Út a csillagokig

2. rész - Vár Szicília

A hét további része nagyjából ugyan úgy telt mint az első napom. Talán kicsit nyugodtabban. Szerencsére a hétvégéimen nem kellett dolgoznom. Kivétel akkor amikor esetleg szóba jön egy üzleti út. Szombat reggel is a megszokott rutinom szerint ütöttem el az időt. . Kint ültem az erkélyen, kortyolgattam a kávémat,  gondolataim a koncert körül forogtak. Nem gondoltam volna, hogy Ethan egy bandában játszik. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Ethan keresett.

- Szia. Este számíthatunk rád a koncerten?

- Szia. Persze, mindenképpen ott leszek.- válaszoltam.

- Rendben, akkor smsben elküldöm a címet. Majd gyere hátra a művészbejáróhoz. Kimegyek eléd.

- Rendben.- mondtam, majd elköszöntünk egymástól.

Nem sokkal később megérkezett a címmel az sms is.  Még egy kis ideig kint ültem. Az idő nagyjából dél körül járhatott. Gondoltam felnézek kicsit a közösségi oldalakra. Nem sok kellett és már szembe is találtam magamat a következő cikkel: " Kiderült: mégsem fogyasztott semmilyen drogot az eurovíziós dalfesztivált megnyerő banda énekese. ", de időm nem volt, hogy elolvassam a cikket ugyanis újra megcsörrent a telefonom. Mrs. David keresett.

- Jó napot Mrs. David.- szóltam a telefonba.

- Szervusz Aria. Azért kereslek, mert a jövő hét elején el kell utazzak egy üzleti útra. Szeretnélek megkérni, hogy foglalj le három szobát egy hotelban, illetve átküldök néhány partnert emailben, kérlek szervezz le velük egy személyes találkozót. - mondta.

- Igen is asszonyom. Amint sikerült elintéznem mindent, azonnal jelzem ön felé. - válaszoltam.

- Köszönöm. További kellemes hétvégét neked, hétfőn találkozunk.

Azzal le is tette a telefont, én pedig rögtön az utazás szervezésébe kezdtem. Lefoglaltam a szobákat és végig hívtam a megadott partnereket. Amire mindent befejeztem az óra este hatot mutatott. Hirtelen kaptam észhez, hogy a koncert hét órakkor kezdődik. Gyorsan lezuhanyoztam, mejd felöltöztem. Sminkemet most sem vittem túlzásba, egy gyors, szolíd tusvonal, némi vörös rúzs. Hajamat a szokásos lófarokba kötöttem. Ami a ruhát illeti, választásom egy fekete, lábán szaggatott csőfarmerre és egy fekete toppra esett. Emellé magammal vittem bőrdzsekimet, ha netán hűvösre fordulna az idő. Fogtam egy taxit és hét óra előtt 3 perccel sikerült is megérkeznem az Ethannal egyeztetett helyre. A probléma az volt, hogy ő nem volt sehol. Aztán egyszer csak hallottam, hogy a koncert elkezdődött. Gondoltam magamban, hogy na megint jól elkéstem. Pedig nem jellemző rám. A koncert nagyjából egy órája tarthatott, mikor eleredt az eső, így jobbnak láttam azt, ha hazaindulok. Aztán egyszer csak egy ismerős hang szólt utánam.

- Hé aszisztens! -hallottam a hátam mögött.

Mikor visszafordultam, láttam, hogy nem más mint Damiano áll mögöttem.

- Van ám nevem is.- mordultam rá.

- Jólvan, jólvan. Hátrébb az agarakkal.- válaszolt.

- Ne haragudj. Elég rossz napom volt. -mondtam.- Aria vagyok.

- Igen tudom. Te vagy anyám új asszisztense. Van kedved bejönni a koncertre? Még van egy óra hátra belőle.

- Ha már úgy is itt vagyok...

Bezzeg a mondatot nem tudtam befejezni. Megragadta bal karom és behúzott a backstagebe és közölte a biztonsági őrrel, hogy vele vagyok. Nem kellett sok és máris jött a következő meglepetés számomra. Foggalmam sem volt, hogy ő a banda énekese. Aztán megláttam, hogy Ethan a doboknál ül, a másik ismerős Victoria volt, ő pedig basszusgitárral állt a színpad távolabb eső részén. Itt szinte teljesen lefagytam. Mire sikerült visszatérnem a valóságba, addigra a koncertnek vége lett. Még mindig meglepődött voltam, mikor a többiek lejöttek a színpadról.

