Örömhír

751 26 1
                                    


Lucius és a családom is megérkezett az ebédre. Hát mit is mondjak nem kicsit izgultam, jó lehet, hogy a szüleink számítanak erre és, hogy nem lepődnek meg, de mégis csak az első, számomra az. Leültek az ebédlő asztalhoz, ahogy én is. A szőke pedig rá pár percre érkezett meg.

– Egy kis figyelmet kérek! – szólalt meg a szőszke – Mielőtt el kezdenénk az ebédet egy bejelenteni valóm van. – nézett körbe –  barátnőm van.. – ahogy szétnéztem láttam a döbbenetet a családtagjaim és az ő apja arcán is.

– Khm... – álltam fel – ami azt illeti, nekem is van barátom.. –szegeztem a padlóra a tekintetem.
Színészetből jeles Elizabeth!

– Ide elhívtuk Őket, hogy bemutathassuk nektek.. – folytatta a szőke mire Cissy is döbbenetet színlelt.

– Hát akkor hajrá! – szólalt fel Lucius és látszólag nem tetszett neki a dolog.
Lassan eljöttem az asztaltól és a szőkeséggel együtt kisétáltunk, vártunk úgy két percet és vissza bementünk, majd megálltunk egymás mellett.

– És hol vannak?! – nézett felvont szemöldökkel apám.
Draco megfogta a derekamat és óvatosan közelebb vont magához, én egy elfolytott mosollyal néztem körül a döbbent arcokon. Csak Cissy és Astoria mosolyogtak ránk vissza bíztatóan.

– Akkor a lányomnak.. – mondta akadozva apám – tényleg barátja van...

– Gratulálok! – ébredt fel anyám is a kezdeti sokkból, majd odajött hozzánk és megölelt.

– Vigyázz rá! – súgta anyám Draco fülébe.

– Az életem árán is megvédem, ígérem! – mosolygott a szőke. 

– Vagy én téged! – kacsintottam rá. 

– Azt kétlem kislány! – nevetett és tudtam, hogy ez a nevetés őszinte. Lucius csak büszkén ült a székében, mikor Daphne megszólalt.

– És hogy jöttetek össze?! – kérdezte a lány csillogó szemekkel. Mi pedig mesélni kezdtünk, az egész ebédet végig beszélgettük és borzasztó jól éreztem magam, de szerintem a többiek is.

– Ma este nem lenne kedvetek itt maradni? – nézett rám és a fiára Cissy.

– Tulajdon képp maradhatunk. – nézett rám a szőke.

– Felőlem maradhatunk. – mondtam és a szüleim felé fordultam.

– Maradhatsz! – mondták.

– Akkor áthopponálunk Iza cuccaiért és jövünk. – mosolygott a szőke és felállt az asztaltól velem együtt.
Elmentünk a cuccaimért aztán vissza a kúriába.


Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)Where stories live. Discover now