IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Tizenhatodik rész

Amint elindult a GPS, ahová beütöttem Mark jelenlegi lakcímét, mint az őrült nyomtam a gázt. Az egész városon keresztül száguldottam, hogy beszélhessek vele. A zenéjének szövege, még mindig ott zengett a füleimben. "Nem találom a helyem itt, nélküled".  Az, hogy éveket pazaroltunk el arra, hogy egymás nélkül éljünk, majd aztán egy forgatáson szerelmespárt kelljen alakítanunk, a régi érzelmeink pedig újra lángra kapnak, a legvadabb álmaimban sem merült volna fel sose. Az életem teljesen eszeveszett volt, mielőtt Mark meg nem keresett volna, hogy lépjek be a bandájukba. Úristen, mintha csak tegnap lett volna, pedig már három hosszú éve. Kristálytisztán emlékszem, ahogy Mark bámult a folyosón, majd odavakkantottam neki egy két szót, ő pedig felajánlotta, hogy menjek el a garázsukba, ahol pedig a szintetizátoron kellett játszanom. Majd Mark tahón viselkedett velem, én viszont mégiscsak beléptem a bandába. Az pedig éltetem legjobb döntése volt. Szartam a világra, szartam apámra, és végre azt csinálhattam, amit szeretek, és amihez értek is. Énekelhettem és zongorázhattam. Hírnevet szereztem, mégha csak a városban is. Új, életre szóló barátságokat kötöttem. Ami pedig akkor a legelképzelhetetlen volt, az az, hogy bandatársként bármi más közös lesz Mark Winslow-hoz. De nem így lett. Olyan szerelem volt az életemben, ami az egész világot letarolta volna. Jenna elvesztését évekig nem tudta pótolni senki és semmi. Neki viszont igenis sikerült. A múlthavi incidensünk óta pedig rájöttem, hogy hülye vagyok nélküle élni. Lehet akármilyen, és lehetek én is akármilyen, a sors, isten vagy tudom is én ki, nem hagyja, hogy egymás nélkül éljünk. Én pedig eldöntöttem, hogy nem fogok az ő akarata ellen tovább küzdeni. Amint megérkeztem leparkoltam, majd bedigtáltam az őröknek ki is vagyok, ők pedig szó nélkül beengedtek. Igen, a mi villánk előtt is vannak őrök, hogy a rajongótábor, be ne ronthasson a lakásunkra. Amint átléptem a kaput pedig megcsörrent a telefonom. 

- Igen Sonja? - vettem fel a legjobb barátnőmnek a telefont. 

- Mia, elárulnád, mégis hova tűntél? Henry arról magyaráz, hogy elvitted a kocsiját, hogy Mark-hoz menj vele, akivel most örök szerelmet kötsz, mivel írt neked valami titkosan gyönyörű dalt. Mia, én ebből lótúrót nem értek. - mondta hadarva. 

- Hát, igen körülbelül ez a helyzet, amit Henry mondott. - vágtam rá. - Le kell tennem, már itt vagyok Mark-nál. - azzal bontottam a vonalat. Szegény csajt, most még jobban összezavarhattam, de jelenleg ez volt a legkisebb problémám. Nagy levegőt vettem, aztán hosszan kifújtam, és kopogtam. Hallottam hangokat bentről, de senki nem nyitott ajtót. Ismét kopogtam, de ezúttal sem jött senki ajtót nyítni, így vettem a bátorságot, és bemerészkedtem a házba. - Hahó! - kiáltottam el magam. Egy mienkéhez hasonló kaliberű villában találtam magam. Gondolom minden színész kapott egyet. Az előszobából a konyháig, majd a nappaliig mentem, ahol konkrétan sokkot kaptam. Ugyanis Mark a kanapén feküdt, viszont nem egyedül. Egy lánnyal volt, és éppen hevesen csókolóztak. Mark-n már csak egy alsógatya volt, a lányon pedig melltartó és bugyi. A kezemben szorongatott pendrive a kövön csattant, ahol darabokra tört. Ekkor mind a ketten felkapták a fejüket a hang irányába, azaz felém. 

- Mia? Mit keresel itt? - kérdezte Mark teljes rémülettel az arcán. Ekkor pedig lenézett a földre, ahol meglátta a ripityára tört pendrive-ot. - Megmagyarázom. - mászott le a csajról, és indult meg felém. 

- Kérlek csak azt ne! - emeltem fel a kezeimet magam elé, védekezés képpen, miközben folyamatosan hátráltam, és kínomban nevettem. Megfordultam, és futva indultam meg kifelé. Konkrétan kitörtem az ajtót. 

- Mia, állj már meg! - kiabálta utánam Mark. Viszont én nem fordultam meg, csak gyorsan szedtem a lábaimat a kocsiig, de egyszer csak egy kezet éreztem meg a derekam körül, ami 180 fokos irányban fordított meg.

 - Azonnal vedd le rólam a kezedet! - néztem rá jeges tekintettel. 

- Meg tudom magyarázni. Nem gondoltam, hogy meg fogod tudni, hogy Henry-éknél voltam, és adtam neki egy pendrive-ot. Arról volt szó, ő nem adja oda neked. - mondta komolyan. 

- Ja, és akkor ez így ennyi? - tártam szét a karomat idegesen. - Egyébként meg legközelebb számolj azzal, hogy van egy 3 éves is a lakásban. 

- Szóval hallottad a dalt? - kérdezte, miközben még mindig szorosan tartotta a derekamat. Teszem hozzá, egy nadrágot meg egy papucsot sikerült felhúzni a lábára. 

- Igen, de ez most egyáltalán nem lényeg, engedj már el! - parancsoltam rá keményen. 

- De igenis lényeg, mert ezért vagy itt! - emelte meg ő is a hangját. - Nem tudtam, hogy valaha hallani fogod ezt a számot. Nem ez volt a terveim között. Lezárásnak írtam. Nem akarok már állandóan rád gondolni. Én harcoltam kettőnkért, azért jöttem ide, de te világosan a tudtomra adtad, hogy semmit nem akarsz tőlem. 

- Szóval ez jött le neked? - néztem  rá gúnyos tekintettel. 

- Mégis mire kellett volna gondolnom? Te mondtad ki, hogy közöttük nem lehet semmi, mert pusztító az, ami közöttünk van! - ekkor viszont már elengedett, és hátrált egy lépést. Olyan tekintettel nézett rám, amilyet még sohasem láttam tőle. Mintha egy senki lettem volna a számára. És talán már az is voltam.... 

- Tudod mit, jól döntöttem, hogy egy hónappal ezelőtt, abban a kibaszott takarítószertárban megállapodást kötöttem veled. De életem igazán legjobb döntése az volt, hogy kidobtalak 3 évvel ezelőtt. Nélküled csak jobb az életem. - mondtam kifejezéstelen arccal. Ő pedig olyan fejet vágott, mint akit pofon vágtak. Az álla a földet súrolta, én pedig megfordultam, beültem a kocsiba, és haza mentem.