Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

Keserű múlt

Iker nővéremmel találtunk egy üres kabint így beültünk. A szőke fiút fogalmam sem volt, hogy hívják, de nem is érdekelt. Már mikor megláttam bunkónak tűnt, így nem foglalkoztam vele.

A testvéremmel ketten ültünk az út első felében és beszélgettük ám amikor már nem is igazán volt mit beszélnünk kopogást hallottunk a kabin ajtaja felől.

– Bocsánat bejöheteke?! – kérdezte egy rövid fekete hajú lány.

– Persze gyere csak! – mondtuk szinkronban a testvéremmel, amin a lány csak mosolygott aztán ledobta magát mellém.

– Pansy vagyok... Pansy Parkinson! Örvendek! – törte meg a pár másodperces csöndet. – És ti?

– Én Elizabeth Greengrass, de hívj nyugodtan Elinek, Ő pedig az ikernővérem Astoria Greengrass. – mutatkoztam be a testvérem helyett is.

– Na várj! Ti ikrek vagytok?! csodálkozott – Már bocsánat, de ha nem mondanátok nem venném észre.

– Hát igen, kinézetre nem igazán hasonlítunk, de nagyon sokat beszélünk... – kezdte Astoria.

– Egyszerre

– Vagy felválltva

– Vagy befejezzük egymás mondatait.

– És sokszor már csak egy tekintetből is tudjuk mit gondol a másik. – a lány csak mosolygott és kíváncsian hallgatta a "bemutatkozásunkat".

– Na és ti melyik házba szeretnétek kerülni? – kérdezte.

– Egyértelmű, Mardekár! – vágtuk rá szinkronban. 

– Én is! -mosolygott. – Nagyon szimpik vagytok nekem, remélem barátok lehetünk!

– Te is az vagy!

– És ez milyen kérdés volt?! Persze, hogy lehetünk! – vágtam rá.
A lányon látszott, hogy hálás, de válaszolni nem volt ideje mert valaki berontott a kabinba.

– De jó! Itt már csak egy hely van! Na várjunk! Parkinson?! Te mit keresel itt? – nézett végig mind a hármunkon az a szőke fiú akinek a szüleivel beszéltek anyánkék. – És ti.. a ti szüleitekkel beszéltek anyámék az állomáson! – egy flegma, lenéző tekintet és becsapta maga után a kabin aktaját. Két gyerek volt vele. Gondolom elmentek kabint keresni.

– Ez ki volt?! – túlságosan kíváncsi voltam, hogy ne kérdezzek rá.

– Draco Malfoy az egyetlen Malfoy örökös, kicsit nagy az arca, de kedvelhető, ha közelebbről megismered, de nem szeret ismerkedni. Egy szóval nehéz eset.

– Egy szóval én már utálom, már megbocsájts. – vágtam rá.

– Nekem sem szimpatikus. – mondta a testvérkém.

– Hát ti tudjátok. Én most ismerem egy éve tényleg érdekes személyiség. – mondta a lány.
Egy kis idő után átvettük a talárokat és meg is érkeztünk. Végig Pansyvel voltunk és mielőtt bementünk volna a nagyterembe várnunk kellett, ekkor jöttem rá, hogy miért nem volt szimpatikus nekem Malfoy. A szerencsétlen már most parádét rendezett.

– Szóval igaz,.. amit a vonaton suttogtak, Harry Potter Roxfortos diák lesz! – mondta és pár susogást lehetett hallani mögülle. – Ő itt Crack, ő meg Monstro! Én Malfoy vagyok,.. Draco Malfoy! – egy halk nevetés hallatszott a szemüveges fiú mellől, egy vele egyidős vörös hajú fiúcska nevette ki. – Viccesnek tartod a nevem?! A tied meg sem kérdezem. Vörös haj, mások levetett talárja, csak egy Weasley néz így ki! – lenéző pillantás és folytatta. – Hamar rájössz majd Potter, hogy a máguscsaládok sem egyformák! Ne barátkozz olyanokkal akik nem érdemlik meg! Kérdezz csak engem! – nyújtotta a szemüveges fiú felé a kezét.

– Közbe kéne lépni mielőtt egy tanár észreveszi! – súgta Pansy.

– Majd ha muszáj! Először megvárjuk mit lép Harry! – válaszoltam neki ugyan olyan hallkan.

–Magam is el tudom dönteni, ki érdemli meg! – vágott vissza és láttam Malfoy keserű tekintetét, amivel ki akarta nyírni a szemüveges fiút. Úgy gondoltam most már eleget szócsatáztak, közbeszóltam.

– Na most már elég! Harry menjetek hátra! Malfoy te meg húzz előre! – álltam közéjük.

– Nekem nem fog egy sárvérű parancsolni! – flegmázott.

– Ki neked a sárvérű?! – állt mellém az ikrem.

– Pff... miért kik vagytok ti?! – röhögött fel.

– Elizabeth és Astoria Greengrass személyesen! – nyújtottuk felé a kezünket.

– Na.. vá-várjatok! Greengrass, mint a szüleim legjobb barátainak lányai?! – kérdezett vissza.

– Igen Malfoy, de attól, hogy ők legjobb barátok szerintem nekünk az utálat tökéletes lesz! –mondta a testvérem.

– Ebben egyetértünk! – mondta és otthagyott minket.
A kis jelenet után bementünk a nagyterembe, hogy beosszanak egy házba, Malfoy meg a csatlósai Mardekárosok lettek ahogy Pansy és Astoria is.
Harry meg a barátai, akiknek fogalmam nincs mi a nevük Griffendélesek lettek.
Én voltam az utolsó, akit beosztottak. Idegesen ültem fel a székre és vártam, hogy a fejemre rakják a poros, mágikus teszleksüveget. Miután ez megtörtént hallgattam mit beszél.

-Hmm.. érdekes, pont mint az ikre, de előle titkolnak is valamit, ami nemsokára kiderül. Hmm.. gonosz, csak azokkal kedves, akiket szeret. Legyen a... MARDEKÁR! -ordította. Úgy megijedtem, hogy majdnem leestem a székről is. A Mardekár asztala újongott én pedig leültem a testvérem és Pansy közé.