-Aria. Jó újra látni. -Köszönt Vic.

-Szia, ide értél? - kérdezte Ethan.

- Bemutatkozom. Én Thomas vagyok. A többieket már ismered.

- Sziasztok.- válaszoltam.- Igen volt szerencsém találkozni velük.

- Te vagy Damiano anyukájának az új asszisztense igaz?- kérdezte Thomas.

- Igen. -feleltem.

Skacok mit szólnátok, ha a bulit otthon folytatnánk?- Vágott közbe Damiano.

Mindenki nagy egyetértéssel elfogadta a javaslatot.

- Dam, Aria is velünk tarthat? -kérdezte Victoria.

-Felőlem. -érkezett a válasz.

Nem telt bele egy óra, s már a Maneskin csapat otthonában folytattuk a bulit. Kiültünk a hatalmas kertbe, a medence mellett található grillezőhöz. Majd csevegésbe kezdtünk, pár üveg bor társaságában. Így ismertem meg akkor, a mostani barátaimat. Nagyjából mindenkiről mindent megtudtam pár óra alatt, ahogy ők is rólam. Victoriával és Ethannal szinte rögtön szoros barátságot kötöttem. Jó pár pohár bor lecsúszott a torkomon, mikor realizáltam, hogy az idő igen későre jár és haza kellene induljak. Elköszöntem a társaságtól és elindultam. Szerencsére nem laktam tőlük nagyon messze. Hajnali öt óra körül érhettem haza. Ledőltem a nappaliban a kanapéra és egészen hétfő reggelig fel sem ébredtem. Akkor is csak arra, hogy csöngetnek.

- Igen tessék - szóltam álmosan a kaputelefonba.

-Damiano vagyok. Anyám kérte, hogy vigyelek ki a reptérre.

- Gyere fel. 4. emelet, 2- es ajtó.- válaszoltam.

Majd azzal a lendülettel, futottam és néhány dolgot amit már előre kikészítettem, bedobáltam a bőröndömbe.  Gyorsan a fürdőbe rohantam és rekord idő alatt elkészültem. Már csak néhány dolog volt amit össze kellett rakjak az utazáshoz. Ekkor kinyílt a bejárati ajtó.

- Szia.- köszöntem.

- Jó reggelt. -szólt vissza.

- Öt perc és indulhatunk. - mondtam

A maradék dolgaimat gyorsan összekapkodtam, bedobtam a bőröndbe és gyorsan megágyaztam.

- Készen is vagyok. Indulhatunk. - mondtam.

Lesétáltunk a csigalépcsőn, majd beszálltunk az autóba és elindultunk a reptérre. Nagyjából fél óra telt el és már meg is érkeztünk. A bejáratnál már Mr. és Mrs David várt ránk.

- Jó reggelt kedvesem.- köszöntött az asszony.

- Jó reggelt. - köszöntem kissé álmosan még.

Elindultunk, hogy becsekkoljunk és nagyjából 15 perc elteltével már a gépen ültünk. S, hogy milyen a sors? A gépen pont Damiano mellett kaptam helyet. Igaz nem jól indult a barátságunk, de itt érkezett el az a pont, hogy ezen változtassunk.

- Úgy látszik üléstársak leszünk.- mondtam mosolyogva.

- Hát igen. -válaszolta.

Helyet foglaltunk egymás mellett és vártunk az indulásra. Az út alatt rengeteget beszélgettünk. Sok új dolgot tudtam meg, s mire megérkeztünk Szicíliába, szinte legjobb barátok lettünk.

- Este mit csinálsz?- kérdezte.

- Elvileg semmit. -válaszoltam.

- Akkor a hotel bárjánál találkozunk.

S mikor ezeket a szavakat kimondta, szinte megállt körülöttem az idő. Elvesztem barna szemei ragyogásában. Éreztem, hogy valami lángra gyúl bennem. Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen. De sajnos nem így történt. Mrs. David magához hivatott és alig hogy becsekkoltunk a hotelba, már útnak is indultunk a megbeszélt találkozók egyikére. Az egész nap szinte azzal telt, hogy találkozóról találkozóra jártunk. Este mikor visszaértünk a szállodába, nem kívántam mást csak egy meleg fürdőt és egy jó alvást. El is felejtettem, hogy mit beszéltünk meg Damianoval.