Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

Maradjon még titok

– Szerinted most elmondjuk? – néztem fel a szőkére.

– Ahogy te jónak látod. – válaszolt és átkarolta a vállam.

– Akkor induljunk ki abból, hogy a legjobb barátom a születésnapom alkalmából nálam alszik. – nevettem – Ne értsd félre nem el akarom titkolni csak még ezt korainak érzem.

– Teljes mértékben megértem. Így lesz a legjobb! – mosolygott.

– Okés, akkor menjünk szóljunk nekik! – mondtam és megint elkezdtem magam után húzni a fiút.

– Hé' lassabban hercegnő, mert el fogunk esni! – szólt rám nevetve.

– Jó, jó! – mosolyodtam el, aztán kicsit lassabban elindultam.
Beértünk a házba és láttam, hogy egyre kevesebb a vendég. Odamentem a szüleimhez akik, épp kettesben beszélgettek.

– Anyu! Apu! Draco ma itt aludhat nálunk? – kérdeztem.

– Persze! Örömmel látunk bármikor és bármeddig! – mosolygott anyám.

– Csak nem van köztetek valami? – nézett ránk apám. Éreztem, hogy el fogok pirulni, ezért gyorsan válaszoltam.

– Apa csak barátok vagyunk! – mondtam, ezután felmentünk a szobámba és Draco írt egy levelet a szüleinek, akik egy fél óra múlva válaszoltak, hogy menjen haza a cuccáért nyugodtan.

– Nem jössz velem? – kérdezte.

– De! Ha Astoria megtalál nekem végem, ő az egyetlen rajtad kívül akinek nem tudok hazudni.. – mondtam és megöleltem a fiút.

– Oké akkor menjünk! – mosolygott, majd áthopponáltunk a Malfoy kúriába.

– Eliza! Draco! Sziasztok! – ölelt meg minket Narcissa.

–Szia anya! – köszönt Draco.

– Szia Cissy! – mosolyogtam.

– Lucius még dolgozik, szóval ő most nem tud lejönni. – mondta szomorkásan.

– Nem baj úgyis csak a cuccaimért jöttünk, felmegyek összepakolni! – magyarázta Draco.

– Iza nyugodtan menj vele! Nekem úgy is van még egy kis dolgom! – mosolygott rám kedvesen.

– Rendben! – mondtam és a szőke után szaladtam.

– Nem megy nekem ez a pakolás! – hisztizett.

– Segítsek szöszi?! – nevettem.

– Hát azt megköszönném! – fordult felém.

– Na várj! – letérdeltem mellé és elkezdtem bepakolni.

– Életmentő vagy! – mondta és nyomott egy puszit az arcomra.

– Hát életmentő azért nem! – nevettem és bezártam az utazó táskát – Ez kész is! – mosolyogtam.

– Imádlak! – csókolt meg a szőkeség.

– Oké, de ezt ne itt! – kuncogtam – Menjünk mielőtt keresnének.

– Rendben! – ezzel haza hopponáltunk.

– Hát ti hol voltatok? – hallottam a hangot az ágyam felől.

– Merlinre Astoria! Ezerszer megmondtam, hogy ne ijesztgess! – nevettem.

– Jó, jó, de mondd már hol voltatok! – nevetett.

– Draco ide "költözik" egy kis időre és a cuccaiért mentünk. – mondtam.

–Áhh értem! Ééés a bulin miért tűntetek el úgy egy órára?! – kezdte a faggatózást.

– Merlin szerelmére Astoria csak beszélgettünk! Barátok vagyunk! – mondta a szőke.

– Barátok mi?! – nézett végig a párosunkon.

– Astoria elég lesz! -mondtam neki – Draco akkor te majd a vendég szobába alszol, ami itt van a szobám mellett! – fordultam a fiú felé.

– Oké! – vágta rá egyből.

– Astoria átkíséred? Nekem még van egy kis dolgom! – néztem most a lányra.

– Aham. – válaszolt és átkísérte a fiút, mivel a vendégszobánál és az enyémnél volt terasz és ezek egymás mellett voltak már kész tervem volt az este további részére.

– Na én megyek aludni, Daphne már alszik! Jó éjt! – hajolt be még az ajtón Astoria.

– Okés! Jó éjt! – mosolyogtam.

Miután a testvérem kiment én kimentem a teraszra, ahol a szőke kint ült a másikon.

– Szia! – köszöntem hallkan.

– Hogy tervezted el? – mosolygott rám sokat sejtően.

– Bezártad a szoba ajtód? – kérdeztem.

– Igen. De, hogy.. – nem tudta végig mondani, mert a szavába vágtam.

– Gyere itt mássz át! – mondtam. A szobájában teljesen olyan volt, mintha aludna így mindenki azt hitte, hogy így van.

– Oké. – mosolygott, majd átmászott az én szobámhoz.

– Na és most én elmegyek zuhanyozni! – nevettem.

– Oké! – nyomott egy csókot a homlokomra.