Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

Elszaladt az idő..

Ez az év úgy elszaladt, hogy az már tragikus..
Nagyon sokat veszekedtem mindenkivel... hát nem is tudom.. nagyon rossz volt..
Dracoval volt olyan, hogy hetekig alig beszéltünk. Nagyon sokat veszekedtünk aztán sírva borultunk egymás karjaiba..
Ez a 16. életév.. nálunk borzalmas..
A nagynéném felszívódott.. és nem tudom mit kezdjek..
Astoria nem hajlandó hozzám szólni... Daphne naponta sír miattunk.. a szüleink folyton feszültek.. a legjobb barátaim meg nem is keresnek... nincs hova mennem.. vagyis...

Gyorsan írok egy levelet anyuéknak és Draconak. El kell innen mennem. Kicsit ki kell zökkentenem magam ebből az élethelyzetből.
Már tudok hopponálni így gyorsan kigondoltam a helyet és indultam is. Nagy csörrenéssel érkeztem a csomagjaimmal együtt a Weasley ház nappalijában.

-Kedveském! Hát te ki vagy?! Gyerekek ismeritek őt?! -szaladt egyből oda hozzám egy asszony gondolom az ikrek édesanyja.

-Igen anya.

-Ő itt Elizabeth Greengrass.

-Egy nagyon jó barátunk. -mondták az ikrek.

-Sajnálom, hogy így hívatlanul beállítottam és azt is tudom, hogy a család nagy része nem lát itt engem szívesen, de otthon eluralkodott a káosz és nem tudtam hova is mehetnék... -magyaráztam.

-Ne merj mégegyszer ilyet mondani. Itt mindenki szívesen lát! - ölelt meg Ginny. Vele is elég jóba lettem már egy ideje csak hát tudtam, hogy Draco nem igazán örülne neki...

-Igaza van! Ide bármikor jöhetsz! -állt mellém Fred.

-Köszönöm! -öleltem meg őket.

-Fiúk kísérjétek fel őt Ginnyvel leszel egy szobába ha neked megfelel és segítsetek neki felvinni a csomagjait. -beszélt egyszerre mindenkihez.

A fiúk felkísértek aztán áthívtak a saját szobájukba. Bezárták az ajtót majd leültünk mind a 3-an.

-Na mesélj.

-Minden oké?! -néztek rám.

-Hát... -elmeséltem nekik mindent azt is, hogy halálfaló vagyok, de tényleg mindent. Kivéve Voldemort nagy terveit.. mert ha kiderül, hogy eljárt a szám akkor meg is ölhet... - És megértem ha nem akartok többet rólam még hallani se, de muszáj voltam valakinek elmondani.... -csordult le egy könnycsepp az arcomon.

-Eliza! Mi sose tennénk ilyet.

-Ádtól, hogy halálfaló vagy te egy jó ember vagy.

-és mi ezt tudjuk. -öleltek át jó szorosan.

-Köszönöm fiúk nem is tudom mit kezdenék nélkületek. -mondtam nekik hálásan.

Legalább egy hónapot a Weasley családnál töltöttem. Nagyon jóba lettem mindenkivel és igaz.. Draco keresett és aggódott mindig leírtam neki, hogy jó helyen vagyok. Csak a gyűléseken láthatott, de ott sem beszéltem senkivel. Egyből siettem is vissza ahol Molly már tárt karokkal várt.
Mivel Piton lett az igazgató az év utolsó hónapjára vissza kellett mennünk felügyelni. Draco és én lettünk a Mardekár prefektusai és így folytattuk a tanulást.

-Hova tűntél abba a hónapba?! -állított meg a szőke az egyik folyosón.

-A Weasley családnál húztam meg magam.. ez nekem sok volt. Szünetre volt szükségem...

- De legalább nekem szólhattál volna.. belebetegedtem a hiányodba.. napokig ki sem keltem az ágyból csak vártam, hogy visszagyere.. -csurgott le az első könnycsepp az arcán.
Bele se gondoltam neki milyen lehet.. csak a saját dolgomnál foglalkoztam...

-Merlinere.. -kaptam a szám elé A kezem és sírni kezdtem. -É.. én úgy sajnálom.. bele se gondoltam te neked milyen lehet.. -karjaiba borultam és tovább zokogtam.

- Semmi baj hercegnő.. csak ne csinálj többet ilyet.. - ölelt meg.

-Ígérem. -sírtam tovább.

//Ez is ilyen hirtelen infókkal teli rész.. ha valamit nem értetek nyugodtan írjatok Komit vagy Privibe egy üzenetet, de én úgy gondolom ez így tökéletes. Ez tükröz most kicsit engem is.. szétszórt.. néha azt se tudom hol áll a fejem és menekülni szeretnék, de nem tudok... Nemsokára hozom a kövit♡//