Külcsíny [18+] - II. RÉSZ BEFEJEZVE!

I./9. Meztelen felismerések (18+)

A varázsvilág kis megmentője hamar rádöbbent arra a zavarba ejtő tényre, miszerint Bájitaltan tanára bizonyára minden helyzetben képes igazán önmaga lenni. És ez alól a szex sem képez kivételt. A férfi most is, mint mindig, - legalábbis a hat és fél év alatt, amióta ismeri - határozott volt, erős és kőkemény. És Harry Potter ennél jobbat el sem tudott volna képzelni. Kifejezetten hálás volt, amiért a másik ennyire domináns és... nos, profi volt. A férfi maradéktalanul betartani látszott az ígéretét, miszerint legalább egyszer még megmártózhat az orgazmus mámorító, hófehér gyönyörében. A mód ugyanis ahogyan a férfi mozgott benne, leírhatatlan, eddig még sosem tapasztalt érzéseket generált a testében és a lelkében egyaránt. Tanára minden egyes mozdulata tökéletesen megkomponált volt, és a lehető legnagyobb hatást váltotta ki belőle, amit csak el tudott képzelni. Tulajdonképpen Harry még sosem gondolkodott el igazán azon, hogy vajon milyen lehet egy férfival az együttlét, - hiszen miért is tette volna - de az események alakulása határozottan felülmúlta a csekély elképzeléseit a témáról.
Teljes egészében érezte a férfi vastag hím tagjának minden egyes négyzetcentiméterét, ahogyan újra és újra elmerülve benne kitölti őt, megingathatatlan pontossággal eltalálva a gyönyör pontját. Egészen szokatlan érzésnek bizonyult az, hogy valaki ily módon a részévé válik, de mégis valahogy... teljesnek és forrónak érezte magát tőle. Ám ez olyan fajta forróság volt, amit ezidáig még soha nem élt át... mintha az eddigi szexuális élményei egy teljesen másik idősíkban, vagy valóságban történtek volna. Minden lökést után csillagok ugráltak a szeme előtt és alhasában egyre inkább megformálódni látszott egy vad, zabolátlan érzelemgombóc, aminek a jelenlétéről igyekezett tudomást sem venni. Nem akart mást, csak megélni a pillanatot, teljes lényével jelen lenni és kiélvezni Tanára nem mindennapi kényeztetését. Szerette volna elraktározni sejtjeiben a másik testének melegét, a bőrének illatát. A kellemesen feszítő bizsergést a saját testében. A férfi vesszejének mámorító érzését, amely úgy illet beléje, mint kulcs a zárjába. Örökre meg akarta menteni a valóság ezen kis szeletét, hogy majd bármikor, amikor fel akarja idézni, újra átélhesse.
Harry soha nem gondolta volna, hogy a szex ilyen is lehet. Ennyire intim. Ami persze így elsőre nevetségesnek hangzik, hiszen mi lehetne intimebb egy szexuális kontaktusnál, de soha nem tapasztalt még ekkora kompatibilitást senkivel se. Testi és lelki értelemben is. Nem mintha annyira nagy tapasztalat állna mögötte ilyen téren, de azért túl volt már egy két kísérletezésen. És valahol talán ez volt az, ami miatt annyira különlegesnek érezte azt, ami éppen történik. Nem igazán tudta eldönteni, hogy ez az érzés inkább köszönhető annak, hogy végre a megfelelő nemű személlyel van együtt, vagy magának Pitonnak. De sejtése szerint a helyes válasz a kérdésre: mind kettő egyszerre. Azt gyanította, hogyha más valakivel lenne most ebben a helyzetben, nem biztos, hogy ennyire odáig lenne a történtek alakulásától. Sőt, ami a legvalószínűbb, hogy el se jutottak volna eddig a pontig senki mással. És most nem csak arról volt szó, hogy Tanára kétségtelenül jó fizikummal és nagy tapasztalattal rendelkezett, és pillanatok alatt vette le a lábáról. Hanem arról a fajta figyelemről, és a nyers erő mögött megbújó, meglepő gyengédségről, ami számára teljesen újszerű volt. Ezek a feléje tanúsított szokatlan bensőséges gesztusok még a konkrét fizikai érintkezés él is nagyobb lázba hozták.
A teste olyan módon égett, amely szinte már fájdalmas volt és csontjai is kocsonyává látszottak olvadni. Ez kétségtelen volt. De emellett a lelkében is elindult valami olyan, amit eddig még nem volt példa. És talán ez lehet az, ami eddig oly nagyon hiányzott neki. Amit senkinél se talált meg, bárhogyan is kereste. Ez az az érzés, amiért eddig sóvárgott és azt hitte, hogy neki sosem adatik majd meg. Amiért mindenki annyira szereti a szexet. Vágyottnak érezte magát. Azt érezte, hogy valakinek ő kell. Ő, Harry Potter. Harry Potter, az egyszerű fiú, és nem a varázsvilág megmentője. Nem a hős. Nem a fiú, aki túlélte. Csak ő maga, minden sallang nélkül. És amint ez a gondolat tudatosult a mámor élénk lila körében úszó agya számára, Harry Potter, a varázsvilág megmentője megesküdött magának, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, amikor ez megtörténik. Még valószínűsíthetően közel sincsen vége a játéknak, ő mégis már most eldöntötte, hogy többet akar kapni a másikból. Annyit amennyit csak lehet és úgy ahogy csak lehet. A mód és az ár már nem számít.