Út a csillagokig

16. Karácsonyi csoda.

A novemberünk és a decemberünk egyformán unalmasan telt el. Néha interjúzni mentek a srácok, néha pedig be volt tervezve egy-egy koncert.  Közeledett a karácsony. Ezt az ünnepet különösen szerettem. De nem az ajándékok miatt, hanem mert ilyenkor lehet a legbékésebben az ember a családjával. Az ajándékokat már jó előre megvettem mindenkinek. Ráadásul nagyon be is voltunk táblázva. Egyik nap Damiano szüleinél leszünk, ahonnan majd másnap jövünk haza, hogy aztán a barátaink társaságában is töltsünk időt.

December 24- e reggelén korán keltem. Be kellett csomagolnom az ajándékot amit Damiano szüleinek vettünk. Mr. Davidnek egy különleges évjáratú bort vettünk. Most biztosan azt kérdezitek, hogy miért is különleges. Elárulom. Ezt a bort abban az évben készítették mikor Dam szülei összeházasodtak, ráadásul Mr. Davidnek ez volt a kedvenc bora. Anyukájának pedig egy nyakláncot csináltattunk, pont egy olyat amilyet még az első randijukon kapott. Sajnos az évek alatt valahol elhagyta, ezért úgy gondoltuk, hogy számára ez lesz a tökéleltes ajándék. Becsomagoltam az ajándékokat, majd zuhanyozni mentem.

***
Délután négy óra körül érkeztünk meg Damiano szüleihez. Felmentünk Dam régi szobájába, lepakoltuk cuccainkat, majd csatlakoztunk a többiekhez a nappaliba. Dam, Jacopo segítségével feldíszítette a fát, én pedig Katherinenel beszélgettem a kanapén.

- Hogy vagytok mostanság Damianoval?- kérdezte.

- Köszönjük, a nagy veszteségek ellenére, szerencsére megvagyunk.
- Ennek örülök. Tűztetek már ki időpontot az esküvőre?

- Még konkrét dátum nincs, csak annyi, hogy jövő nyáron valamikor. Ti, hogy vagytok?

- Köszönjük megvagyunk. Még két hét van a szülésig, de már nagyon izgulok.

- Elhiszem. Egy baba érkezése áldás.

- Az bizony.

Amíg mi társalogtunk, addig a fiúk elkészültek a díszítéssel. Nem sokkal később pedig átmentünk az étkezőbe, hogy elfogyasszuk a vacsorát, amit Dam anyja készített. Előtte még közösen elmondtunk egy imát. A vacsora befejeztével visszatértünk a nappaliba. Csak a halvány falilámpák és a fenyőn az izzósorok világították be a szobát. A kanapén foglalt helyet Jacopo, Katherine és Mrs. David. Mr. David a kedvenc foteljébe, mi pedig a szőnyegre ültünk le. Mindenki átadta az ajándékokat, majd egy olyan esemény következett amire egyikünk sem számított.

Katherine hirtelen fájásokra eszmélt fel. Mind addig azt hittük, hogy jóslófájásai vannak, míg nem kezdtek egyre jobban sűrűsödni. Mrs. David mentőt hívott, mivel a baba úgy döntött, hogy most szeretne megszületni. Miután a mentősök elvitték Katherinet akit Jacopo kísért, mi gyorsan összeszedtük a kórházba szükséges dolgokat és utánuk indultunk és nem sokkal később már mi is ott voltunk a kórház várójában.

- Jajj remélem minden rendben lesz. - mondta Mrs. David.

- Ne aggódj drágám, biztosan minden rendben lesz. - nyugtatta férje.

Damiano kb. fél óránként írt a testvérének, hogy mi a helyzet. Aztán olyan hajnali kettő körül Jacopo, a legifjabb Daviddel a karján lépett ki hozzánk.

- Had mutassam be nektek Flavio Davidet.- mondta.

- Szervusz kicsi Flavio, üdv a családban. - szólt Mrs. David.

- Ez egy igazi karácsonyi csoda - mondta Mr. David.

Mi is gratuláltunk a babához,még egy kis ideig maradtunk, majd mindenki  elnézését kérve távoztunk. Örültünk mi is Jacopoék boldogságának, de a baba érkezése feltépte sebeinket. Jobbnak láttuk ha hazamegyünk. Mikor hazaérkeztünk, rajtunk kívül senki nem volt otthon, mivel mindenki a családjával töltötte a szent estét. Damianoval leültünk a nappaliban és bekapcsoltuk a tévét.

- Jól vagy?- kérdezte aggódóan.

- Persze.- feleltem kissé szomorúan. - Csak elképzeltem, milyen érzés lehet.

- Tudom, hogy nehéz, de majd egy szép napon mi is megtapasztaljuk. Gyere bújj ide Princess.

A tévében az egyik kedvenc filmem ment éppen, így amellett döntöttünk. Néztük egy darabig, majd végül a kanapén ülve aludtunk el. A hajnali órákban egy ajtócsapódásra ébredtünk. Victoria viharzott be, majd a kanapéra dobta táskáját.

-Auu- szisszentem fel.

- Jajj ne haragudj Aria.- eszmélt fel hirtelen Vic.

- Mi történt, hogy így hirtelen haza jöttél? - kérdezte Dam.

- A családom teljesen kiidegelt. Ne is kérdezzétek, csak a szokásos.

Majd szépen lassan a többiek is megérkeztek. Előkészültünk a már előre eltervezett karácsonyi közös főzéshez és neki láttunk, hogy vacsorára el is készüljünk. Közben elmeséltük, hogy az éjszaka folyamán Dam testvérééknek megszületett a gyerekük. A sütés-főzéssel nagyjából este hat óra felé végeztünk. Megterítettük az asztalt, feldíszítettük az otthoni közös fánkat, majd együtt leültünk és megvacsoráztunk. A későbbiekben mindenkinek átadtuk az ajándékát, majd közösen leültünk a nappaliban pár üveg ital mellett és karácsonyi ivós játékot kezdtünk játszani, aminek az lett a vége, hogy mindenki szuperre itta magát. Persze ekkor támadt az az ötlet, hogy éljük újra tini éveinket és üvegezzünk. Cikisebbnél cikisebb dolgokat tudtunk meg egymásról, amin csak nevettünk. De legalább felejthetetlenné tette az első karácsonyomat velük.