Külcsíny [18+] - II. RÉSZ BEFEJEZVE!

I./7. Frusztráló helyzetek (18+)

A Bájitalok mestere óvatosan talpra állította a fiatalabbikat és gyengéden mégis határozottan az asztal széle felé irányította, jelezve neki, hogy helyezkedjen kényelembe a bútordarabon.

Harry eszét teljesen elvette az események alakulása, és már nem tudott semmi másra fókuszálni, csak arra, hogy minél hamarabb magában érezhesse a másikat. Követve tanára szelíd utasításait, amennyire csak tudott az asztalhoz támaszkodott, majd akaraterejének és józan eszének utolsó morzsáit összeszedve, elkezdte kikapcsolni szürke szoknyájának pici fekete gombjait. Jobb szerette volna minél előbb biztonságban tudni a kölcsönbe kapott ruhadarabot, mert meggyőződése szerint minél tovább van rajta annál kevésbé tudja majd garantálni az épségét. És szerette volna olyan formában visszajuttatni a tulajdonosának, ahogyan kapta, már csak a kérdések elkerülése végett is. Ez pedig roppant nehéz lesz, ha nem szabadul meg tőle záros határidőn belül és teszi el valami biztonságos helyre, ahol még véletlenül se érheti semmiféle baleset. Ám elképzelései a szoknya jövőjét illetően, hamar csúfos kudarcba fulladtak.

- Nem! Ne vedd le! Így akarlak megdugni.

A fiú jól tudta, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet. Finoman szólva se, és ebből még totális katasztrófa is lehet, hogyha engedelmeskedik a férfinak. Mégis nem tudott mást érezni, mint a testében szétáradó, kéjes örömöt. Az, hogy az idősebbiket ennyire beindította az öltözéke, megelégedettséggel töltötte el és szokatlan hatalom érzetet adott. Rendkívüli módon imponált neki, hogy Piton ennyire nyílt volt vele, és ilyen szinten elvesztette a kontrollját. Hogy ennyire egyértelműen tudtára adta, mennyire izgatja a látványa. Úgy sejtette, hogy kevesen képesek nyílt reakciókat kiváltani a mindig zord és kifürkészhetetlen férfiről. De ennek ellenére is, még mindig úgy gondolta, hogy a szoknyát magán tartani hiba lenne, de mégis képtelen volt hangot adni aggodalmának, pláne azután, miután megérezte Professzora hosszú, vékony ujjait a combjai közé siklani, majd a fenekére vándorolni. A férfi érintése lágy volt, és leginkább kíváncsi. Megmerte kockáztatni, hogy talán még soha senki sem ért hozzá ilyen módon. Ilyen egyértelmű gyengédséggel, mégis ilyen határozottan... amint a férfi a szoknyája alá nyúlt, pontosan tudta, hogy mit keres, mi a célja. És amint az idősebb elérte célját, jólesően felnyögött. Tanára hatalmas tenyerei határozottan masszírozni kezdték a finom szövésű csipkével fedett fenekét, miközben megérezte partnere melengető leheletét a fülei mellett.

- Ez valóban csipke bugyi.

Perselus jóformán még magához sem tudott térni a kábulatból amit a fiú szája okozott, és máris egyik csapdából esik a másikba. A tudat, miszerint a kölyök valóban képes volt női alsóneműt felvenni, megmagyarázhatatlanul felpezsdítette az így sem éppen hideg vérét. Úgy látszik, még mindig van mit tanulnia a saját vágyaival kapcsolatban is, és ehhez a fiú határozottan több mint megfelelő partnernek tűnt. Így hát neki is látott a további kutatások elvégzésének.
A Griffendéles feneke tökéletesen kerek volt az ujjai alatt... meggyőződése volt, hogy körzővel sem lehetne szebbet rajzolni. Ráadásul úgy illett a tenyerébe mintha csak oda lenne teremtve. A csipke alsónemű finom anyaga pedig már csak a hab volt a tortán. Rendkívüli módon izgatónak élte meg ezt az egészet, és elhatározta, hogy felejthetetlen élményé teszi ezt az alkalmat, mind a maga, mind a kölyök számára. És már meg is volt a tökéletes terve ennek elérésére.

- Mondtam. Részletek.

