Külcsíny [18+] - II. RÉSZ BEFEJEZVE!

II./8. Félreérthetetlen gesztusok (18+)

Amikor már a légzése nagyjából visszaállt a normálisnak mondható tempóra, és a szíve sem fenyegetett azzal, hogy ilyen fiatalon máris beadja az unalmast, Harry elégedetten sóhajtott egyet. Az elmúlt alig öt perc volt élete legélvezetesebb öt perce... egyszerűen... kurvára tökéletes volt. Pontosan azt kapta, amit akart, pontosan úgy, ahogy akarta. És tudta, vagy legalábbis remélte, hogy még ennél is többet kaphat majd. De ez örökre emlékezetes marad, abban teljesen biztos volt. Igyekezett elraktározni magában ennek a nem mindennapi élménynek minden egyes mozzanatát, hogy majd a későbbiekben akármikor a lehető legpontosabban tudja felidézni. Közben pedig azon töprengett, hogy vajon miként kelhet fel az asztalról úgy, hogy az ne egy újszülött zsiráfborjú eleganciájával érjen fel, és megőrizze legalább egy csepp önbecsülését és némi tartását is. Bár, ha jobban belegondolt, már igazán mindegy volt. Elvégre itt feküdt egy szál szoknyában és combfixben annak a férfinek a lábai előtt, aki éppen most okozta neki élete legmámorítóbb élményét.

És aki történetesen a Professzora volt.

Picsába az önbecsüléssel.

A Griffendéles úgy gondolta, hogy tulajdonképpen még imponálhat is a másiknak, ha a segítségét kéri. Úgy sem lesz más választása, mert az orgazmus utóhatásaként még így, pár perc elteltével is harmatgyengének érezte magát és nem merte volna megkockáztatni, hogy egyedül tápászkodjon fel. Ezért hát óvatosan megfordult és a hátára feküd, majd a tőle telhető legbájosabb módon felpillantott a felette állóra. Ekkor konstatálta, hogy amíg ő kábultan, kéjmámorban úszva pihegett, Piton az ezalatt elmúlt pár percben mozdulatlanul, egyhelyben állt, és csak nézte őt. És Harryt meglepte az, hogy mindezt milyen gyengédséggel és áhítattal tette. Majdnem el is pirult - ha ugyan lett volna még hova - attól a módtól, ahogy az idősebb most rá nézett. Értékesnek érezte magát, egy különleges, nagy becsben tartott drágakőnek és ami még őt magát is meglepte: gyönyörűnek. Soha, senki nem nézett még így rá. Pedig kapott már sok rajongótól csodáló, és néha - néha még szerelmes vagy vágyódó tekintetet is.

De ilyet még soha.

Nem is egészen tudta megállapítani, milyen érzelmek kavarognak abban a végtelenül sötét tekintetben, csak azt tudta biztosan, hogy különlegesek. És hogy ő ettől elképesztően érzi magát... mintha egy hatalmas lufi akarná szétfeszíteni belülről a mellkasát. Ráadásul nagyon úgy tűnt, hogy Piton valahogy szavak nélkül is megérti. Ugyanis még mielőtt bármi módon jelezhetett volna a férfinak, hogy a segítségét kérje a felkelésben, a Professzora előhúzta a bal nadrágzsebéből a pálcáját majd egy tisztító és frissítő varázst végzett el rajta. Ezt követően pedig lehajolt, és óvatosan felsegítette a padlóról, gyengésen de mégis határozottan talpra állítva őt.

És ami ezek után történt, azt Harry a legvadabb álmaiban sem tudta volna soha elképzelni. Pedig igazán nem gondolt úgy magára - pláne az elmúlt hét után - hogy szegényes fantáziával rendelkezne. De mint sokadszor volt kénytelen megállapítani, hogy Piton bizony a meglepetések embere. És jócskán túltesz a kreativitása a megszokott szinteken. Vagy épp azon a szinten amit ő maga képes lett volna prezentálni.

Ugyanis amint megfelelően stabilnak érezte magát ahhoz hogy megálljon a lábain, és a férfi ezt érzékelte, azonnal elengedte őt, és habozás nélkül térdre ereszkedett előtte. Majd a másik zsebéből előhúzta az előzőleg már igencsak használatba vett vörös csipke bugyit, és óvatosan először az egyik, majd a másik lábát felemelve és átbújtatva rajta, meglepő óvatossággal ráadta a nem mindennapi ruhadarabot. Az Aranyfiú pedig ezen művelet közben tökéletesen érezte, ahogy a csipke anyaga csiklandozza a combjait és ahogy a mostanra kissé hideg sperma nedves nyomot hagy rajtuk, miközben a férfi egyre feljebb és feljebb ügyeskedte rajta a fehérneműt. Megborzongott, amint a nedves és ragacsos anyag körbeölelte a fenekét és egy halk cuppanással rátapadt a bőrére. Valahogyan ez egész furcsa módon volt intim. És erotikus. Sosem hitte volna, hogy egyszer hagyni fogja - sőt élvezni is - hogy valaki ilyen nyíltan a birtoklását, majdhogynem tulajdonjogát fejezze ki felette. Mert ez a gesztus egyértelműen az volt... Különös módon ettől egészen bizseregni kezdett, úgy, ahogy eddig még soha. Nem is igazán izgatottságnak, hanem egyfajta meghatározhatatlan, belső remegésnek írta volna le az érzést, ami elöntötte. De mindeközben meg is nyugodott. Vagy legalábbis elégedettséggel töltötte el a helyzet... mert a férfi éppen az előbb adta félreérthetetlenül tudtára, hogy ő innentől kezdve csakis hozzá tartozik.