Út a csillagokig

6. rész - Prágai dráma

A hajnali nap meleg sugarai ébresztettek. A kellemes fény bejárta a szobát. Megvilágította Damiano arcát aki mellettem aludt. A lila takaró a derekáig ért.  Én pedig csak feküdtem az oldalamon és néztem. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Egyszer csak kinyitotta szemét és ajkai mosolyra húzódtak. Egyik kezével közelebb húzott magához, egészen addig míg homloka az enyémhez ért.

- Jó reggelt- súgta halkan, majd egy csókot nyomott homlokomra.

- Neked is jó reggelt. - feleltem.

Nem éreztem mást, csak nyugalmat, biztonságot és azt, hogy minden reggel így szeretnék ébredni. Bár azt hittem, hogy ezt a tökéletes pillanatot nem ronthatja el semmi, de mégsem így történt. A következő pillanatban Victoria és Ethan rontott a szobába.

- Szép jó reggeeel....- Akadt beléjük a szó, amint tudatosult bennük, hogy bizony nem egyedül vagyok.

- Jó reggelt nektek is skacok.- válaszolta lazán Damiano.

- Akkor mi most távozunk - mondta Ethan, kissé kínosan.

- Maradjatok nyugodtan - válaszolt Dam.

Azzal Damiano kimászott az ágyból, majd én is követtem. Már kevésbé volt kínos a helyzet, miután a többiek látták, hogy én tetőtől talpig ruhában vagyok. Megbeszéltük, hogy mindenki összekészül és a hallban találkozunk, kicsekkolunk és útnak indulunk a turné  következő helyszínre.  Egy gyors zuhany és ruhaváltás után, bepakoltam a dolgaimat és még egy pillantást vetettem az ágyra, mielőtt elhagytam a szobát. Arra az ágyra, ahol első közös esténket töltöttük. Majd elindultam a hallba. Talán csak pár perc volt az út odáig, de én mégis óráknak éreztem. Mikor megérkeztem a többiek már lent voltak. Bepakoltuk a táskákat és bőröndöket az autóba, elfoglaltuk a helyeket és útnak indultunk Prágába. Én újfent a leghatsó ülésen foglaltam helyet. Bedugtam füllhalgatómat és elindítottam a kedvenc számomat. Nem sokkal később érkezett egy sms Mrs. Davidtől.

" Kedves Aria. Az este folyamán érkezek Prágába. Meg kell látogatnom néhány ottani partneremet. Kérlek foglalj nekem szobát abban a szállodában, ahová Ti is érkeztek."

Egy gyors válasz üzenet után, Mrs. David kérésének eleget téve, lefoglaltam a szobát az Astoria Hotelben. Miután elintáztem a foglalást, visszatértem és engedtem, hogy a zene magával ragadjon. Csak bámultam kifelé az autó ablakán. A táj teljesen elmosódott szemeim előtt. Thomas esti szavai kavarogtak a fejemben és a gondolataim csak cikáztak,majd megannyi kérdést feltettem magamnak. Hol egyet értettem, hol ellenkeztem magammal és az érzéseimmel. Újra könnyek szöktek szemembe és én továbbra is csak bámúltam kifelé az ablakon . Victoria néha-néha hátra pillantott. Észre vettem ugyan az aggodalmat arckifejezésén, de nem törődtem vele. Ott és akkor nem törődtem a barátaimmal.

- Valami nincs rendben. - súgta Vic Ethannek.

- Igen, látom. Gondolod a tegnap történtek miatt? - felelte Ethan suttogva.

- Nem tudom mi történhetett, de oda kell figyeljünk rá.

Oly annyira belemerültem a gondolataimba, hogy a 7 órás autó útból semmi másra nem emlékszem, csak annyira, hogy megálltunk a szálloda előtt. Laptoptáskámat magamhoz ölelve kiszálltam az autóból a kezembe vettem bőröndömet és a recepcióhoz siettem. Amíg a többiek a saját dolgaikat szedték ki, addig én becsekkoltam magamat és a többieket is, majd a szobámba mentem. Victoria a biztonság kedvéért kért egy plusz kártyát a szobámhoz, úgy, hogy erről én mit sem tudtam. Még aznap este Mrs. David is megérkezett. Akinek az első dolga az volt, hogy hozzám nézzen be.

