Külcsíny [18+] - II. RÉSZ BEFEJEZVE!

II./2. Tökéletes párosítás (18+)

Harry Potter a tőle telhető legnagyobb odafigyeléssel és precizitással végezte el az utolsó simításokat az újjonan kapott öltözékén. A férfi érzéke lenyűgözte, már ami a ruhaválasztást illeti. Soha nem gondolta volna, hogy a férfinak ilyen tökéletesen pontos szemmértéke van. Na meg ilyen kiváló ízlése. Ugyanis a számára kiválasztott ruhadarabok mindegyike hibátlanul az ő mérete volt, és mindenhol tökéletesen illett rá. A mardekárzöld selyemszoknya magassága hangsúlyossá és meglepően karcsúvá varázsolta derekát, míg combjaiból alig egy arasznyit takart el, ezáltal a lehető leghosszabbnak mutatva lábait. A necc harisnya és a csillogó harisnyatartó is tökéletesen feszültek combjain, a magassarkú pedig még egy bélelő bűbájjal is el volt látva, a minél kényelmesebb viselet érdekében. A fiú pedig igazán értékelte ezt az apró kedvességet a férfitől. Ám a kedvence az új egyenruhájában, az a kígyó medálos bőr choker volt, ami talán el leheletnyit szorosabban feszült a nyakán a kényelmes kategóriánál, de valahogy nem igazán bánta... kissé úgy érezte magát tőle, mintha meg lenne jelölve. Mintha a Bájitalok mestere ezzel egyfajta ígéretet tett volna neki, mintha kisajátította volna. És Harry merte remélni, hogy ez így is van.

Az öltözködést befejezve, megszemlélte magát az asztalon hagyott, kisebb méretű tükörben... és a látványtól lassacskán halvány pír kúszott végig az orcáin, még ártatlanabbá téve megjelenését. Nem gondolta volna soha, hogy ő valaha is szépnek, vagy akár kívánatosnak fogja találni saját magát. Noha kívülről nem feltétlenül látszott, de mindig is önértékelési problémákkal küzdött, pláne, ami a megjelenését illeti... és úgy sejtette, ez talán már soha nem fog megszűnni nála. Túl sokszor érezte magát koloncnak, túl sokszor éreztették vele hogy ő semmirekellő, elfajzott, ronda és hasztalan. Hogy nem ér semmit, és nem érdemli meg mások szeretetét. És még akkor is, amikor a Roxfortba került, akkor sem ő számított soha, nem Harry, hanem a Fiú Aki Túlélte. Soha nem érte, magáért rajongtak igazán, hanem a hírnevéért és az őt övező próféciáért.

De most először életében azt érezte, azt gondolta saját magáról, hogy szép. Hogy igazán kívánatosan néz ki. Hogy kell valakinek. Ő, Harry. És ettől borzongás futott végig a testén. Valahogy úgy sejtette, hogy ennek kevés köze van a lányos viseletéhez, inkább ahhoz, amiért viselte ezeket a ruhadarabokat. Aki miatt viselte. Már minden porcikája remegett a várakozástól, hogy láthassa végre Professzorát.

Lassan körbesétált a szobában, hátha a férfi hallja majd a cipősarkak kopogását, finom jelzést adva ezzel a másiknak, hogy elkészült. És várja őt... nagyon. A fiatal Griffendéles olyan, számára ismeretlen feszítést tapasztalt a mellkasában amit még soha eddig. Úgy érezte, hogy alig kap levegőt, és a remegését egyszerűen képtelen volt irányítani. Tudta, hogy izgul, ez nyilvánvaló volt, de volt még ebben az érzésben más is. Valami olyan, amire még nem tudja a megfelelő kifejezést. Ám amikor a harmadik hangos kör után sem hallott semmi neszt, egy nyikkanást se a környezetéből, csak a kandallóban ropogó tűz kellemesen megnyugtató dallamát, úgy döntött, hogy felhagy az izgatott járkálással meg topogással, mert csak az őrületbe fogja kergetni magát. Valószínű, hogy a férfi okkal nincs még a szobában... hogy készül valamire. És a fiatal Griffendéles biztos volt benne, hogy jönni fog. És ő türelmesen kivárja, hiszen tudta, bármit is tervez a másik, minden várakozást meg fog majd érni... Lassan odasétált a kandalló elé terített különböző állatszőr szőnyegekre és csendesen térdére ereszkedve kényelembe helyezte magát a puha anyagon, háttal a kandallónak, a kanapé felé fordulva. A sarkán ülve, mardekárzöld szoknyáját gondosan elrendezgette maga körül, miközben élvezte a kandallóban ropogó tűz jótékony melegét a hátán. A pince volt a kastély leghidegebb része, és talán a férfi lakrésze még inkább jegesnek tűnt számára. És mivel felső részt nem kapott öltözékéhez, - ahogy fehérneműt sem - meztelen felsőteste már igencsak kezdett kihűlni a pince fagyos levegőjétől...