IF I GO BACK TO YOU [SZÜNETEL]

Tizedik rész

- Patrick szia! Hogy vagy? - szóltam bele a telefonba, miután végre felvette.

- Minden rendben van. és veled? Elég régen beszéltünk. - mondta szomorúsággal a hangjában.

- Igen ne haragudj, de mindig késő estig tart a forgatás, és most van végre egy kis szünetem. - szabadkoztam.

- Tudom, vagyis képzelem. És mesélj, milyen az élet Franciaországban? Meg persze a forgatás! Mesélj el mindent! - szegény annyira lelkendezik. és örül az én sikeremnek. Most komolyan mondjam el, hogy az előbb váltottam egy szenvedélyes csókot az exemmel, csupán egy jelenet kedvéért?

- Öhm, minden a legnagyobb rendben. A színészek, a rendező és mindenki nagyon rendes és segítőkész, és sokkal jobban megy ez az egész színészes dolog mint gondoltam. - foglaltam össze tömören és röviden a dolgokat. - Kb. mikor tudsz utánam jönni?

- Hát, még a záróvizsgák, a munkahelyemen megbeszélni, elintézni a papírokat, meg itthon még a dolgokat, cirka egy hónap. - felelte a kérdésemre.

- Olyan soká? Biztos nem tudnál korábban iderepülni? - kérdeztem a szám szélét rágva.

- Nem Kicsim nagyon sajnálom. - hallottam a hangján, hogy szomorú. Igen ő volt a legnagyobb támogatója annak, hogy szerepeljek a sorozatban, de tudtam hogy ez számára is szokatlan. Soha nem voltunk ennyi ideje távol egymástól, mióta együtt vagyunk. Márpedig elég régóta alkotunk egy párt.

- Hiányzol már nagyon. - sóhajtottam fel.

- Tudom. Te is nekem. De koncentrálj a sorozatra, és akkor hidd el hamar elmegy majd az az idő. - próbalt meg kedvet önteni belém.

- Rendben. Szeretlek. Vigyázz magadra. - búcsúztam el.

- Szeretlek. Te is. Szia. - azzal bontotta a vonalat. Felsóhajtva sűjesztettem bele a farzsebembe a telefonomat majd megfordultam.

- Te mit csinálsz itt?! - kiáltottam el magamat, és vetettem bele magam az öcsém karjaiba. Ben most elsőéves egyetemista a filmművészeti egyetemen New York-ban. 

- Sikerült korábban levizsgáznom, arra hagyatkozva, hogy megfigyelni jövök a nővéremet főszerepben, egy francia sorozatban. - mondta mosolyogva. Amikor Ben elmosolyodik mindig Jenna-t látom benne, annyira hasonlítanak. Mind a kettejüknek barna haja és gyönyörű barna szemük van. A mosolyuk is teljesen egyforma, a szájuk bal sarkában ugyanúgy ott bújkál a gödröcske.

- Annyira örülök neked. - szorítottam ismét magamhoz.

- Ben te vagy az? - hallottam meg Mark hangját magunk mögül.

- Mark? Mi a fasz?! - tátotta el a száját az öcsém. - Te mit keresel itt?

- Ő játsza a férfi főszerepet. - válaszoltam Mark helyett.

- De ő a te párod a sorozatban! - nézett ránk nagy szemekkel.

- Igen. - feleltük egyszerre.

- Beszarás! De akkor smárolnotok kell. - erre viszont egyikünk sem válaszolt, csak leszegtük a fejünket. - Vagy már megvolt? - erre pedig csak bólintottunk. - Ez durva. Mia te tudtad, hogy ő lesz a férfi főszereplő? - nézett most csak rám Benjamin.

- Nem. Ha tudom nem vállalom el a szerepet. - vágtam rá kapásból, mire Mark arcvonásai megkeményedtek.

- És te tudtad? - kérdezte most Mark-tól.

- Tudtam. És ezért vállaltam el. - mondta miközben engem nézett. Felsóhajtottam, és megindultam vissza a lakókocsimhoz. Ben még egy kis ideig szemezett Mark-al, majd megfordult és jött utánam.

- Komolyan mondom, mindenre számítottam csak erre nem. - mondta az öcsém, mikor már Mark hallótávolságán kívül voltunk.

- Igen én is így voltam ezzel.

- Csókolóztatok? - kérdezte, és meg is állt. Mélyen a szemembe nézett.

- Igen. Ezt kívánta meg a forgatás. - mondtam poker arccal.

- Milyen volt?

- Nyálas.

- Ahj Mia nem úgy értem. - horkant fel. - Felkavaró volt? Ennyi idő után?

- Persze, hogy az volt. Ő volt életem első szerelme. Nem azért szakítottunk, mert már egymásra untunk. Hanem mert a jövőre nézve így volt jobb. - idő közben vissza értünk a lakókocsihoz.

- Patrick tudja már?

- Nem. Még nem tudom mikor mondom el neki. Na menj be, bent vannak a többiek. Én még maradok egy kicsit. - ő csak bólintott, majd belépett a lakókocsi ajtaján. Én viszont visszafordultam, és Mark-é felé vettem az irányt. Bekopogtam, és vártam, hogy kinyissa. Mikor meglátott nem volt meglepődött. Csupán félreállt az ajtóból, hogy be tudjak menni.

- Miért vagy itt? - kérdezte semlegesen.

- Tudni szeretném, hogy három év után megláttad a nevemet egy papíron, miért váltott ki belőled ekkora ösztönzést, hogy elvállad a sorozatot Mark? - vágtam rá kertelés nélkül.

- Őszintén Mia?! - lépett közel hozzám, megemelve a hangerejét. - Az elmúlt három évben képtelen voltam más nőre nézni. Az amikor elhagytál, kiszakított belőlem egy darabot.

- Te is tudod, hogy így volt a legjobb. Beindult mind a kettőnk karrierje, elkerülhetetlen lett volna. - mondtam szomorúan.

- Nem Mia! Igenis megoldhattuk volna! Ketten mindig mindent átvészeltünk, de te lemondtál rólunk! - vágta keményen a fejemhez.

- Akárcsak te! - keltem egyből a magam védelmére.

- Heteken keresztül ültem az ágyad mellett, és néztem, ahogy beforrnak a csontjaid, és gépekre vagy kötve, mert csak így tudtál életben maradni! Tudod milyen volt ez nekem?! Tehetetlenül ültem melletted és fogtam a kezed, okolva magam, hogy ha ott maradok veled, ez az egész nem történik meg! Aztán felkeltél, és rohadtul nem emlékeztél rám! Nem emlékeztél ránk! - kiabálta.

- Hidd el sokkal jobb ez így... - próbáltam meg meggyőzni.

- Tudod, amikor csókolóztunk ma. Semmi mást nem akartam, csak hogy újra a karomban tarthassalak. - lépett még közelebb hozzám. Szinte már csak egy hajszál választott el minket.

- Barátom van. - nyeltem nagyot, mire Mark felhorrkantott.

- Csak ez az egyetlen akadály? - kérdezte.

- Sajnálom. - suttogtam.

- Én nem. - karolta át a derekamat és rántott magához.

- Ne tedd ezt nehezebbé. Könyörgöm ne tedd. - néztem rá nagy szemekkel. - Kérlek. - ő csak nézett, és nézett. A tekintete a szám és a szemeim között cikáztak. Majd egyszer csak elengedett.

- Menj. - én pedig szó nélkül megfordultam, és kimentem.