Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

Találkozzunk

– Persze, miért ne?! – mondtam és halványan rámosolyogtam a fiúra.

– Oké akkor órákon találkozunk! – mondta és elment.
Felmentem az átváltozástan cuccomért és indultam az órára.
Beléptem a terembe és egyből megláttam az egyedül ülő szőkét, odamentem hozzá és ledobtam magam.

– Szia! – mondtam.

– Szia kislány! – köszönt ő is.

Az első órák hamar elteltek, ha túl unalmasnak találtam az órát csak Dracora pillantottam, ő pedig előszeretettel mondta el mennyire utálja ezt a tantárgyat is.

Épp repüléstanra mentünk ketten és közbe beszélgettünk.

– És Elizabeth, vagyis Eli.. – mondta kicsit idegesen.

– Mondd nyugodtan. – mosolyogtam rá bíztatás képp.

– Ma takarodó után gyere fel a csillagvizsgálóba! – hadarta gyorsan.

– Oké.. – mondtam bizonytalanul.
Elmentünk órára. A quidditch csapatba mindig is be akartam kerülni és az éven végre bevettek, de még nem játszhattam, csak ha valaki kiesett a csapatból. Sajnos senkinek nem volt problémája. Eddig..

– Elizabeth! – fogta meg a vállamat a Mardekár csapatkapitánya.

– Igen? – kérdeztem.

– Az egyik hajtónk kiesett és már nem is jön vissza, mivel te úgyis arra a posztra hajtasz beállhatnál véglegesen! – mondta mosolyogva.

– Hát ez szuper! Rendben! – örvendeztem.

– Ma négykor edzés! Legyél ott! – mondta és elment.
Órák után mentem is a quidditch pályára.
Mikor odaértem ismét a szőkével találtam szembe magam.

– Hát te? – jött oda hozzám.

– Hajtó leszek! – mosolyogtam.

– Akkor ez azt jelenti, hogy a következő meccsen leverjük a Griffendélt, egy ilyen jó hajtóval az oldalunkon! – nézett őszinte örömmel a szemében.

– Ilyen hajtóval?! Mindenkit leverünk! – mondtam olyan egoista módon ahogy csak tudtam.

– Hűha, valakinek elég nagy az egoja! Mutasd meg törpe és akkor el is hiszem! – az utolsó mondatot a fülembe súgta.

– Hát ha ezt szeretnéd! – mondtam és felszálltam a magasba.
Egyszer csak a Griffendélesek beállítottak az edzésünkre.

– Hát akkor legyen egy próba meccs! – szólalt meg Terence.

– Legyen! – nézett rám elég csúnyán Harry.

– Felőlem! – vetettem felé gyilkos pillantásokat.
Elkezdtük a játékot, megvertük a Griffendélt Draco elkapta a cikeszt és nyertünk.

Befejeztük az edzést és Dracoval sétáltunk vissza az iskolába.

– Szép volt! – mondta a fiú.

– Te sem játszottál rosszul! – mondtam neki.

– Tényleg igazad volt! Egy ilyen hajtóval az oldalunkon mindenkit leverünk! – mosolygott.

– Azért ne túlozz! – nevettem – És meg van már ki veszi át a csapatkapitányi posztot mivel a mostani elmegy? – néztem érdeklődve.

– Hát.. jómagam veszem át! – húzta ki magát büszkén.

– Gratulálok! – mosolyogtam – Akkor remélem jól fogtok velem bánni! – nevettem.

– Ez természetes! És most is ha valaki piszkál vagy bánt nem ússza meg szárazon. – hirtelen elkomolyodott.

– Jó azért ennyire ne, meg tudom magam védeni! – mondtam.
Ezután visszaértünk az iskolába, elmentünk átöltözni aztán indultunk a vacsorára.
Vacsora után én felmentem és elkészültem a találkozásra.
Miután elérkezett a takarodó kilopóztam és felmentem a toronyba.
Mikor felértem nem volt ott senki, ezért kimentem a korláthoz és onnan néztem a tájat. Mikor egy érintést éreztem a vállamon.

– Szia! – mondta halkan.

– Azt hittem elkaptak. – nevettem és megöleltem a fiút.

– Bocsánat csak feltartottak.. – mondta és visszaölelt.

– Semmi baj! Mit szerettél volna? – eresztettem el az ölelésből.

– Csak beszélgetni, hiányoznak a beszélgetéseink! – mosolygott el félénken.
Sosem hittem volna, hogy Draconak van egy ilyen oldala. Sosem hittem volna, hogy kedves lesz velem Ő, Draco Lucius Malfoy, akivel utáltuk egymást. Soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem. Soha, soha, soha..

Nagyon sokat beszélgettünk a fiúval, aztán elénekeltem neki egy dalt, a végére ő is becsatlakozott. Imádom a hangját hallgatni, de az estének sajnos véget kellett érnie még akkor is ha holnap hétvége, együtt sétáltunk egymás mellett a sötét, üres, csendes folyosókon.
Szerencsénkre nem kaptak el. Bementünk a klubhelyiségbe Draco elkísért a szobámig, elköszöntünk aztán lefeküdtünk aludni, vagyis én nem, mivel muszáj voltam a naplómba írni róla..