Út a csillagokig

7. rész- Forró éjjel Párizsban

Reggel a kórházban tértem magamhoz. Damiano az ágyam mellett ült, kezemet két keze közt fogta, melyre fejét hajtotta. Szabad kezemmel elkezdtem a haját simogatni,  mire felébredt.

- Szia.- suttogtam

- Szia- nézett rám, s szemébe könnyek gyűltek. - Ne haragudj rám kérlek.

- Ugyan ne beszélj már butaságokat. -válaszoltam.

- Tudod magamnak sem vallottam be az érzéseimet, nemhogy neked.

- Miről beszélsz Dam? - néztem rá meglepődötten.

- Azt hiszem belédszerettem, még Palermoban. - felelte

Akkor abban a pillanatban gyomrom teljesen összeszorult. Alig hittem el a szavakat amint az imént hallottam, de még mielőtt válaszolhattam volna, az orvos lépett be a szobába.

- Jó reggelt. Nos szerencsére nem több egy kis kimerülésnél. A labor eredmények is rendben vannak. Még a mai napot bent kellene tölteni megfigyelésen és holnap reggel már haza is mehet a kisasszony.

- Köszönjük doktor úr. - válaszoltam

Ez azt jelentette, hogy az esti koncerten nem lehettem ott. A szerencsém az volt, hogy a televízió közvetítette, így bizonyos fokig olyan volt mintha velük lennék. Damiano a délután folyamán ment el. Hogy ne legyek annyira egyedül, megkérte anyját, hogy amíg ő  oda van a koncerten, jöjjön be hozzám. Mrs. David fél hét körül érkezett.

- Szervusz kedvesem. Hogy érzed magad?

- Köszönöm, mostmár sokkal jobban.

- Kezdődik Damianoék koncertje, van kedved megnézni? - kérdezte.

- Persze. - válaszoltam, hisz már alig vártam.

- Be kell neked valljam, hogy a fiamék egyik koncertjén sem voltam eddig.

Ekkor kezdetét vette a koncert közveítése. Az estét a Zitti e Buoni- val nyitották meg. Majd szépen sorban következtek egymás után a számok. Mrs. David nem is sejtette, hogy fiának ilyen jó hangja van.  Nem sokkal a koncert vége előtt következett az egyik kedvenc számom tőlük. Ez nem volt más, mint a La paura del buio. Ennek a számnak a vége volt az amiért annyira imádtam Damiano hangját.  Az estét végül a Beggin című számmal zárták. Televízión keresztül nézve is hatalmas buli volt. El sem tudtam képzelni, milyen lehetett élőben. A közvetítés végével Mrs. David távozott, mert indult a gépe. A következő két hetem szabad volt, ugyan is Mr. és Mrs. David a szokásos nyári vakációjára ment. Még egy kis ideig néztem egy filmet, majd olyan éjfél tájt elnyomott az álom. Túl sokat nem tudtam aludni. Hajnali fél kettőre járt az idő, de Damiano még nem ért vissza a koncertről. Aggodalom fogott el. Még csak egy sms sem érkezett tőlük. Már világosodott odakint, de az idegességtől egy percet sem bírtam aludni. Vagy tízszer hívtam mindenkit, de senki nem vette fel a telefont. Majd olyan reggel 8 óra körül befutott Victoria.

- Jó reggelt. - köszönt lelkesen.

- Jobbat.- válaszoltam álmosan.

- Na indulhatunk? Vár Párizs.

- Persze. A többiek merre vannak? - kérdeztem

- Ők előrementek a reptérre, mi majd ott csatlakozunk hozzájuk.

- Értem. -mondtam kissé letörve.

Vic átnyújtott  egy szatyrot, melyben a valtóruhám hozta be. Amíg én felöltöztem és indulásra készen álltam, addig ő elkérte a zárójelentésem. Tíz percel később már egy taxiban ültünk és a reptérre tartottunk. Mikor megérkeztünk mindenki ott volt csak Damiano hiányzott. Próbáltam hívni, de telefonja ki volt kapcsolva. Mivel úgy voltam, hogy Párizsig mostmár biztosan nem érem el, kikapcsoltam a telefont és felszálltam a gépre. Ethan mellett kaptam helyet. Mögöttünk ült Vic és Thomas. Amint felszálltunk, nem kellett sok és eluralkodott rajtam az a fáradtság ami az éjszakai nemalvástól keletkezett. Ethan vállára hajtottam a fejem és a közel két órás út alatt meg sem mozdultam. A landolásra riadtam fel, mivel a pilóta úgy rakta le a gépet, hogy utána még úgy pattogott mint egy gumilabda.

