észre vettem egy alakot Mark háta mögött. Lisa állt ott bús arcot vágva. 

- Öhm... ki tudnátok jönni? - kérdezte az ujjait tördelve, mi pedig szó nélkül megindultunk kifelé. 

- Örülök, hogy itt vagytok. Fontos dolgot kell megbeszélnünk az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan. - mondta kimérten Antoine. - Mint tudjátok, aláírtátok a szerződést, amiben az is benne volt, hogy ha bármi olyasmi történik, ami előre lendítheti a sorozatunk népszerűségét, titeket is belevonhatunk. 

- Én nem emlékszem ilyesmire! - vágta rá Mark. Nekem pedig hirtelen bevillant a dolog. Amikor megérkeztünk, egyből Antoine-hoz kellett menni, aki még a kezeim közé nyomott egy halom papírköteget, azzal a címszóval, hogy nem kell elolvasni, csak a szokásos formalitás van benne, írjam alá nyugodton. Én pedig nem olvastam el... és gondolom Mark is ebbe a csapdába esett. 

- Akkor had frissítsem fel az emlékezeteteket. - azzal elénk rakott egy köteg papírt. Azt a papírhalmot, amit nem olvastam el, csak egyből a legvégére lapoztam, és aláírtam. Remegő ujjakkal lapoztam át az oldalakat, mire végre az utolsó oldalhoz értem, és ott volt. Az aláírásom. Feketén fehéren. Ahogy Mark-é is. - Nos, hogy már mindenki tisztában van a dolgokkal, a következőket szeretném levetíteni. Amíg a sorozatnak haszna van belőle, ti egy párt fogtok alkotni. Igazából természetesen nem kell, de a forgatáson, a kamerák, a sajtó és mindenki más előtt igen. Ma reggel bejelentjük, hogy a pletykák igazak, holnap pedig a forgatás helyszínén leadtok egy interjút, hogy mi a helyzet. A forgatás ennek fényében pár napra leáll. Pihenjétek ki magatokat, holnap találkozunk. 

- Én ebbe nem megyek bele! - pattantam fel hirtelen a kanapéról és farkasszemet néztem Antoine-al. 

- Mia! - kért lágyan Theo. - Nem tudjuk megkerülni a papírt. Bárhogy próbáltuk... Ne állj le ezen most vitatkozni. 

- Nem érdekel! Nekem van magán életem, és ebbe a hírnevem nem fog beleszólni. Nekem jegyesem van! - ágáltam tovább. 

- Amelia, én nem ellenetek vagyok, értsétek meg. Nagyon kedvelem mind a kettőtöket, de ez a sorozatnak, és nektek is nagy siker lesz. A hírnév érdekében áldozatokat kell hozni. Neked ezt már tudnod kéne. - azzal a kísérőivel egyetemben távozott a villából. 

- Szerintem mi is menjünk. - mondta Mark menedzsere.  - Gyere Mark! Theo akkor majd még beszélünk. - mondta, azzal felálltak, és elindultak a kijárat felé. Még mielőtt elhagyta volna a villát, Mark rám pillantott, és elmosolyodott. A mosolya keserű volt, és szomorú. A szemeiben csalódottság tükröződött. 

- Khm, én is mennék velük Mia... Neki nincs most senkije. Nem baj? - kérdezte Zack, miközben óvatosan megsimogatta a hátamat. 

- Nem, dehogy is. Menj csak. - mosolyogtam rá erőtlenül. Miután ő is távozott a lakás hirtelen egész kihaltnak tűnt a sok sok ember nélkül. Én pedig csak meredtem előre, és egyszerűen nem tudtam felfogni a dolgokat. Hallottam, ahogy valaki csukladozva elkezd sírni, és mindenki szólongatja. Vajon miért nem felel? Ekkor jöttem rá, hogy a síró hang, én vagyok.