Út a csillagokig

32. Az esküvő - vol.2.

A levegő szinte megfagyott. Mindenki Allie válkaszára várt és lelkük mélyén izgultak, hogy igent mond -e Ethannak.Az a pár pillanat amíg Rosalie gondolkodott, számunkra hosszú perceknek tűntek.

- Igen. Hozzád megyek! - felelte.

Minden vendégünk hangos éljenzésben tört ki. Ezek után pedig kezdetét vehette a lakoma és a lagzi.

Az ültetőkártyák segítségével mindenki szépen helyet foglalt. Az asztalok három sorban voltak rendezve, a mi asztalunkra merőlegesen. Bizonyos közönként dísznek néhány csokor virág volt kihelyezve vázában. A pincérek két sorban felsorakozva szolgálták fel az első fogást mely fácánból készűlt húsleves volt. Második fogásként vegyes tálak voltak, melyeken minden féle finomság volt található, a haltól egészen a sült oldalasig. A lakoma elfogyasztása után következett a diavetítés és néhány játék amelybe a násznépet is sikerült bevonni.

- Nos akkor következzen egy játék- szólalt fel Thomas.- Dam, Aria kérlek gyertek ide és foglaljatok helyet a székeken.

Thomas kérésére, átmentünk a székekhez és leültünk. Kezünkbe nyomott egy fél-fél pár cipőt. Az enyém volt az egyik míg a másik Damianoé. Elmondta az instrukciókat és kezdetét vette a játék.

- Ki az aki korábban kel? - kérdezte, mi pedig felemeltük az általunk helyesnek gondolt cipőt.

Nagyjából 20 kérdésre adtunk választ miközben mikor elbaltáztunk valamit nagyokat nevettünk.  Este nyolc körül járt az idő, mikor következett Damianoval a közös táncunk.

Az Amandoti című számot választottuk a keringőhöz, melyet Damiano egy kicsit lassabb és érzelmesebb változatban énekelt fel kizárólag erre az alkalomra. Miközben kéz a kézben haladtunk végig a táncparketten, Dam folyamatosan a szemembe nézve énekelte nekem a dalt, melytől teljesen meghatódtam. Lágy fények mellett táncoltunk és az egész olyan volt mintha az égbolton a csillagok között lépkednénk. A ruhámon az ezüst levelek és virágok csillogtak ahogy a fény rájuk esett és ettől még különlegesebbé vált a táncunk. Persze nem csak az én szemembe gyűltek közben a könnyek, hanem a násznép nagy részének is. Az előadás végeztével fogadtuk a rokonok és a barátok gratulációit, majd kezdetét vette a tánc és a buli.

- Gyönyörű esküvőt hoztatok össze kedvesem.- lépett mellém Mrs David. - Örülök, hogy végül te is a családunk tagja lettél.

- Köszönöm. - feleltem.

- Bocsánat elrabolnám a menyasszonyt egy kis időre – lépett közbe Ethan és magával húzott a táncparkettre.

- Hölgyeim és Uraim! Eladó a menyasszony!- kiabált a mikrofonba Thomas.

Majd a násznép megindult és majdnem mindenki táncra is kért. Miközben a vendégek felsorakoztak a táncra, Thomas és Ethan egy üveget fogva állt, melybe a „menyasszonytánc árát” dobták a résztvevők. Több tucat emberrel táncoltam, mire a végéhez értünk. Egyszer csak Victoria, Ethan és Thomas felkapott és elkiáltották magukat, hogy ez itt a menyasszonyrablás és egészen a szobánkig futottak velem. A népek se köpni se nyelni nem tudtak.

- Most pihenhetsz egy kicsit. Menj vedd át a menyecske ruhád és térj vissza.- mondta Ethan.

- Rendben, de ti menjetek vissza a lagziba.- feleltem. Vic itt maradnál velem?

- Persze.- hangzott válasza.

Mi pedig bementünk a szobába és leültünk az ágy szélére és beszélgetni kezdtünk.

- Hogy érzed magad ifjabb Mrs. David. - kérdezte nevetve.

- Fáradtan és még nincs vége.- nevettem.

- Hidd el ha átveszed a ruhád már minden kicsit könnyebb lesz. Valjuk be azért gyönyörű ez a menyasszonyi ruha de baromi nehéz is.

- Ebben igazad van. Kivennéd a szekrényből a másikat?

Vic a következő pillanatban már a szekrény mellett állt és akasztotta is ki a váltóruhát. Közelebb lépett és átnyújtotta a vörös színű ezüst csillagokkal díszített ruhát. Gyorsan átöltöztem, átvettem lapos talpú cipőment és készen álltunk visszatérni a vendégsereghez.

Visszatértem után, olyan éjfél körül felvágtuk a tortát, majd folytatódott tovább a hajnalba nyúló mulatozás.

***
Sok indőnk nem volt pihenni, ugyanis a lagzi végeztével szinte rögtön indultunk is a nászútra. A helyszín nem volt más, mint az a város ahol minden elkezdődött. Palermo. Két csodálatos hetet töltöttünk el kettesben. Minden apró percét élveztük a szabadságnak és egymásnak.

Egyik nap egy virágos réten sétáltunk Damianoval. Egy egyszerű, laza, fehér ruhában, fejemen szalmakap foglalt helyet. Éreztem az összes virág illatát. Damiano a rét közepén állt, fehér ingben, haját a szellő lengette és egy napraforgót forgatott kezében.Hirtelen elfogott a Deja Vu érzés. Én ezt már láttam valahol, de nem tudom, hogy hol.Mellé értem és válaszként egy lágy csókot lehelt ajkaimra. A következő pillanatban egy lövés dördült és éreztem egy hatalmas ütést az alhasamon, majd láttam amint fehér ruhám vérvörössé vált.

- Beatrix üdvözletét küldi!- ordított egy hang a távolból.

Még láttam Damiano arcát miközben füléhez emelte a telefont, majd hirtelen elsötétült minden.