Út a csillagokig

27. rész- Váratlan utazás

Másnap reggel szomorúan ébredtem. Ethan éjszakai vallomása összetörte a szívem. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen agresszív oldala is van. Megviseltek a történtek és úgy éreztem, hogy egy kis időre van szükségem egyedül. Halkan összepakoltam pár cuccomat egy táskába, felöltöztem, leosontam a konyhába és csak egy cetlit hagytam magam mögött a pulton. De mielőtt elindultam volna még egy cetlit hagytam Victoriának, amit az ajtaja alatt csúsztattam be.

„ Vic. Ne haragudjatok rám. Szükségem van egy kis időre, úgyhogy elutazom. Kérlek ne szólj erről a cetliről Damianonak. Ha nagyon keresnél Portofinoban megtalálsz. De kérlek csak akkor, ha már nagy szükség van idehaza rám.

Aria”

Kiléptem a bejárati ajtón és bezártam magam mögött és útnak indultam. Fogtam egy taxit és nem sokkal később már a Genovába tartó vonaton ültem. Bedugtam a fülesem és magam mögött hagytam Róma zűrzavaros fényeit.

* Damiano*

Már fényesen ragyogott az égen a nap, mikor magamhoz tértem. Aria már nem volt mellettem. Összeszedtem magam és lementem a konyhába, hogy egy kávét készítsek. Amint leértem láttam, hogy a többiek körbeállják a pultot és valamin szörnyülködnek.

- Jó reggelt skacok.- nyögtem oda nekik.- Miért néztek ki úgy mintha szellemet láttatok volna?

- Dam. Azt hiszem Aria elment. - felelte Vic.

- Ezt most, hogy érted? Miért ment volna el?

Azzal Victoria átnyújtotta a cetlit, amit életem szerelme hagyott hátra.

„ Sajnálom srácok, hogy ennyi bajt okoztam. Nem akarom, hogy miattam bárkinek is el kelljen hagyni a bandát, így inkább én hagyom el egy kis időre. Köszönök nektek mindent, ne felejtsétek: Szeretlek Titeket.”

Kézírása jól felismerhető volt. Amint elolvastam mit írt összerogytam. Kezemben még mindig a cetlit tartottam és bámultam. Nem akartam elhinni.

- Jó reggelt. - mormogta Ethan.

Abban a pillanatban mikor meghallottam hangját, mérhetetlen düh öntött el. Felálltam és felé fordultam.

- Minden a te hibád. Ha nem lettél volna ekkora fasz az éjjel akkor most nem ez lenne- ordítottam vele.

- Miről beszélsz? - kérdezte.

- Ethan nem emlékszel mi történt az éjszaka? - kérdezte Thomas.

- Hát nem sokra, csak arra, hogy este még elmentem iszogatni Allievel és az anyjával, majd arra, hogy valaki bedug az ágyamba. De mi történt mondjatok valamit.

- Mi történt? Komolyan még meg mered kérdezni? - Üvöltöttem rá.

- Dam higgadj le- mondta Thomas és a Damiano mellé lépett.

- Ethan, az éjjel elég ronda dolgokat vágtál Aria fejéhez. Most pedig csak egy cetlit hátrahagyva eltűnt. - felelte Vic.

- Még az is lehet, hogy kárt tesz magában, netán megöli magát. - mondta Damiano majd zokogásban tört ki.

***
Hat órás út után megérkeztem Portofino kis városába. Szerencsémre a szállásomat már rég elintéztem út közben. Az egyik gyerekkori barátom lakott itt. Elsétáltam a kis utcáig, majd bekopogtam az előttem álló régi faajtón. Egy magas szőkés-barna hajú fiú nyitott ajtót.