Külcsíny [18+] - II. RÉSZ BEFEJEZVE!

I./10. Instabil talajok (18+)

Amint immáron új pozíciójukban a férfi újra belé hatolt, Harry érezte, hogy eljött a vég. Valahogy attól, hogy látta közben a másikat, még intenzívebbé vált az eddig se éppen felejthető élmény. De ettől az aprócska változtatásból még inkább tudatosult benne, hogy valóban megtörténik vele mindez. Végig az este folyamán, mióta csak felült a férfi asztalára, úgy érezte, mintha egy hatalmas, végeláthatatlan létrán mászna egyre feljebb és feljebb, miközben fogalma sincsen, hogy hova is vezet az útja. És ezzel a pozícióváltással pedig rögtön átugrott vagy tíz fokot azon a bizonyos képzeletbeli létrán. Ráadásul Tanára továbbra is olyan pontos és fegyelmezett tempót diktált, hogy kezdett a tűréshatára szélére kerülni, és feladni a küzdelmet a beteljesülés késleltetésére. Ám nem ő volt az egyetlen aki feladni látszott a harcot. A robusztus és meglehetősen stabilnak látszó mahagóni asztal ugyanis minden egyes lökésnél egyre jobban és jobban nyikorgott alattuk. Harry kezdett komolyan tartani attól, hogy a masszív bútordarab ténylegesen beadja a kulcsot, és a menet végére a pince jéghideg kőpadlóján kötnek ki. Ami meglehetősen emlékezetes lenne ugyan, de nem feltétlen célszerű, tekintve, hogy ez a férfi munka asztala, amit nap mint nap használ az óráin. És lehet nem volna okos ötlet szétrombolni. A fiú így is meg volt győződve róla, hogy soha többé nem fog tudni a bájital teremben úgy létezni és ránézni a férfi asztalra amin most éppen fekszik, hogy el ne pirulna a látványtól is. Ezen pedig nem segítene egy asztal összetörős élmény. Habár, arról a részről mégis csak csábító volt a gondolat, hogy talán egy ilyen után még Tanára is zavarban lenne a saját asztala látványától. Ami igazán szórakoztató és bűnösen kielégítő gondolatnak tűnt. Mit meg nem adott volna azért, ha láthatna Pitont elpirulni az órája kellős közepén, csak azért, mert az asztalról eszébe jutott mindaz, amit éppen művelnek. Harry nem tudta megállni, és halkan kuncogni ne kezdjen a szeme előtt lepergő, csábító vizualizációk hatására. És ezen tettének nem is maradt el a hatása. Amint a férfi meghallotta a nevetését, azonnal lassított a csípőmozdulatain, kérdőn ráemelte éjfekete tekintetét, majd játékos hangon megszólalt.

- Megtudhatnám mit talál ennyire szórakoztatónak Miss Potter?

- Az asztal Uram. Kezdi feladni.

A Bájitalok mesterének el kellett ismernie, hogy bizony kénytelen igazat adni a Griffendéles észrevételének. Ha így folytatják akkor bizony egy hosszadalmas javítási folyamatot végezhet majd el, mert az asztal panaszos nyikorgása valóban nem enged sok jóra következtetni, és kilátásba helyez némi problémát. Talán nem volna éppen szerencsés lerombolni az íróasztalát amit nap mint nap használ az óráin. Józan esze egyértelműen kiállt a gondolat mellett, miszerint abba kellene hagyniuk az ártatlan bútordarab kegyetlen abúzusát. De agyának egy pajzán, kicsit sem racionális része, eljátszott annak a lehetőségével, hogy még felejthetetlenebbé tegye a maga és diákja számára is ezt az estét. Igazán szívesen látta volna ugyanis a szemtelen kölyök arcát az óráján, amint a darabokban lévő, földre rogyott asztalt szemléli. Ez határozottan nagyobb izgalommal töltötte el mint az illendő lett volna. De mégis, valahogy sikerült uralkodnia magán és meggyőzni agyát arról, hogy egy ilyen művelet talán túlságosan kockázatos lenne. Még neki is. De már nem volt mit tennie, felébredt benne a játék gondolata. És a mai este után már igen nehezen volt képes türtőztetni magát, így arra a döntésre jutott, hogy az asztal tönkretétele nélkül ugyan, de kicsit meg fogja kínozni a kölyköt. A nap folyamán már másodszor. És ezt is legalább annyira élvezetessé teszi, mint az igen hosszúra nyúlt előjátékukat. A terv szinte másodpercek alatt meg is született elméjében és nem tudta megállni, hogy ajkai ne rendeződjenek egy elégedett, ravasz vigyorba. Határozottan ez élete legjobb estélye, és a java még csak most jön. Az újabb játszma gondolatára vére újra, eddig talán még számára is ismeretlen módon kezdett izzani, és rögtön neki is látott a terve megvalósításának. És szinte azonnal gyönyörködhetett is az eredményében.