-Ja és Liza! Év elején lesz egy meglepetésem! -mondta én meg nem értettem mire gondol, de otthagyott.
Már majdnem minden vendég megérkezett. Ezért bementünk mi is a bálterembe. Mióta Nick megérkezett Draco elég szótlan...
-Valami baj van? -kérdeztem hallkan.
-Nem semmi hercegnő. -mosolyodott el halványan.
-Draco...
-Hm? -nézett végre a szemembe.
-Nick tényleg csak egy barát! -kezdtem, de félbeszakított.
-Tudom. -mosolygott rám mire én is elmosolyodtam és lágyan megcsókoltam.
-Szeretlek! -mondtuk egyszerre.
Épp, hogy beértünk Narcissa és anyu a terem közepén megálltak és csendet kértek.
-Szeretettel köszöntünk mindenkit ezen a gyönyörű nyári estén. -kezdte anyu.
-Reméljük mindenki jól fogja magát érezni a hagyományos közös bálon. -kezdtek el felváltva beszélni.
-A vacsorát 10 perc múlva kezdjük el.
-Így kérnénk mindenkit, hogy sétáljon át a kertben álló sátorba és keresse meg a helyét. -fejezték be.
Mindenki átment és aki nem találta meg a helyét annak én és Draco segítettünk. Vagyis én.. mert én jegyeztem meg az összes névtábla helyét. Szóval ha valaki segítségért fordult a szőkéhez én mondtam meg merre kell menni.
Mikor már mindenki megtalálta a helyét mi is leültünk az asztalunkoz. Egymás mellé.-Jó étvágyat kívánunk mindenkinek és reméljük izleni fog a vacsora! -mondta apám és a manók elkezdték hozni az ételeket.
Megmondom őszintén nem igazán voltam éhes szóval csak kavarkattam a tányéromban levő levest.-Szivem valamit enned kell. -hajolt oda a fülemhez Draco. -Valami baj van? -kérdezte és a combomra rakta a kezét.
-Nincs csak.. annyira rossz előérzetem van.. -mondtam.
-De attól muszáj leszel enni. Hidd el nem lesz semmi baj. Én itt vagyok és leszek is veled. -mondta és nyomott egy puszit az arcomra. -Kérlek egyél.. -kérlelt.
-Jó.. -mondtam és elkezdtem enni.
Megvacsoráztunk és voltak akik itt maradtak a sátorba beszélgetni voltak akik táncoltak a bálteremben és voltak akik a kertben sétálgattak. Mi vacsora után még visszamentünk a bálterembe mikor valaki megfogta a vállam.-Látom én már nem is érdekellek. -tettetett haragot.
-Theo! -ugrottam a nyakába. -Ne mondj ilyet! Egész este azt figyeltem mikor jösztök meg! -mondtam.
-Kitettél magadért kislány! -nézett végig rajtam.
-Köszi! Na és mi van Astoriával? -vigyorogtam rá.
-Mii? Mi lenne.. khm... semmi... -akadozott és láttam ahogy elpirul.
-Haver ne csináld már! Még a vak is látja, hogy odavagytok egymásért! Menj és beszélj vele! -szólt bele Draco is.
-J..jó.. -mondta és ezzel elment.
-Felkérhetem eme gyönyörű hölgyet egy táncra?! -hajolt meg Draco.
-Persze uram! -mondtam nevetve és elkezdtünk táncolni.
Egész este táncoltunk meg beszélgettün, a kertben sétálgattunk.
A bálnak még javában nincs vége, de mi elfáradtunk. A halban nagyon kevés ember tartózkodott. És ott volt egy kissebb fekete bőrkanapé. Arra leültünk és tovább beszélgettünk.-Draco nekem még mindig nagyon rosz előérzetem van.. -motyogtam, de a szőke így is megértette.
-Ide figyelj! -megfogta az állam és felemelte, hogy a szemembe nézhessen. -Bármi is fog történni én itt vagyok! Nem kell félned. -mondta én pedig szorosan megöleltem.
-Szeretlek! -suttogtam.