Sóhajtotta Harry. Mindig is úgy vélte, hogy a férfi kivételesen egyedi hangszínnel rendelkezik, ám azt soha nem gondolta volna, hogy egyszer ez a hang lesz az, ami remegést fog kiváltani minden porcikájából. Pedig most határozottan ez történt. Térdei gyakorlatilag alig bírták megtartani a súlyát, és igen hálás volt a hatalmas mahagóni asztalnak, hogy biztos támaszként szolgált. Mert különben már régen a földön heverne egy nyöszörgő, vággyal teli kupacként.
A frusztrációja már kezdett elviselhetetlenül magas szintekre emelkedni. Egyre kevésbé bírta kontrollálni magát és ennek még igen szerencsétlen következményei is lehetnek. Így is éppen eléggé kiszolgáltatta már magát, de mégsem bírta megállni, hogy ne dörgölőzzön a férfihoz amennyire csak tud. El se bírta képzelni, hogy tanárának honnan a Merlin szakállából van még akaratereje így játszadozni vele. Nem mintha nem élvezte volna... óh, dehogyis nem. Viszont már borzasztóan szeretett volna többet kapni a másikból holmi simogatásoknál, és lassan elérkezett arra a pontra, hogy sikítógörcsöt kap, ha nem érezheti magában másodpercek múlva a férfi farkát. Már képtelen volt fékezni vágyát, ami egy igen csak felháborodott kérdés formájában ki is tört belőle.

- Megdugsz még ma, vagy mi lesz már?

Ennek a kétségbeesett és mégis végletekig felháborodott kérdésnek a hallatán a Bájitalok mesterének arcán egy széles, farkasvigyor jelent meg. Igazán simogatta az egóját az a mértékű vágyakozás amit a fiatalabbik felé tanúsított. Amikor kiadta a fiúnak a korrepetálási időpontot, álmaiban sem gondolta volna, hogy ennyire jól fog szórakozni. Már nagyon ráfért egy kis kikapcsolódás... és Merlinre.... A fiú túlságosan megkönnyítette számára az egészet. Nem is emlékszik, hogy mikor volt olyan, hogy a vadászösztöne és birtoklása vágya ennyire élénkek lettek volna. Hogy egyszerűen csak ennyire élőnek érezte volna magát bárkitől is. Ám az intim. helyzet ide vagy oda, a tiszteletlenséget nem hagyhatta figyelmen. kívül. Így megrovás gyanánt egy kellően csípős taszít adott a kölyök tökéletes fenekére.

- Türelem Potter... sose volt az erőssége. Mellesleg mióta is tegeződünk?

Harry nem tudta eldönteni, hogy felháborodjon vagy felnevessen... végülis, Tanára éppen arra készült, hogy az eszméletlenségig kefélje, miközben azon rugózik, hogy nem adott engedélyt a tegeződésre... ez annyira nagyon... Pitonos volt.

- Sajnálom URAM. Megdugna végre?

A Griffendéles el sem hitte, hogy ezek a mondatok valóban az ő száját hagyták el, ráadásul Perselus Pitonnak címezve. De meg kellett hagyni, volt ebben valami bűnösen pikáns. Ez az egész, ami most történik valami olyasmi, ami sejtése szerint örökre változást hoz majd a kapcsolatukba.

- Elfelejtett valamit Miss.Potter.

Harry néhány másodpercig elgondolkodott, hogy vajon most éppen mi zavarhatja a másikat... és mi a fészkes fenéért nem képes már végre megtenni azt, amire jele pillanatban mindketten a legjobban vágynak. Elképzelése sem volt, hogy Pironnak honnan van még ehhez ereje. Neki az agya mostanra már csupán egy használhatatlan szürke masszává változott, így eltartott egy darabig mire rájött a megoldásra. Majd szinte lihegve szólalt meg.

- Kérem Uram.

- Ha ilyen szépen kéri Miss.Potter... igazán nem tagadhatom meg magától.

Kedves Olvasóim!

Nagy valószínűséggel ezt a rörténetet a wattpad törölni fogja, irányelv sértés miatt.
(Öncélú szexuális tartalom)
Ezért arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a továbbiakban is, az vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: victoria.w.knight@gmail.com

Ha elkülditek nekem az email címeteket, akkor tudlak titeket értesíteni, hogy mikor lesz kész az írói oldalam. Illetve amíg ez nem történik meg, addig lehetséges, ilyen formában folytatom a storyt.

Üdv,
Victoria W. Knight