Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

Mi lesz ha..

Miután lezuhanyoztam már teljesen máshogy láttam mindent. Emlékszem, mikor kicsik voltunk anyuék meséltek a "Nagyúrról" és, hogy nem akarják, hogy mi is ugyanazt a hibát kövessük el, de ha visszatér... Ha visszatér akkor muszáj lesz vagy a szeretteink és a saját életünk az ára.

– Mi a baj kislány? – állt fel, hogy egy ölelésbe zárjon.

– Draco én úgy félek.. – akadtam ki teljesen – Mi lesz ha Voldemort visszatér, én nem akarlak elveszíteni..

– Ha visszatér akkor együtt mindent megoldunk és sosem veszíthetsz el. Mi ketten és senki más! – nézett könnyekkel teli szemembe.

– Mi ketten és senki más... – suttogtam el utána a szavakat.

– Iza figyelj! Bármi történjen is én itt vagyok neked, sohasem hagylak el és együtt mindent megoldunk! – ölelt meg ő is.

– Vissza fog jönni.. – suttogtam a fiú mellkasába.

– Igen, de bízzunk benne, hogy nem kellesz belépnünk.. – mondta, de mind a ketten tudtuk, hogy így is úgy is ugyanaz lesz a vége.

Lefeküdtünk aludni, de nem aludtunk, inkább csak beszélgettünk. Minden baromságról, ami eszünkbe jutott. Merlinre egyre jobban szeretem...

– Draco... – szólítottam meg a fiút.

– Hmm? – kérdezte félálomba.

– Szeretlek! – bújtam hozzá a fiúhoz.

– Szeretlek! – mondta és elkezdte simogatni a hátam.

Reggel nagy dörömbölésre keltünk.

– Elizabeth Greengrass drága ikertestvérem, nyisd ki azt a tetves ajtót vagy én töröm be! – fenyegetett a testvérem.

– Draco! – néztem a fiúra és ő tudta is hogy mennie kell.

– Máris! Csak zuhanyoztam! – ordítottam vissza.

– Mi ez az ordibálás? – hallottam Draco hangját is.

–Jajj szőke herceg tudom, hogy te is bent voltál! – mikor ezt meghallottam hirtelen lefagytam, de szerintem Draco sem reagált másképp.

– Gyere be! – nyitottam ki az ajtót.

– Malfoy te is gyere! – nézett hátra a testvérem. A fiúval egymásra néztünk és tudtuk mi következik.

– Hogy képzeltétek, hogy megpróbáljátok eltitkolni előlem?! – nevetett kicsit hisztérikusan a lány, kiemelve az "előlem" szót.

– Hogy a jó égbe hasonlíthattok ennyire, de közben mégsem? – mélyedt el Draco saját gondolataiban.

– Malfoy! Most én beszélek! – szólt rá Astoria.

– Astoria nyugi! Igen, együtt vagyunk, de még ne mondd el senkinek kérlek.. – néztem az ikertestvérem szemébe.

– Nekem csak ennyi kellett, hogy te mondd ki. Nyugalom a titkotok jó kezekben van! – mosolygott majd kiment.

– Hát ez durva. A testvéred honnan tud ennyi mindent? – nézett rám a szőkeség.

– Ezt nem csak ő tudja eljátszani! – nevettem – Tudom, hogy van köztük valami Higgsel, csak nem adom a tudtára..

– De, hogyan? Vagy mikor vagy... – a fiú úgy kezdett gondolkodni, hogy azt hittem a feje is felrobban.

– Hé' szöszi, ikrek vagyunk és túlságosan is ismerjük egymást. – mosolyogtam.

– Ez akkor is durva. – nézett rám értetlenkedve.