-Én is szeretlek hercegnőm. -mondta majd lágyan megcsókolt.
Szerintem kb. egy órát ülhettünk ott és beszélgettünk. Mikor valaki bejött a bejárati ajtón. Gondolom csak később tudott jönni. Felálltam és odamentem a hölgyhöz.-Jó estét! Segíthetek valamiben? -kérdeztem és éreztem a derekamon két kezet.
-Segíthetünk? -nézett felvont szemöldökkel a nőre Draco.
-A báltermet keresem. -mondta. Annyira ismerős a hangja.. de nem tudom honnan.
-Azon az ajtón kell bemennie! -mondtam mosolyogva.
A nő bement én pedig Dracoval szembe fordultam.-Olyan.. ismerős volt.. a hangja.. az arc vonásai.. de nemtudom honnan.. -mondtam elgondolkodva.
-Nem lesz semmi baj. Lehet csak emlékeztet valakire és amúgy nem is ismered. -mondta majd megölelt. A karjai közt mindig megnyugvásra találok.. annyira szeretem őt.
-Nem megyünk be valami sütiért? -mosolyogtam rá halványan.
-De mehetünk. -mondta és kézenfogva besétáltunk a terembe. A süteményes asztalhoz mentünk és elvettünk egy egy sütit. Míg ettük a helyiségben lévő embereket figyeltük.
-Camilla te mit keresel itt?! -hallottam anyám kétségbeesett hangját. A név hallatán felfigyeltem és egyből odarohantam mellé. A szőkével az oldalamon.
-Hát drága hugocskám titeket jöttelek meglátogatni. -mondta.
-Camilla menj innen! -állt mellénk apám is.
-Nem! Amíg el nem vittem az unokahugomat hozzá! -utalt rám?!
-NEM viszi sehova! -állt elém a szőke.
-Camilla ez az én életem! Oda megyek ahova akarok! És nem érdekel hova akarsz vinni már 3 éves korom óta, de biztosítalak róla, hogy soha az életbe nem fogok veled menni! -emeltem meg a hangom. -És ajánlom neked, hogy kerüld messziről a családom és a szeretteimet mert akkor nem állok jót magamért! -fenyegettem meg, de ő csak gúnyosan felrögögött.
-Így gondodolod édesem? -vigyorgott gonoszan majd egyszer csak azt veszem észre, hogy Draco a földre zuhan.
-NE! Draco! -gyorsan letérdeltem mellé. -Jól vagy?
-Szerintem.. eltörte a kezem.. -mondta és mikor a karjához értem felszisszent.
Felálltam a szőke mellől és gyilkos pillantásokat vetettem a nő felé.-NEM VAGY A NAGYNÉNJÉM TÖBBET! -mondtam. És a nő átrepült a termen. A falnak csapódva ért földet. -Ezt.. hogyan?! -néztem körbe a döbbent arcokon.
-Kincsem ezt holnap megbeszéljük. -mondta anyám.
Camillát elvitték valahova én pedig felmentem a szőkével a szobámba.-Nagyon fáj? -kérdeztem a kezére nézve.
-Csak kicsit.. -mondta. -De azt nem értem, higy repítetted át pálca és ige használata nélkül az egész termen.. -nézett fel rám.
-Hidd el ha én érteném elmondanám. -ültem le szomorúan. -Holnap elkísérlek az orvoshoz a kezeddel. -mondtam.
-Nem szügséges.. -nézett rám.
-De az! -mondtam és ennyivel lezártuk a dolgot.
![](https://img.wattpad.com/cover/275375893-288-k891459.jpg)
VOUS LISEZ
Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)
Fanfiction||🇧 🇪 🇫 🇪 🇯 🇪 🇿 🇪 🇹 🇹 || JELENLEG ÁTÍRÁS/JAVÍTÁS ALATT!!!!! Ismerős az érzés... mikor már gyermekkorban megszabják kit... szeress vagy például kihez fogsz hozzámenni?! Méghozzá úgy, hogy szívből utálod... Velem pontosan ez történt... Hát...