Külcsíny [18+] - II. RÉSZ BEFEJEZVE!

II./11. Szexbeszéd (18+)

Perselus olyan erős szégyent érzett, hogy nem is igazán tudta hirtelen eldönteni, hogy mitől is szédül ennyire valójában: a frenetikus orgazmus utóhatásaképp, vagy attól a mérhetetlen zavartól és dühtől ami közvetlenül a kielégülés után áradt szét a testében. Elmondhatatlanul mérges volt magára, olyannyira, hogy legszívesebben felordított volna kínjában. Utálta, hogy ennyire érzéketlen bunkó tud lenni, még akkor is, amikor amúgy nem akar. Mert az kétségtelen, hogy nem akart így bánni a fiúval, vele nem, most nem. De valahogy mégis sikerült a lehető legjobban megalázni, ahogy csak lehetett. Pedig Harry egyértelműen nem érdemelt ilyen bánásmódot... sem most, sem máskor, és ezt Perselus nagyon jól tudta. Mégis, most ezerszer jobban nyomasztotta a dolog, mint akármikor ezelőtt.

- Bassza meg, ne haragudj! Sajnálom!

A férfi hangszínére Harry ijedten kapta fel a fejét. Határozottan KÉTSÉGBEESETTNEK hangzott az idősebbik, és amint felpillantva a mindig szúrós, hidegfekete szemekbe nézett, teljesen elképedt a látványtól. A férfi zavarban volt, méghozzá igen szembeötlő módon... az egy dolog, hogy el volt pirulva, ami tőle egyrészt igen csak feltűnő látvány, másrészt roppant mód szokatlan is. Ez még éppen lehetett az orgazmustól is. De ami igazán aggasztotta a Griffendélest, az a Bájitalmester riadt tekintete volt. Soha még csak nem is hitte, hogy Piton tud ÍGY nézni rá. Vagy úgy bárkire. De most a tekintete teljesen őszinte, az arckifejezés pedig olyan mértékig nyílt volt, hogy Harry minden megterhelés nélkül kiolvasta belőlük a szégyent.

- Perselus, mi a baj?

Amint kiszaladt a száján a szívből jövő aggodalmas kérdés, csak akkor döbbent rá, hogy még sosem szólította a másikat a keresztnevén. Ezidáig. De egyértelműen kedvelte a Bájitalmester keresztnevének ízét a nyelvén. Hamar hozzá fog ehhez szokni, mintha csak egy olyan varázsige lenne, amit nagyon kevesek képesek megidézni. Mert valahol egészen pontosan így is van.

A Mardekár-ház vezetőjének arcvonásai egy pillanat alatt csúsztak át a szégyenből a zavarba. Lehet, hogy annyira tapasztalatlan a fiú, hogy azt sem tudja, hogy mit tett vele az előbb? De ahogy jobban belegondolt, képletesen tarkón is vágta magát a saját hülyeségéért. Persze, NYILVÁNVALÓAN tapasztalatlan, és nyilvánvalóan nem tudja, hogy mi is a valódi üzenete annak, ha valakit arconküldenek egy adag spermával. Teljesen elvette a józan eszét ez a párás szemű kölyök... alig tudott tisztán gondolkodni. Mégis honnan a Merlin alsójából tudhatná, hiszen ő az első férfi partnere, és elmondása alapján azzal az egy nővel sem volt túl, nos, sokrétű a kapcsolata. De akkor kétségtelen, hogy ez a helyzet még kínosabb. Mégis hogy a bánatba fogja elmagyarázni Potternek az igazságot, úgy, hogy lehetőleg jól jöjjön ki belőle? Mert jól AKART kijönni belőle. Az nem lehet, hogy máris elveszítse a fiút.

- Azért kérsz bocsánatot, mert az arcomra élveztél?

- Igen.

- Akkor ez most nem jó dolog?

Mivel Harry nem kapott értelmes magyarázatot az idősebbik lángoló orcáira és szégyenkező tekintetére, jó Griffendéles révén maga próbálta meg kiokoskodni, mi is lehet az amire a férfi ilyen intenzíven reagált. És hát a megfejtéshez azért nem kellett elmetágító bájital, de a fiú mégsem egészen volt biztos a válaszban amíg azt meg nem erősítette a párja verbálisan. Ugyan miért lenne ez akkora nagy dolog, hogy Piton kvázi azonnal a bocsánatáért esdekel. Mindezt úgy, hogy eddig még sosem kért tőle bocsánatot az idősebbik. Egyszer sem. Dehát mindent el kell kezdeni valahol. Habár nem gondolta, hogy ilyen körülmények közt fog ez először megtörténni, de panaszra igazán nem lehetett oka, még akkor sem, ha a férfi ezt láthatóan másképpen gondolja. Mindenesetre azért már kíváncsi volt, hogy mi állhat ennek a hátterében, és mi az amiről nincsen tudomása. Mert itt egyértelmű volt, hogy csak a saját szegényes ismeretei korlátozzák a Bájitalmester zavarának teljeskörű megértését, és remélte, hogy Piton azért felvilágosítja, miért is kéne őt zavarnia az arcraélvezés.