Külcsíny [18+] - II. RÉSZ BEFEJEZVE!

II./20 Bonyolult érzések (18+)

Perselus alig bírta ki nevetés nélkül a fiú kissé provokatív megjegyzését. És tulajdonképpen egyet is értett vele. Valóban remek szórakozás lenne egy ilyen incidens, de valószínűleg a közeljövőnkben ez még nem fog megvalósulni, hogy bejelenthetik a kapcsolatukat. De azért elraktározta ezt a kis részletet, hogyha az alkalom úgy adódik, ez egy igen szórakoztató módja lenne a kapcsolatuk nyilvánosságra hozásának.

- Te leszel az egyetlen. De azzal a feltétellel, hogy szakítasz Miss Weasley-vel. És a kizárólagosság kölcsönös. Senki nem érinthet ezentúl, csakis én.

- Meg sem fordult más a fejemben. Csak a tied vagyok. Ginny pedig nem lesz probléma.

- Azért legyél vele kíméletes.

- Nem szándékoztam megbántani.

- Akkor jó.

A Bájitalok mestere azonnal látta a fiatal Griffendéles arcvonásain a kétséggel vegyes meglepetést, ahogy ezek a mondatok elhagyták a száját. Sejtett mi áll a fiú értetlenségének hátterében, de azért a biztonság kedvéért rá akart kérdezni a dologra.

- Mi az?

- Csak furcsállom, hogy ennyire aggódsz a barátnőm lelki békéje miatt.

Harry tökéletesen érezte, ahogy az idősebb izmai megfeszültek alatta abban a pillanatban amikor kiejtette a száján azt, hogy Ginny a barátnője. Nem egészen tudta eldönteni, hogy a férfi vajon érzékelte-e ezt a reakciót, vagy csak ösztönösen reagált így a szavaira, de mindenesetre gondosan feljegyezte magának a későbbiekre nézve, hogy ne nagyon emlegesse Ginnyt abban a „barátnő”, vagyis a „volt barátnő” státuszban, mert láthatóan feszélyezi az idősebbet.

- Egyrészt egy szakítás sosem kellemes, és Miss Weasly nem ártott nekem, nem akarok neki rosszat. Másrészről pedig tulajdonképp neki köszönhetem azt, hogy most itt vagy. És mivel igen furcsa beszélgetés lenne ezt neki megköszönni, inkább így fejezem ki a hálámat. Harmadrészt viszont nem is volna tanácsos magadra haragítani, tekintve, hogy a viszonyunk nem éppen…

- Legális?

- Konvencionálisat akartam mondani, de ez is egy igen találó kifejezés.

- Ginny nagyon rendes, nem lesz baj. És nem is szándékozom elmondani neki a szakítás valódi indokát.

- Engem.

- Pontosan.

- Nagyon helyes, látom érted a lényeget.

- Persze. Én is jól tudom, hogy nem verhetjük ezt nagy dobra, és hidd el, én vagyok a legutolsó, aki bármiből is felhajtást akarna csinálni, pláne a magánéletemből. Eszem ágában sincsen kiteregetni semmit az életemből, soha többé. Bőven elég volt belőle egy életre.

Perselus azonnal érezte, hogy ez egy érzékeny téma a kölyöknél, és amint a nyilvánosság gondolata szóbakeült, azonnal bezárkózó és védekező magatartást vett fel. Karjait óvón összefűzte a mellkasa előtt, vállait pedig felhúzta, mintha csak vissza akarna bújni a csigaházába, hogy ne zaklassák tovább. Ezt a fajta ellenszenvet a nyilvánossággal kapcsolatban tökéletesen meg tudta érteni, hiszen az Aranyfiú élete már egészen kicsi kora óta a reflektorfényben zajlott és soha nem volt egy olyan történés sem az életében, amit ne hozott volna le minden egyes lap címoldalon, hatalmas betűkkel, gyakorlatilag szenzációként kezelve. És ami a legszomorúbb, hogy az embereket annál jobban érdekelte, minél bizalmasabb, minél zaftosabb volt a téma. Így Harrynek gyakorlatilag sosem volt semmilyen magánélete. A háború előtt és megdöbbentő módon utána még inkább megnőtt az érdeklődés a Griffendéles életének minden részlete iránt. A háborút követően hónapokig gyakorlatilag üldözték őt a fotósok és a különböző szennylapok újságírónak csúfolt hiénai. Még a gondolattól is rosszul volt, hogy ez milyen érzés lehetett a kölyök számára. Ezért megpróbálta egy kicsit ennyhíteni a frusztrációját, és tenyereit óvatosan felvezette a hosszú márványszín combokra majd lágyan, nyitott tenyérrel simogatni kezdte őket, hogy a fiú egy kicsit ellazuljon újfent. Taktikája érezhetően célt ért, mert a Griffendéles egy megkönnyebbült és jóleső sóhajt hallatott.