- Üdvözlöm Mrs. David. Kellemesen utazott?- kérdeztem.

- Köszönöm kedvesem, igen.- felelte- Te, hogy érzed magad?

- Köszönöm jól - mondtam, bár a valóságtól ez messze állt.

- A holnapi napon meglátogatom az üzleti partnereket, nem muszáj jönnöd, ha nincs kedved.

- Szívesen elkísérem önt asszonyom.

- Rendben. Jó éjszakát kedvesem.

- Önnek is.

Azzal Mrs. David távozott. Én pedig egy forró zuhanyt vettem, majd az ágyba bújtam és bekapcsoltam a tévét.

***
Hatalmas virágos réten sétáltam, egy egyszerű, laza, fehér ruhában, fejemen szalmakalap foglalt helyet. Éreztem az összes virág illatát. Damiano a rét közepén állt, fehér ingben, haját a szellő lengette és egy napraforgót forgatott kezében. A nap már lemenőben volt és úgy ragyogta be a férfit, mintha a mennyekből érkezett angyal lenne. Lassan lépkedtem felé, hogy minél tovább gyönyörködhessek látványában. Miután mellé értem vállára tettem kezem, ő megfordult és átölelt. Egy lágy csókot lehelt ajkaimra. A következő pillanatban egy lövés dördült, Damiano hirtelen összeesett és fehér ingét vörös vér áztatta.

Damiano nevét kiabálva ébredtem. Teljesen levert a víz. Túl sok volt a nyomás rajtam, amit már nem bírtam. Nem tudtam egyszerűen feldolgozni a történteket. Bementem a fürdőbe, megengedtem a zuhanyt és beraktam azt a számot, amit csak abban az esetben hallgattam mikor már teljesen magam alatt voltam.

" Try to free my mind,
(Próbálom kiüríteni elmém)

I don't know what's right
( Nem tudom mi a helyes)

Wasting all my time
(Elvesztegettem minden időmet)

Tryna find the light.
(Próbálom megtalálni a fényt)

I'll be out here runnin, I'll be runnin from myself now
( Most futok, most magamtól is futok)

Gunnin' demons down , find my way out of this hell now.
( Lezárom a démonokat, keresem a kiutat ebből a pokolból) "

A számot folyamatos ismétlésre állítottam, majd beléptem a zuhany alá. Aztán a következő pillanatban minden elsötétült.

- Szia Aria! Itt vagy? - lépett a szobámba  Vic és Ethan.

- Victoria, gyere gyorsan!- kiabált Ethan- Itt van.

- Jézusom, nincs magánál, azonnal tárcsázd a mentőket Ethan!

Ethan Victoria kérésének megfelelően cselekedett. Nem telt bele 5 perc és a mentők már a helyszínen voltak. Rátettek a hordágyra, majd útnak indultunk a mentőautó felé. Mikor már a hallban voltunk, akkor lépett ki Damiano és az édesanyja a szálloda étterem részéből. Betettek a mentőbe, bekötöttek egy infúziót és útnak indultunk a kórház felé. Ezeket később mind Vic mesélte el. Nem telt el sok idő és a csapat többi tagja is megérkezett a kórházba. Victoria kiment a kórteremből, hogy elmondja nekik mit mondott az orvos.

- Vic mi történt? - faggata Damiano a lányt idegesen.

- Ugye nincs nagy baja? - kérdezte Ethan.

- Nagy baj szerencsére nincs. Az orvos szerint csak kimerült.

Victoria látta a megnyugvás jeleit barátain.

- Dam, beszélhetnénk kicsit kettesben?-Azzal félre vonultak a többiektől.

- Éppen itt lenne az ideje, hogy tisztázd vele az érzéseidet. - mondta a lány.

- Nem hinném, hogy jó ötlet.

- Nem veszed észre, hogy mégis, hogyan néz rád? Tisztában vagyok vele, hogy te is ugyan úgy érzel iránta, mint ő irántad.

- Rendben, ha jobban lesz beszélek vele.

- Most pedig menj be hozzá.

Victoria kérésének megfelelően Damiano bejött hozzám és egész éjszaka egy tapodtat sem mozdult mellőlem.