Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

Az első vallomás

– Úgy látom bejössz neki! – nevetett a szőke mikor meglátta, hogy a kis állatka már a nyakamba kapaszkodva várta, hogy eltávolodjunk egymástól. – Ejnye Scorpius lenyúlod a csajomat?! – szidta le nevetve a kígyót.

– A csajod?! – vontam fel a szemöldököm.

– Bizony! – büszkélkedett.

– Jobb szeretem, ha azt mondod a barátnődet, de oké! – nevettem és vissza leültem az ágyra.

– Egy óra és jönnek.. – szívta be élesen a levegőt – Készen állsz?! – mosolygott rám.

– Semmiben nem voltam még ilyen biztos! – fordultam a fiú felé és megfogtam a kezét – Most gondolkozok! Év végén nem volt viszonyod Potterékkel. – nevettem.

– Nem vicces! – nyafogott – Tudod milyen nehéz volt, hogy a vonaton ne szóljak be neki? – forgatta meg a szemeit.

– Hát velem sem a legjobb a viszonya az óta az eset óta. – nevettem kínosan.

– Te tényleg megpróbálod tőlem elvenni?! – nézett rosszallóan a kígyóra a szőkeség.

– Merlin szerelmére nézz már erre az ártatlan kis állatra! Nem venne el tőled! Én csak a tiéd vagyok! – nyomtam puszit a fiú arcára.

– Ez így van! Jól hallottad Scorpius, nem fog sikerülni! – gúnyolódott, mint egy öt éves kisgyerek.

– Ilyenkor borzasztóan aranyos vagy! – nevettem.

– Szerelmem, rám sok mindent lehet mondani, de azt, hogy aranyos vagy esetleg cuki, hát ezt meg kell cáfoljam! – hajolt hozzám közelebb és folytatta – Csak még egyszer mondd ezt és nem állok jót magamért! – fenyegetőzött.

– Aranyos vagy! – szűkítettem össze a szemeimet és a számat beharapva igyekeztem visszafolytani a vigyoromat.

– Három másodpercet kapsz, hogy elmenekülj! Egy, kettő, három! – és én elszaladtam, ki a szobából, le a nappaliba hátha találok esetleg egy búvóhelyet. A fiú pedig rohant utánam, épp a konyhába szaladtam be hátha ott találok valakit vagy valamit, ami megóv a szőke haragjától, és szerencsémre Cissy ott volt bent. Én nemes egyszerűséggel bebújtam a háta mögé mint egy három éves kislány az anyukája mögé.

– Cissy kérlek segíts! – suttogtam – Ha most Draco elkap, szerintem nagyon meg fogom bánni amike.. – és a szőke beérkezett a helyiségbe.

– Édes Merlin azt hiszed így megmenekülsz?! – nevetett.

– Draco mit akarsz szegény lánytól?! – nevetett most már Narcissa is.

– Én?! Csak megkapja a büntetését! – válaszolt úgy, mintha ez olyan egyértelmű lenne.

– Mit csináltál Eliza?! – nézett most rám az asszony.

– Azt mondtam aranyos. – feleltem és Cissy elég furán nézett rám – a kígyója! – tettem hozzá gyorsan. – Igen! Azt mondtam aranyos a kígyója!

– Márpedig Scorpius egyáltalán nem aranyos! – játszott felháborodást a szőke.

– Bocsánat kisfiam, de ebben Izának kell igazat adnom! – mosolygott a nő – És az milyen aranyos volt mikor Draco megkapta és játszott vele. – nevetett.

– De Anyaa! – kezdte a "felnőtthöz méltó" hisztit a szőke.

– Dasy! Vigyázz az ételre! –mondta a nő majd elindult kifelé a kezével intve nekünk, hogy menjünk utána.

– Hova megyünk? – tátogtam Draco felé aki csak megvonta a vállát.
Cissy elővett két könyvet a nappaliban levő egyik szekrényből és leült a kanapéra intve nekem, hogy üljek mellé. Ahogy ezt megtettem észrevettem, hogy a szőke arca fal fehérre váltott.

– Igaz Lucius nem szereti ha ezeket nézegetem vagy mutogatom valakinek, de most úgy sincs itthon! – nevetett a nő és kinyitotta a könyvet, ami tele volt az ici-pici Draco képeivel. Bár Narcissa még nem tudja, hogy együtt vagyunk, de iszonyúan élveztem a helyzetet.

– Ezeket Draco kiskorában keszítettük, bezzeg most már a családi fotózásba is alig egyezik bele! – nézett a fiára az asszony.

– Jujj, ez a kép de cuki! – nevettem el magam kicsit, mikor Cissy rámutatott egy képre, ahol Draco körülbelül olyan fél éves lehetett és egy szál pelenkában ül és halálra ölelget egy plüssmackót.

– Anya ne csináld már! Elizabeth nem is a barátnőm, hogy ilyeneket mutogass és ha az lenne se! – háborodott fel a fiú és éreztem a fürkésző pillantásait. Gondolom félt, hogy netán megharagszom, pedig semmi oka nem volt erre mert mind a ketten tudtuk miért mondta.

Cissy sóhajtott, majd a fiára nézett.

– Fiam az anyád vagyok azt hiszed nekem tudsz hazudni?! – aztán felém fordult – Tudom, hogy van köztetek valami ne is tagadjátok! – mosolygott.

– Anya! Képzeld van barátnőm, de el kell, hogy keserítselek az nem Iza! – mérgelődött a szőke.

– Draco mikor Elizabeth születésnapján sétáltatok fel a kertből, én ott álltam kint, mindent hallottam! – nevetett.

– Hogy tessék?! – meredtem a mosolygó már-már vigyorgó asszonyra – De ugye nem mondtad el senkinek? – kérdeztem halkan.

– Nem, meg akartam várni amíg elmondjátok, de már túl egyértelmű. – nézett először fiára aztán rám.

– Ma elmondjuk Eli szüleinek és apának is. – mondta Draco és leült mellém a kanapéra.

– Igen. – sóhajtottam – Épp, hogy tizenöt lettem és barátom van, de ennél jobb nem is lehetne! – öltem meg a fiút.

– És most már nem kell azon aggódni, hogy utáljátok egymást.. – nevetett kissé kínosan a nő.

– Hát igen. – mondtuk egyszerre a szőkével.