IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Harmincegyedik rész

Reggel arra ébredtem fel, hogy valakik sutyorognak felettem. Nagy nehezen kinyitottam fáradságtól lila szemeimet, és szembe találtam magam az én drága barátaimmal. Akik nagyra nyílt szemekkel vizslattak engem. Ekkor még egy fontos tényezőre lettem figyelmes, mégpedig arra, hogy valakinek a karja szorosan öleli a derekamat. Óvatosan oldalra fordítottam a fejemet, és Mark arcába ütköztem. Az arcát eltakarták hatalmas barna fürtjei, de az arca neki is megterhelődött a kevés alvástól. Mosolyra gördültek az ajkaim, a visszaemlékezéstől. 

Néhány órával korábban: 

- Minden az én hibám! - sírtam bele Mark vállába, aki szorosan ölelt magához. 

- Css! Kislány voltál még, nem tudhattad, hogy rá nemsokára mi fog történni. - csitított. 

- Féltem neki oda adni! Féltem, hogy mi lesz ha kinevet, pedig ő sosem csinált volna ilyet! Annyira buta voltam, óh de még milyen buta! Pedig mi mindent csinálhattunk volna ezzel a dallal, Mark! - néztem rá könnyáztatta arccal. 

- De már sajnos erre nem lesz lehetőségetek... Viszont, a levelében leírt dolgoknak eleget tehetsz. Állj ki az mellett, amire születtél. Zenélj Mia! Vedd fel ezt a számot, és ne a sorozat kedvéért. Rakd fel az oldaladra, mint saját, önálló szerzeményt! - mondta kedvesen. 

- Honnan tudsz a levélről? - érdeklődtem. 

- Henry írt. Miután elküldte a dalszöveget, és hogy Jenna mit írt neked a levélben, egyből ide jöttem. - felelte, majd letörölt egy könnycseppet az arcomról. 

- De miért? Miért jöttél? Hiszen a kapcsolatunk mostanában kissé... - kezdtem bele, de nem hagyta, hogy befejezzem. 

- Mert tudom, hogy a nővéred számodra olyan dolog, amit nem szívesen feszegetsz. Három évvel ezelőtt is csak én tudtalak megvigasztalni, ha Jenna-val kapcsolatban valami kiderült, vagy csak beszéltek róla mások. Jól tette Henry, hogy írt nekem. - mondta komolyan, mire gondolkodás nélkül karoltam át a nyakát és húztam magamhoz egy csókra. Azt hittem ellenezni fogja, de teljesen az ellenkezője történt. Mintha ő is pontosan ezt akarta volna. Az ölébe kapott, majd úgy csókolt tovább, közben minden porcikámat simogatta, mire rajtam jóleső érzés futott végig. - Mia, ezt most miért? - kérdezte miután elváltunk egymástól. Még mindig az ölében tartott, én pedig csak mosolyogva a helyére igazítottam egy kócos hajtincsét. 

- Annyira idióta voltam, és makacs! Ugyan azt csináltam, mint három évvel ezelőtt. Lehetetlen eset vagyok! Hálából akartam együtt lenni valakivel, de számomra ez lehetetlen, mert én téged szeretlek, minden egyes porcikámmal, idegszálammal Mark Winslow! - mondtam, mire ő csak vigyorgott. 

- Akkor ezt most vegyem úgy, hogy Patrick és te...? 

- Amint alkalmas lesz, fel fogom hívni, és lemondom az eljegyzést! - mondtam, majd levettem a gyűrűmet, és beraktam az éjjeli szekrényembe. 

- Annyira szeretlek! - ölelt ismét magához. 

- Én is téged Mark. Mindennél jobban! Te vagy a világom! 

- De innen nincs menekvés Dark! Te, az enyém vagy. Én pedig a tiéd, világos voltam? - nézett rám komolyan, mégis a szemei csillogtak az örömtől. 

- Mint a nap! - kacsintottam rá, majd adtam neki egy gyors csókot. - De kezdenem kéne valamit ezzel a számmal. - emeltem fel az ágyról a maszatos papírt, amire a dalszöveg volt felírva. 

- Én komolyan mondom, mikor olvastam, el sem akartam hinni, hogy ezt te írtad 13 évesen! Hogy lehettek már akkor ennyire mély érzéseid, fel nem foghatom! - mondta, miközben a fejét az enyémnek döntötte, és velem együtt olvasta el újra a dalszöveget. 

- Ez inkább egy vers, mint dalszöveg, zene pedig semmiképp mivel csak szöveg van. Ebből még dalt kéne csináljak. Bárcsak Jenna is hallhatná ezt most! - mondtam nagyot sóhajtva. 

