Külcsíny [18+] - II. RÉSZ BEFEJEZVE!

I./6. Váratlan tapasztalatok (18+)

- Nincs smaci Potter, nem a barátnője vagyok!

- Kérem!

- Kérem Uram.

- Kérem Uram!

- Felejtse el, Potter. Nem játszunk ilyet.

Harry csalódottan és frusztráltan nyöszörgött, remélve, hogy ezzel eléri célját ám kétségbeesett próbálkozásának semmi eredménye nem volt. A férfi egyértelműen nem szándékozott megadni neki azt, amit akart. Ettől pedig egyre növekvő düh kezdett forrni az ereiben. Nem tudta elhinni, hogy a férfi ilyen szinten felizgatta és ennek ellenére most egy nyomorult csókot nem képes adni neki. Pedig iszonyúan vágyott rá. Sokkal jobban, mint azt valaha bárkinek is mersze lett volna bevallani. A Bájitalok mestere elképesztően csábító volt, és nagyon értett ahhoz, amit csinált. És nos, nem csupán a bájitalokhoz... Harry teljesen elveszítette miatta a józan eszét és ezzel tökéletesen tisztában volt. De már nem érdekelte. Már nem érdekelte semmi más, csak az, hogy a férfi nyelvét végre a sajátján tudhassa.

De mit sem törődve frusztrációjával, Professzora továbbra is kitartóan ostromolta a nyakát és Harrynek egy vad ötlet fogant meg az elméjében. Ha a férfi játszani akar, akkor játszanak keményen! Minden további gondolkodás nélkül belemarkolt tanára hajába majd felrántotta a fejét és mielőtt meg bármit is reagálhatna a másik már rá is tapadt azokra az ajkakra mikre az elmúlt fél órában mindennél jobban vágyott. Piton vékony alsóajkát a fogai közé vette és kegyelem nélkül beleharapott. Azonnal érezte a másik sima, kissé fémes ízű vérét és a Bájitalok mestere a következő pillanatban már el is rántotta a fejét.

- Ah!

Piton meglepetésében szája elé kapta a kezét és gyorsan letörölte róla a kibuggyanó, forró vért. Megszemlélete ujjain a piros foltot majd elismerően nézett a fiatal Griffendélesre. Igazán szórakoztatta a fiú kreativitása, és az, hogy ennyire vágyott rá. Nagyon is értékelte, hogy megpróbálta megszerezni, amit akart. És ehhez nem általlott bevetni minden ezközt, ami a rendelkezésére állt. Tudta, hogy nem a legjobb ötlet, de úgy vélte jutalmat érdemel a kölyök és ha őszinte akart lenni magával tudta, hogy valójában Ő is szívesen megízelné azokat a piros ajkakat. Hozzászokott már ahhoz, hogy nem csókolózik senkivel. Még szex közben sem. Túlságosan... intimmé teszi a dolgokat. Veszélyesen intimmé. És onnantól kezdve elveszik a fölénye, amit kihasználhat. Talán néha nem csak információ szerzés miatt kéne kefélnie, hanem szórakozásból is. Ha jobban belegondolt, olyanra már igazán nagyon régen volt példa. A szex neki már régóta munkaeszköznek számított, és a hatalomgyakorlás vagy információszerzés egyik leghatásosabb módszerének. Tudta jól, hogy ha akar, igazán vonzó tud lenni más emberek szemében és ezt könnyű volt kihasználni. De ezekben az aktusokban soha nem volt semmi intimitás vagy bármiféle gyengédség. Most mégis megmagyarázhatatlan vágyat érzett arra, hogy magáévá tegye az Aranyfiú száját is... ráadásul oly lelkesen könyörgött is érte, hogy egyszerűen képtelen volt ellenállni ekkora csábításnak.

Ám amint megízlelte a kölyök mámorítóan édes száját TUDTA, hogy hibát követett el. Nem szabadott volna engedni a kísértésnek... a fiú túl élénk volt, túl heves. Túl odaadó. Lehet tudatában sem volt annak mit tesz, de már most olyan szenvedéllyel viszonozta a csókot, amit a Bájitalok mestere életében még csak kevésszer tapasztalt. Ráadásul a fiú istentelenül finom is volt. Nem igazán volt híve a csókolózás művészetének, de a srácnak mámorító íze volt... mentás és gyümölcsös egyszerre, friss, de mégis mézédes akár csak a lédús, puha barack. Perselus jól tudta, hogy ez valami olyan, amire nagyon hamar rá tudna szokni. Pont ezért volt annyira veszélyes engedni a csábításnak és megkóstolni a Griffendéles ajkait...