Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

El kell mondani..

Éjszaka valami borzasztóan aludtam.
Egyedül csak az nyugtatott, hogy a szőke ott volt mellettem. Vele nem éreztem magam egyedül.. és vele.. otthon éreztem magam.

<>

Reggel arra keltem, hogy valaki néz.
Éreztem, hogy néznek és megmondom nem kicsit zavart.

-Ne bámulj! -szóltam álmos hangon. Erre nem válaszolt semmit. Pár perc múlva megint rászóltam.

-Dacoooo.. -morogtam.

-Ideje felkelni hercegnő! -mondta.

-Mennyi az idő? -bontottam ki a szemeim.

-9 óra. -mondta.

-MIII?! DE HÁT AKKOR ELKÉSTÜNK! -akadtam ki.

-Egy órája volt itt Pansy, hogy azt mondták ma nem lesz tanítás. -nevetett ki.

-És ezt nem akartad hamarabb közölni? -forgattam meg a szemem.

-Nem mert nem akartalak felkelteni. -mondta és olyan cukin rámnézett, hogy azthittem elolvadok.

-Ahhj rád nem lehet haragudni. -mondtam és visszadőltem mellé az ágyba.

-Mikor szeretnél a szüleidhez menni? -kérdezte.

-Írok nekik egy levelet, hogy ebédre meglátogatjuk őket. -mondtam és gyorsan az íróasztalhoz szaladtam. Megírtam a levelet és elküldtem.
Egy fél óra múlva jött is a válasz.

-Beleegyeztek! -mosolyogtam szomorúan.

-Rendben, de mostmár muszáj leszel elmondani nekik.

-Tudom...

***

11 óra van. Már csak egy fél óra és haza kell menni.

-Draco! -öleltem meg. -Úgy félek... -mondtam szomorúan.

-Nem lesz semmi baj és én is ott leszek. -nyomott egy puszit az arcomra.

-Köszönöm.

És itt vagyunk... éppen indulunk a házunkhoz, hogy együtt ebédeljünk a szüleimmel és elmondjam nekik a levelet...
Félek.. nem is kicsit.. a reakciójuktól.. és, hogy csak rosszabbúl lesznek. Mióta Potter azt híreszteli, hogy a nagyúr visszatért rettegnek...

-Sziasztok! -léptem be a ház ajtaján.

-Jó napot! -jött utánam Draco.

-Sziasztok gyerekek! Gyertek beljebb! -mosolygott apám és beinvitált az ebédlőbe.

-Sziasztok! -jött ki a konyhából anyám és szorosan megölelt mindket.

Elkezdtünk ebédelni. Kínos csend telepedett ránk mikor úgy éreztem még kell szólalnom. El kell mondani...

-Anyu.. apu.. nem csak ebédelni jöttünk. Mondanom kell valamit... -mondtam hallkan.

-Mond csak édesem. -ballagott bizonytalanul anyám.

-Camilla néni.. miután elvitték... másnap reggel... levelet kaptam tőle... -mondtam és az asztalra szegeztem a tekintetem. Draco megfogta a kezem az asztal alatt.

-Tessék?! -értetlenkedtek.

-Írt nekem egy levelet... -suttogtam és a kezükbe adtam a levelet.

-De ezt.. hogyan?! -nézett rám apám.

-Nemtudom... -mondtam.
Ismét kínos csend telepedett ránk. Mikor anyu megszólalt.

-Nem mehetsz vissza a Roxfortba. Astoriáék is hazajönnek! -állította.

-NEM! -mondtam ellenkezést nem tűrően.

-Ezt nem tehetik. -szállt be Draco is.

-Anya a Roxfort a második otthonom! És ott van minden barátom! Nem tehetitek ezt.. -kezdtem sírni.

-Megígérem én vigyázok rá csak had' maradjon. -mondta kétségbeesetten Draco.

-Nem! Nincs biztonságba! -anyu egyre mérgesebb volt.

-Köszönjük az ebédet! Mi most megyünk. -mondtam és magammal húztam a szőkét.
Anyuék megpróbáltak visszatartani, de gyorsan beálltunk a kandallóba és elhopponáltunk.

A Mardekár hamuval teli kandallójában érkeztünk meg. Gyorsan kimásztam a kanapéra és elkezdtem sírni.

-Ez nem lehet... -sírtam. A szőke odaült mellém és a hátamat simogatva nyugtatott.

//Tudom, tudom Nagyon rövid, de ígérem a következő hosszabb lesz.♡//