IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Tizenkettedik rész

Itt is lenne az új rész Bogárkák! Remélem tetszeni fog! Csók: Vika

Ahogy megállt a taxi a villa előtt kiugrottam belőle, és bevágtattam a szobámba. Lerángattam a bőröndömet a szekrény tetejéről, a ruhákat pedig csak beledobáltam. Könnyek csurogtak végig az arcomon, mert tudom, hogy nem ez a helyes döntés, de nem érdekel. Mark és én nem lehetünk egy helyen, ez tény. A fürdőszobából is összeszedtem a cuccaimat, amiket egy nagy neszesszerbe raktam, amik szintén a hatalmas bőröndömben kaptak helyet. Igazából egész gyorsan összepakoltam, mert még nem nagyon tudtam berendezkedni, a pár nap alatt. 

- Mia itt vagy?! - halottam meg az öcsém hangját. 

- Igen. - mondtam, majd kimentem a nappaliba magam után húzva a bőröndömet, amire rá volt rakva egy utazási táska. 

- Mi van? Semmit nem értek. Lisa és Theo azt mondta, hogy visszamondod a szerepet. Antoine pedig állítja elő a felmondási nyilatkozatot. - nézett rám értetlenül. 

- Igen Ben, ez így van. Össze is csomagoltam. A gép nemsokára indul, már megvettem online a jegyemet. 

- Ezt mégis hogy gondoltad? Már ne is haragudj, de kibaszott önző vagy! - vágta a fejemhez. 

- Tessék? Miért lennék önző? - néztem most én rá értetlenül. 

- Egy egész stábot hagysz hátra, a színészeket, Antoine-t, akik kezdhetik miattad előröl a munkát. Lisa, Theo, Sonja, Dave, Betty és én eljöttünk otthonról, csakhogy támogassunk! Patrick elküldött maga mellől, csak mert tudta, hogy ezzel a sorozattal, hatalmas sikered lehet! Mindenki hozott áldozatokat érted, te pedig ezeket mind leszarva, haza ballagsz, mert Mark visszajött az életedbe! - kiabálta. 

- De én nem kértem ezeket az áldozatokat! - mondtam duzzogva. 

- Nem is kellett kérned. Alap dolog. A családod vagyunk, egyértelmű, hogy veled vagyunk, bármiben. - mondta, kicsit visszább véve a lendületből. - Henry-ékkel még nem is találkoztál. A kislányát Josie-t most látnád először élőben. Baszki még be sem jártad a várost! Jenna minden vágya az volt, hogy eljuthasson ide, te is tudod! Bármit megadott volna, ha lett volna annyira bátor mint te, és megmutatja az embereknek azt, hogy milyen gyönyörű hangja van. Neked pedig itt van ez a sorozat, amivel olyan híres lehetnél, amiről csak álmodtál eddig, és te eldobod, egy kibaszott seggfej miatt? - nézett rám szánakozva. - Az a Mia Dark, akit én ismerek, nem futamodik meg ennyitől. Harcol azért, amiért harcolni kell! 

- Te nem tudod milyen nehéz ez Ben! Minden nap vele lenni, csókolózni, eljátszani a szerelmespárt!  Nem én vagyok! Nekem ez nem megy! - mondtam könnyeimet nyelve. 

- Még mindig szereted? - nézett rám összehúzott szemekkel. 

- Persze, hogy szeretem. Mindig szeretni fogom Ben. Ő a múltam egy olyan része, amit nem lehet csak úgy kitörölni. - mondtam sóhajtva. 

- Muszáj külön szedned a két dolgot. A sorozat, és az érzéseid nem vegyülhetnek. - mondta komoran. 

- De nem érted, éppen ez az ami nekem nem megy! - kiabáltam rá. 

- Akkor pedig menj, írd alá azt a szaros papírt, és menj haza. A kocsi ott áll a ház előtt.  - köpte oda nekem majd megfordult, bement egy szobába, és magára zárta az ajtót. 

- Ben! - szóltam utána, de teljesen felesleges volt. Durván letöröltem a könnyeimet, majd kimentem az ajtón. A saját személyi sofőrünk berakta a csomagtartóba a bőröndömet meg a táskámat. 

