Külcsíny [18+] - II. RÉSZ BEFEJEZVE!

I./11. Kimondatlan ígéretek (18+)

Perselus Piton a frenetikus orgazmusa utóhatásaitól még kissé kábultan, de igencsak elégedetten sóhajtozva rogyott rá az alatta fekvő smaragdszemű Merlincsapására, aki ezt a mutatványát egy játékos kuncogással jutalmazta, majd a teljes ártatlanság látszatát keltve, finoman felkínálta a kék és a lila minden árnyalatában pompázó nyakát egy kis extra kényeztetés reményében. És terve be is jött, ugyanis a Bájitalok mestere több mint örömmel teljesítette ezt a kimondatlan kérést. Ajkait ezúttal lehelet finoman tapasztotta rá partnere nyakára és gyengéd kis puszikkal kezdte ingerelni a megviselt bőrfelületet, miközben megcsodálta pár órával ezelőtt végzett munkájának egyre szembetűnőbb eredményét. Eszméletlenül élvezte magát a tudatot is, hogy a kölyök ennyire odáig meg vissza van az este eseményeit illetően. A srác nem heteró, ebben annyira biztos volt, mint soha semmiben, és még veritaszérumot is ivott volna rá, ha kell. Ahogy nyögött és sikongatott alatta az vadító volt. Igazán szívesen élvezné ezt a látványt többször is. Úgy annyiszor amennyiszer csak lehet. Soha nem volt még ilyen szenvedélyes partnere, és már ráébredt arra zavarbaejtő tényre, hogy bizony nem fog tudni erről lemondani egyhamar. És reményei szerint nem is fog kelleni megpróbálnia... A fiú szája és teste, a szemtelenül izzó fiatalsága olyan volt számára, mint a legerősebb drog. És ő talán máris függő lett. Mindenesetre megesküdött magának, hogy ennek lesz ismétlése, ha rászakad az egész rohadt iskola, akkor is.

Harry a menet végére teleélvezte a kölcsön bugyit és a szoknyát is, ráadásul szinte a felismerhetetlenségig össze is gyűrte. De mindez már egy cseppet sem érdekelte. Még életében nem érezte magát ennyire elégedetnek... sem ennyire kábultnak vagy gyengének. Egyszerűen kiszállt a testéből az erő, az izmai alig voltak működőképesek és minden végtagját olyan nehéznek érezte, mintha csak ólomsúlyok lettek volna rájuk aggatva. De határozottan ez volt élete eddigi legeslegjobb estéje. És nem az egyetlen, ebben biztos volt. Ez az este, a férfi érintései végre ráébresztették valami olyanra, amit eddig is sejtett, csak éppen nem volt mersze foglalkozni a dologgal. Mégpedig arra az immáron erősen nyilvánvaló tényre, hogy nem heteró. Ami persze nem probléma... a probléma ott kezdődött, hogy épp a barátnője szoknyájában és bugyijában feszítve döngette meg az eddigi leginkább utált tanára. Ez már határozottan lehet problémának nevezni. Pláne annak fényében, hogy a fiú nem bírta megállni, hogy gondolatai ne egyetlen egy kérdés körül forogjanak. Vajon a férfi benne lenne egy hosszútávú szeretői viszonyban? Nagyon szívesen viselne annyiszor szoknyát és csipke bugyit, amennyiszer csak a férfi óhajtja, ha ilyen jutalomban részesül. Mert az nem lehet, hogy ennyivel vége a dolognak. Hogy most összeszedi magát, letisztítja ruháit, majd mintha az egész meg se történt volna, felmegy a toronyba és többé nem beszélnek a férfivel erről az estéről. Vagy éppen az este megismétléséről. Harry tökéletesen tisztában volt vele, már azelőtt, mielőtt a Tanára ténylegesen magáévá tette volna, hogy ő ebből többet akar... és szándékozott betartani a magában tett elhatározást. Mert végre úgy érezte, hogy a jó helyen van, a jó személlyel. Hogy végre megkapta azt amire egész idáig annyira vágyott, és nem áll szándékában lemondani róla. Már csak egyetlen pici akadály állt közé, és a remélt jövőbeli boldogsága közé. Ez pedig nem más, mint maga a férfi. Valahogy tudtára kéne adnia, hogy kedvére lenne egy ismétlés valamikor. Bármikor. És tulajdonképpen nem is egy. De nem bírta elképzelni, hogy ezt mégis hogyan kéne kiviteleznie. Elvégre az talán nem lenne a legjobb megoldás, ha kerek perec közölné a másikkal, hogy ezentúl ilyen jellegű korrepetálást szeretne. Mindig. Vagy talán kitudja... ez estéből kiindulva, talán Professzora van annyira perverz és kalandvágyó, hogy belemenjen egy ilyen játékba. Csak valahogyan elő kéne vele hozakodnia.
Azonban miközben serényen törte a fejét a mondandója megfelelő megfogalmazásán, érzékelni kezdte, hogy Tanára felhagyott nyakénak ingerelésével, és lassan de biztosan ajakai a fülét vették célba. És mikor megérezte a csiklandozó, hűs leheletet azonnal jólesően megborzongott.