Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

Otthon

-Kisasszony a szülei nemsokára ideérnek! -mondta Dumbledor mikor beléptem a faajtón.
Én csak bólintottam és addig leültem a székre.

-Nagyon sajnálom, hogy itt vagy minket. Magával egy nagyon okos és értékes tanulót veszítünk el. -nézett rám félhold alakú szemüvege mögül.

-Ígérem visszajövök, de így lesz mindenkinek a legjobb.. -mondtam.

-Elizabeth.. ne mindig csak a barátaidat helyezd előtérbe.. te is fontos másoknak, de magáénak is fontos vagy? -tette fel a nagy kérdést.

-Én.. én.. nem.. nem fontos velem mi van csak az, hogy a szeretteim boldogak legyenek.. -csordult le egy újabb könnycsepp az arcomon.

- És ők boldogak így? -tud valamit...

-N.. Nem.. nemtudom, de jobb lesz így.. -mondtam majd az igazgató bólintott.

-Ha te így gondolod. -mondta és mikor befejezte kopogás lettünk figyelmesek. -Szabad.

-Jó estét Dumbledor professzor! -jöttek be a szüleim.

-Jó estét! -mosolyodott el halványan az ősz igazgató.

-Hát akkor.. viszont látásra igazgató úr! -mondtam és csomagjaimmal együtt kimentünk az irodából.
Hazahopponáltunk és egyből elmentem lefeküdni.

-Minden rendben? -fogta meg anyám a vállam.

-Rendben?!.. Még van képed megkérdezni? -kezdtem sírni. -Tönkretettétek az életem! Tudok magamra vigyázni Merlin szerelmére és Draco is ott van! -mondtam sírva, de a hangom nem emeltem meg.

-Mit tehettem volna? A nagynénéd egy eszelős! Veszélyben vagy! -láttam ahogy az első könnycsepp le csurog meggyötört arcán.

- Meg tudom magam védeni! -már a könnyeimtől alig láttam valamit. -Mint a bálon..

-Nem biztos, hogy ilyen szerencséd lesz mindig! Ez az erő veszélyes!...

-Milyen erő? -néztem értetlenül.

Nem szólal meg..
Érzem, hogy egyre idegesebb vagyok, de nem hagyom.. Nem hagyom, hogy a méreg miatt vesszek össze vele.

-Kérlek anya.. még kell tudnom..  -néztem a szemeibe, de mintha nem csak elmosódott foltokat láttam volna.
Ő csak sóhajtott majd leült a kanapéra és odahívott engem is és apát is.

-Kicsim.. mostmár itt az ideje, de ne akadj ki.. -kezdték.

-Csak mondjátok..

-Különleges erőd van.. képes vagy az elméddel varázsolni, és a kezeddel. Pálca nélkül, de ezt még kell tanulnod. Mikor kicsi voltál akkor jöttünk rá és azóta csak most a bálon mutatkozott meg. Veszélyes lehet amíg nem tudod irányítani.. És a nagynénéd azért akár elvinni a... Nagyúrhoz.. hogy az erődet az ő oldalára fordítsák.. -mondták.

-M..mi?.. -nem értettem semmit... annyi minden kavargott a fejemben.. időre van szügségem.. -Sajnálom.. most.. egyedül szeretnék lenni. -mondtam és felszaladtam a szobámba. Rengeteg levél érkezett a barátaimtól, de nem tudtam elolvasni őket.. Nem akartam most semmivel foglalkozni.
Szóval csak figyeltem ahogy fél óránként 4 bagoly érkezik és ledob egy levelet a nagy halomra. Egy idő után ez abbamaradt és álomba sírtam magam.