- Ki tudtad pihenni magad valamennyire? - kérdezte Ethan.

- Fogjuk rá. - válaszoltam.

Miután túléltük a gumilabdás landolást, leszálltunk a gépről. Elég gyengének éreztem magam, így Ethan karjába karoltam, mielőtt összeesnék. Még mielőtt az újságírók és a reptéren várakozó rajongótábor észrevette volna, gyorsan elengedtem Ethan karját és az autó felé vettem az irányt. Gyorsan beültem és eldőltem a hátsó ülésen. Úgy éreztem forog velem a világ. Egy pillantást vetettem telefonomra, hátha üzent Damiano az út alatt. A várva várt sms pedig ott volt a telefonomon.

" Ne haragudj, hogy nem mentem eléd a kórházba. Kárpótlásul egy különleges estét terveztem csak kettőnknek Párizsban."

Nem tudtam mit érezzek abban a pillanatban. Egyrészt haragot éreztem amiért nem jelentkezett eddig. Másrészt örültem, hogy tudatta, hogy nincs baja. Nem sokkal később a többiek is megérkeztek az autóhoz és útnak indultunk. Párizs egyik legjobb szállodájában volt a szállásunk, ez nem volt más mint a Hotel Lutetia. Nagyjából egy 40 perces autózás után meg is érkeztünk. Az óra addigra este nyolcat mutatott. A recepción bejelentkeztünk, majd Victoria elkísért a szobámig, ami a szálloda legjobb szobája volt. Mikor beléptem az ajtón egy mesés látvány fogadott. Először azt hittem álmodom.Egy nagyon halvány lámpafény világította csak be a szobát. A földön rózsaszirmok hevertek egészen az erkélyig. Az erkélyen két főre volt megterítve, egy üveg pezsgő a legjobb féléből már be volt hűtve. Damiano az erkélyen nekem háttal állt és cigarettájának végén járt. Lassan és halkan sétáltam oda hozzá, majd megöleltem. Mire ő szembe fordult velem.

- Szia - súgta nyugtató hangon.

Mellkasába fúrtam fejem és mélyen beszívtam illatát. Párizs esti fényei öleltek körbe minket. Abban a pillanatban megszűnt körülöttem a tér és az idő. Csak mi ketten voltunk. Damiano pezsgőt töltött számunkra. Néhány elfogyasztott pohár után felálltam megfogtam kezét és magam után húztam a szobába. A következő pillanatban már azon kaptam magamat, hogy egy hosszú szenvedélyes csókon osztozom vele. Kezeivel derekamat fogta. Én szépen lassan elkezdtem ingét kigombolni.

- Nem sietünk egy kicsit?- kérdezte.

- ssshhhh. Ez most itt a tettek ideje.- válaszoltam, majd tovább csókoltam édes ajkait.

Egyre szenvedélyesebb csókcsatát vívtunk, s egyszer csak az ágyra döntött. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, másik keze már a belső combjaimon kúszott felfelé. Egész testemet átjárta az izgalom. Minden érintésébe beleborzongtam. Őrülten kívántam őt. Kezével egyre jobban haladt felfelé. Közben ajkai nyakamat csókolták és fokozatosan haladtak lejebb. A következő pillanatban a hátára fordítottam Damianot, majd gyengéden csípőjére helyezkedtem és lassú de ritmusos mozgásba kezdtem. Láttam rajta, hogy teljesen sikerült felhúznom. Két kezét a feje felé tettem és lefogtam. Tudta, hogy mostmár én irányítok és teljesen megadta magát nekem. Innentől kezdve átadtunk magunkat az éjszakai szenvedélynek és egymásnak. Azon az éjszakán háromszor repített el, egészen a csillagokig. Aznap éjjel szorosan karjaiba zárva aludtam el.