Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

Ez a te napod!

A dobozon volt még egy levél is. A bagolynak adtam inni és egy kis jutalom falatot és elengedtem. Kinyitottam a levelet és elkezdtem olvasni.

Kedves Elizabeth!
Mivel három hónapja te voltál az első aki felköszöntött úgy gondoltam én szeretnék lenni számodra az első. Ha csak így levélben is, de nagyon boldog születésnapot kívánok!
Szeretlek! (Persze barátilag)
Amikor tudok ellátogatok hozzád és megünnepeljük együtt!

Szeretettel:
D.M.♡

Ahogy olvastam a mosoly leolvadt az arcomról. Barátilag, csak barátilag szeret, nem értettem miért fáj ez ennyire, de rosszul esett.. Aztán kinyitottam a dobozt. Egy gyönyörűszép kígyós nyaklánc volt benne, ugyan olyan kígyó volt a medálja mint amilyen Draco gyűrűjébe vésettem bele. Gyönyörű volt.
Gyorsan beraktam a nyakamba és írtam egy levelet a fiúnak.

Kedves Draco!
Nagyon nagyon szépen köszönök mindent! Az ajándék valami csodaszép, hordani fogom!
Igen te voltál az első és nagyon nagy mosolyt csaltál ezzel az arcomra!
Még egyszer nagyon köszönöm!
Én is szeretlek! (Barátilag)

Szeretettel:
E.G.♡

Elküldtem a baglyunkkal és lementem reggelizni, a testvéremmel egyszerre értünk le és a szüleink a hugicánkkal együtt nagy hangos üvöltésben törtek ki.

– Boldog születésnapot! – ordították egyszerre.

– Köszönjük! – válaszoltuk szinkronba.

Én kaptam egy fekete ruhát nyárra, de úgy gondoltam a bulinkba jó lesz. Astoria pedig szintén ugyan ezt csak zöldben.

Megreggeliztünk és felmentem a szobámba.
A szüleink bármennyire is próbálták titokban tartani sosem sikerült nekik, így megint tudtuk, hogy bulit szerveznek. Remélem mindenkit meghívtak, akit kell és akit nem hát őszintén remélem nem hívták meg, mert abból balhé lesz...

Délután már egy rakat vendég itt volt, de az az egy, akit én legjobban vártam még mindig sehol sem láttam Felvettem a ruhát, amit kaptam a nyaklánccal. Lent álltam és fogadtam a vendégeket a testvéremmel mikor...

– Draco! – egyből odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem.

– Hello hercegnő! Boldog születésnapot! – mosolygott rám és visszaölelt.

– Hiányoztál! – mondtam.

– Te is! Bocsánat, hogy nem tudtam hamarabb jönni, csak még dolgom volt. – nézett a szemembe.

– Semmi baj! Az a lényeg, hogy itt vagy! – mosolyogtam.
Miután ezt kimondtam odajöttek hozzánk a keresztszüleim.

– Ő a barátod? – mosolyogtak kedvesen.

– Nem ő csak egy barát.. – mondtam.

– Örvendek Draco Lucius Malfoy! – mutatkozott be illedelmesen a szőke.

– Illedelmes fiú! Hozzád való! – mondta a keresztapukám.
Én próbáltam kontrolálni lányos zavaromban az elpirulásom, de nem igazán sikerült, Draco csak jót nevetett rajtam. A keresztszüleim pedig otthagytak minket.

– Aranyos vagy mikor elpirulsz tudtad? – nevetett.

– Ohh fogd be! – nevettem én is.

Már mindenki felköszöntött és már este volt, Draco egy puncsot szürcsölgetett az egyik évfolyamtársunkkal, mikor megragadtam a kezét. Letette a poharat és elindult utánam. Sötét volt már, csak a hold fénye világította meg az udvart. Nem voltunk a leggazdagabb varázsló család, de meglehetősen nagy telkünk volt egy nagy házzal.
Senki nem volt az udvaron és ezt nem is bántam. Csak húztam magam után a fiút és mentünk a kert legvégébe, a kertitó mellett volt egy fa, kiskoromban is mindig erre másztam fel, ez alatt ültem és imádtam. Ez volt a kedvenc helyem a kertben.

– Ez az egész kertben a kedvenc helyem, gondoltam megmutatom.. – mondtam kicsit félve – Csodálatos és még a legkomorabb időkben is tele van élettel! -mondta és elkezdtem nézni a tájat.

– Igen! – mondta, de mikor a fiúra néztem ő nem a tájat nézte, hanem engem..
Éreztem ahogy a normál színemet elvesztve paradicsom pirossá válik a fejem, a szőkeség ezen csak mosolygott.

– Gyere! – mondtam és még közelebb mentem a tó pereméhez.

– Vigyázz be ne ess! – mondta a fiú és utánam jött.

– Nyugi vigyá... – és megcsúsztam. Azt hittem beleesek a vízbe, de nem, helyette a szőke karjai közt találtam magam. A derekam fogta és szorosan magához húzott. Mélyen egymás szemébe néztünk és nem igazán tudtam mit tenni, lefagytam. A fiú egyre csak közeledett felém és szeme az én szemem és az ajkaim közt cikázott.

– Sajnálom.. –mondta és ajkamra tapasztotta ajkait. Miután elszakadtunk egymástól a szemébe néztem újra.

– Mit? – kérdeztem az előbbi kijelentésére utalva.

– Tudom, hogy még nem szeretnéd és, hogy ez neked még korai, de... –kezdte a dumáját és mivel nem volt kedvem a magyarázkodást hallgatni újra megcsókoltam.

– Fogd be! – mondtam határozottan – Az egy dolog, hogy Mattheoval nem szeretnék, attól mással lehet.. – észrevettem, hogy a fiú kicsit elpirul.

– Te most elpirultál?! – nevettem.

– Mi? Én? Dehogy... – mondta, de ő is mosolygott – Eli figyelj, én szeretlek.. már  az év elejétől érzek irántad valamit, de félek te ezt nem viszonzod, nem mertem elmondani mert féltem, de már nem bírtam tovább magamban tartani.. – nézett mélyem a szemembe Draco.

– Figyelj Draco, én még csak most jöttem rá, hogy tényleg szeretlek, eddig nem tudtam mi ez és nem értettem, de most már tudom.. – suttogtam.

– Ez esetben lennél a barátnőm?! – kérdezte.

– Igen! Ezerszer is igen! – ugrottam a nyakába és újra megcsókolt.

– Boldog szülinapot hercegnő! – mondta és szorosan megölelt. – Szeretlek!

– Szeretlek! – mondtam én is és elindultunk vissza a házba.