A fiú felvezetett és elkezdtünk táncolni. Rá sem mertem nézni a szőkére, de a fiú a kezét az államra helyezte és felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
– Amikor pár hónapja táncolni tanítottak, mindig azt mondták, hogy szemkontaktust kell tartanunk. – suttogta hallkan a fülembe – Vagy te nem így tanultad? – mosolygott.
– De.. – mondtam halkan és elvesztünk egymás tekintetében.
Ez nem lehet, még csak tizenöt évesek leszünk és nem lehetek szerelmes pont.. Malfoyba?!
Ehhez hasonló gondolatokkal táncoltam a fiúval, mikor a háta mögött egy elég mérges Mattheot pillantottam meg.
– Elnézést Malfoy, de Eliza tudtommal velem jött a bálba! – mondta mérgesen és a fiú felé fordult. Draco megforgatta a szemét és válaszra nyitotta a száját.
– És felkértem egy táncra! Olyan nagy tragédia?! – mondta és egész testében megfeszült a méregtől.
– Kérlek ne csináljátok ezt! – álltam közéjük.
– Elizabeth menj hátrébb, ebbe ne szólj bele! – tolt el a szőke és olyan nagy lendülettel estem hátra, hogy majdnem a ötödikes Fred Weasley ölébe landoltam.
– Ho ho! Na mi történt Mardekár hercegnője? Valami baj van? – fogott meg a vörös fiú.
– Kérlek Weasley segítsetek, ha ezek verekedni fognak én megfolytom mindkettőt! – néztem a vörösre aki az ikre felé pillantott majd ketten elindultak szétszedni a szócsatázó Mardekárosokat.
– Na elég lesz az eszme cseréből! – mondta George.
– Fejezzétek be, mert büntetést fogtok kapni! – folytatta mondandójukat Fred.
A két Mardekáros bármit csináltak az ikrek nem akarták abbahagyni, ezért én is közbeléptem már könnyes szemekkel és felkiáltottam.
– Fejezzétek már be ti Merlin csapásai! -és az első könnycsepp legördült az arcomon. A két fiú döbbenten fordult felém, én már nem bírtam tovább így őket otthagyva kirohantam a teremből.
Kimentem az udvarra és lefeküdtem a földre könnyekkel a szememben és már nem bírtam tovább, elsírtam magam. Perpillanat nem érdeket, hogy koszos lesz a ruhám vagy, hogy összekócolódik a hajam, vagy netán szétkenem a sminkem. Nem érdekelt semmi, csak ki akartam sírni magam. Mi lesz velem ha már tizennégy évesen kiakasztanak a fiúk?! Kérdőjeleztem meg magamba, majd felpattantam, mert hangokat hallottam.
Elbújtam egy közeli fa mögé és megpillantottam pár szőke hajtincset a folyosón szaladni.
Szerencsére nem vett észre. Miután már nem láttam elindultam a szobámba. Letusoltam és lefeküdtem aludni.
ESTÁS LEYENDO
Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)
Fanfic||🇧 🇪 🇫 🇪 🇯 🇪 🇿 🇪 🇹 🇹 || JELENLEG ÁTÍRÁS/JAVÍTÁS ALATT!!!!! Ismerős az érzés... mikor már gyermekkorban megszabják kit... szeress vagy például kihez fogsz hozzámenni?! Méghozzá úgy, hogy szívből utálod... Velem pontosan ez történt... Hát...