- Merre vihetem kisasszony? - kérdezte tőlem. 

- Vissza a forgatásra. Ott gyorsan aláírok egy papírt, aztán a reptérre megyek. - mondtam. 

- Megkérdezhetem, hogy hazautazik? - nézett vissza rám a visszapillantótükörből. 

- Igen. Hazamegyek. - azzal a sofőr gázt adott, és elindultunk vissza a forgatásra, ahol hatalmas volt a fennforgás. Kiszálltam az autóból, és mindenki nekem esett, hogy tényleg itt hagyom e a sorozatot. 

- Mia, te most komolyan elmész? - kérdezte Nathan. 

- Igen. - feleltem szűkszavúan, azzal otthagytam, és egyenes Antoine irodája felé vettem az irányt. Már beléptem az épületbe, mikor hirtelen kér erős kezet éreztem meg a derekamon, majd egy zárt ajtónak csapódott a hátam. Körbe néztem, és egy takarítószertárban találtam magam. 

- Nem mehetsz el! - mondta egy hang keményen. 

- Mark baszki, engedj ki! - nyúltam a kilincshez, de ő megfogta a csuklómat, és a fejem fölé szegezte. 

- Nem, amíg meg nem győződőm, hogy nem hagyod itt a sorozatot! - nézett bele mélyen a szemembe. 

- Hiába, mert már eldöntöttem. Antoine és az öcsém sem tudott erről lebeszélne, akkor neked miért menne? - vetettem oda büszkén. 

- Azért, mert mindenkinél jobban ismerlek. - emelte le a kezemet a fejem felől, majd szembe fordította velem, hogy jól látszon az ujjamon a gyűrű, amit még tőle kaptam. 

- Azóta sokat változtam. Tudod eltelt három év. - rántottam le a kezem magam mellé. 

- Annyira nem lehetett régen, ha még mindig hordod azt a gyűrűt. - nézett rám magabiztosan. 

- Ha ennyire kell az a gyűrű - húztam le dacosan az ujjamról - akkor neked adom, most pedig eressz ki! - nyomtam a kezébe. 

- Nem kell levenned! - húzta vissza az ujjamra. - Csak azt akarom, hogy maradj! Maradj, kérlek. - nézett rám kérlelő szemekkel. 

- Nincs miért maradnom. - ráztam meg a fejem. 

- Maradj miattam. Nélküled nekem ez az egész semmit sem ér. - hajolt hozzám közelebb. 

- Pont ezért megyek el. Mi ketten, nem tudjuk ezt végig csinálni. - húzódtam hátra, amennyire csak tudtam. 

- Mégis miért nem? - vágott értetlen arcot. 

- Mert mi ketten, nem tudjuk eljátszani a szerelmespárt, azokkal amik bennünk kavarognak! - vágtam a fejéhez. 

- Miért benned mi kavarog? - kérdezte. 

- Tudod, hogy mi. - sóhajtottam fel. 

- Mia, akarlak. - súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg. 

- Nem Mark, kérlek engedj már ki. - nyögtem fel keservesen. 

- Ezek után biztosan nem. - rázta meg a fejét határozottan. 

- Engem otthon vár a barátom! Akit szeretek! - vágtam a fejéhez. 

- Szereted annyira, mint amennyire engem szerettél? - nézett rám kérdőn. 

- Te is tudod, hogy úgy senkit nem fogok szeretni. 

- Akkor ezt had tegyem meg, és esküszöm, hogy utána békén hagylak, csakis kollégák leszünk! Csak ne hagyd itt a sorozatot! 

- Miért, meg tudod ezt tenni? 

- Érted, én bármit megtennék. Mindig is különleges helyed lesz a szívemben. - mosolyodott el, majd egy kósza hajtincset a fülem mögé tűrt. 

- Ígérd meg! 

- Megígérem. Csak ezt még muszáj megtennem. Nem bírnék azzal a tudattal élni, hogy ezt elszalasztottam. 

- Mi az? - kérdeztem rémülten, mire ő csak szorosan átkarolta a derekamat, és szenvedélyesen megcsókolt.