- Hallja szerelmem! És nagyon büszke rád! - adott egy puszit a fejem búbjára. - Kimenjek? Hagyjalak dolgozni? - kérdezte, mire én hevesen megráztam a fejemet. 

- Nem! Szeretném majd kikérni menet közben a szakmai véleményedet. Tudod, mint egyik énekes a másikat! - csíptem bele nevetve az oldalába. 

- Rendben, akkor maradok! - csókolt bele a nyakamba. 

A munka pedig innen kezdődött. Én a hatalmas íróasztalnál ültem, Mark az ágyon feküdt, és hol engem nézett, hol besegített, vagy csak nyomkodta a telefonját. A dalszövegen is változtattam egy aprót, mégiscsak 13 évesen, mára volt tapasztalatom, amivel még kicsit kibővíthettem. Megállás nélkül körmöltem, és ötleteltem, dúdoltam, énekeltem, játszottam a szintetizátoron. De a kemény munkának meg is lett a gyümölcse, mert bár fogalmam sincs pontosan mikor, csak azt tudom, hogy már nagyon késő volt amikor végre megírtam a dalt. 

- Vegyük fel! - néztem csillogó szemekkel Mark-ra. 

- Mia, nem várhat reggelig? Hulla fáradt vagyok , és te is. A többiek pedig már rég alszanak. - mondta Mark, ekkor viszont nyílt az ajtó, és Henry jött be rajta Benjamin-al. 

- Mi nem alszunk. És szerintem a többieket nem fogja zavarni, ha Mia énekel. - kacsintott rám Henry. 

- Ti miért nem alszotok? - kérdeztem kíváncsian? 

- Szerinted képesek lettünk volna elaludni, addig amíg nem hallhatjuk a dalodat? A dalt amit Jenna-nak írtal? - kérdezett vissza mosolyogva Benjamin, mire én csak szorosan átöleltem őket. A családomat. Jenna mind a hármunknak a mindene volt. Nem hiába van ott Henry szíve fölött a tetoválás. Királynőm Jenna Dark. És nekem is, illetve Benjamin-nak is a bal csuklónkon oda van tetoválva, hogy Király, Királynő, Hercegnő, Herceg. Ezek vagyunk MI! Henry, Jenna, én és Ben. 

- Na, akkor csináljuk! - mondta Mark. Gondosan beállítottuk a mikrofont és a szintetizátort. Én pedig csak leültem eléjük, és nagyot lélegeztem. Úgy éreztem magam, mint három évvel ezelőtt, az első közös koncerten a bandával, amikor a Felemelkedés -t kellett énekelnem, mivel Mark beteg lett. Vettem még egy nagy levegőt, majd lassan kifújtam, és biccentettem Mark-nak, így jelezvén, hogy indíthatja a felvételt. 

- Szükséged van, szükséged van valakire?

Félsz attól, hogy mi fog még jönni?
Ha elmész, akkor ki lesz a következő?
Ugyanazt fogja csinálni, vagy megmutatja neked,

Hogy nem kell, hogy fájjon, nem kell többé, hogy fájjon?
Egy kis idővel vess rá egy pillantást, és találd ki, mit keresel

De te a földön vagy összetörve
És sírsz, sírsz
Ő is ezt csinálta nemrég
De te azt hazudod, hazudod
Magadnak, hogy ő majd talál segítséget,
Hogy majd megváltozik
De te a földön vagy összetörve
Még mindig többet kérsz tőle

Elengeded, vagy folytatod?
A szerelmed még mindig erős?
Ha elmész, fogsz még emlékezni arra,
Ami miatt hosszú volt az éjszaka, ami olyan mélyre hatolt?

De nem kell, hogy fájjon, nem kell többé, hogy fájjon
Egy kis idővel vess rá egy pillantást, és találd ki, mit keresel

De te a földön vagy összetörve
És sírsz, sírsz
Ő is ezt csinálta nemrég
De te azt hazudod, hazudod
Magadnak, hogy ő majd talál segítséget,
Hogy majd megváltozik
De te a földön vagy összetörve
Még mindig többet kérsz tőle

Még többet kérsz tőle
Még többet kérsz tőle

De te a földön vagy összetörve
És sírsz, sírsz
Ő is ezt csinálta nemrég
De te azt hazudod, hazudod
Magadnak, hogy ő majd talál segítséget,
Hogy majd megváltozik
De te a földön vagy összetörve
Még mindig többet kérsz tőle

Még többet kérsz tőle (Többet)
Még mindig többet kérsz tőle