Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

Végre szünet

Tényleg szeretem a Roxfortot és imádok itt lenni, de néha jó hazamenni és kizökkenni a hétköznapokból.
Hazamentünk a szünetre, már borzasztóan fáradt voltam, így mikor hazaértünk megvacsiztunk és fel is mentem aludni.
Másnap reggel arra keltem, hogy egy bagoly kopog az ablakomon.
Őszintén?! Fogalmam sem volt, hogy miért az én ablakomon kopog, mikor a szüleimnek jött a levél, de elvettem az állattól és levittem nekik.

– Anyu! Apu! Ezt valamiért hozzám hozta egy bagoly! – mondtam és átnyújtottam a levelet.
Érdeklődve néztem ahogy kibontják és felolvassák. Miután elolvasták mosolyogtak egyet és átadták nekem is, hogy én is olvassam el.

Kedves Greengrass család!
Szeretettel hívjuk meg önöket egy közös baráti vacsorára a kúriánkba!
Reméljük örömet okozhatunk a szünetben.
Egy hét múlva a Malfoy kúriában várjuk önöket egy kis közös időtöltésre!

Szeretettel:
Narcissa Malfoy és
az egész Malfoy család

Ami örömöm volt az most mind el szállt.

– Muszáj?! – ültem le az asztalhoz.

– Mivel meghívtak el kell mennünk. – mondta apám.

***
Az elkövetkezendő hét unalmasan telt. Nem igazán történt semmi érdekes, legnagyobb bánatomra pedig elérkezett ez a nap is, a Malfoy családhoz megyünk. Semmi kedvem nem volt, de mivel azt mondták mennem kell, így nem ellenkezhetek.

Egyedül készültem el. Egy fekete emelt derekú farmer nadrág és egy smaragdzöld nyakba akasztós felsőt vettem fel bokacsizmával.
Persze mivel tél volt és hideg felvettem a kabátom és így mentem a Malfoy családhoz.

Hopponáltunk, amit én mindig is imádtam. Mások az első alkalomnál is hánynak, de én apámra ugráltam, hogy vigyen még egy kört.
A Malfoy család ajtaja előtt álltunk és apám bekopogott.
Egy kedves hölgy nyitott ajtót még elsőből emlékszem rá. Bizonyára ő Draco anyja.

– Sziasztok! Gyertek beljebb! – mosolygott kedvesen és mindegyikünket egyesével megölelt.
Én voltam az utolsó aki sorra jutott.

– Kedvesem! De rég láttalak még csak elsős voltál. Kész nő lett belőled! – mosolygott és ölelésbe zárt.

– Köszönöm Mrs. Malfoy! – mosolyogtam.

– Hívj csak Narcissanak vagy Cissynek te is! – mondta és bementünk a nappaliba.
Egy aranyos kis házimanó azonnal elvette a kabátomat és felakasztotta.
A szüleink beszélgettek én pedig Daphnenak magyaráztam Astoriával mikor a szőke leballagott búsan a lépcsőn, de mikor a tekintetünk találkozott esküszöm úgy láttam hogy felcsillant a szeme. Jajj nekem.

-Jó estét! Sziasztok! – köszönt illedelmesen.
A szüleim köszöntek, majd a fiú odajött hozzánk.

– Szia! – köszöntünk mind a hárman. Én és ikrem szinkronban, Daphne meg utánunk.

– Jajj csak ezt ne! – vágott "szenvedő" fejet.

– Mit? – kérdeztük ismét szinkronba, de tudtuk miről beszél.

– Ezt a szinkronizált beszédet! – mondta és egy "kinyírlak ha folytatod" pillantást vetett felénk.

Daphne meg Astoria óriási "szerencsémre" otthagytak a fiúval és elég kellemetlen csend keletkezett.